Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ­­­­ A Friedrich-Ebert-Alapítvány (Friedrich-Ebert-Stiftung, FES) A Friedrich-Ebert-Alapítvány 1925-ben az első demokratiku san megválasztott német birodalmi elnök, Friedrich Ebert politikai örökségeként került megalapításra. A szociáldemokrata Friedrich Ebert, aki egyszerű ipari szakmunkásból a legmagasabb köz jogi méltósággá emelkedett- politikai viták során szerzett saját tapasztalatai alapján – javasolta egy alapítvány létrehozatalát, amely az alábbi célokat valósítja meg:  Különböző társadalmi rétegekből származó emberek politi kai és társadalmi képzésének támogatása a demokrácia és a pluralizmus szellemében,  Ösztöndíjak révén felsőfokú tanulmányok és kutatási terüle tek hozzáférhetővé tétele tehetséges fiatalok számára,  A nemzetközi megértés és együttműködés támogatása. A nácik által 1933-ban betiltott, majd 1947-ben újra létrehozott Friedrich-Ebert-Alapítvány szerteágazó tevékenységei keretében a napjainkig is ezeket a célokat követi. Az alapitvány közhasznú, magán, kultúrális intézményként a szociáldemokrácia eszméi és alapértékei iránt kötelezi el magát. oldal 1

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek „Ágazati kapcsolatok és szociális párbeszéd Délkelet-Európában“, a FES regionális projektje A Friedrich-Ebert-Alapítvány évtizedek óta nemzetközi szinten tevékenyen támogatja demokratikus keretek kialakítását. Part nerként együttműködik mindazon demokratikus szervezetekkel, amelyek részt kívánnak venni saját hazájukban egy működőké pes civil társadalom felépítésében. 1990 óta a délkelet európai országokban működő képviseletek mellett egy további tevékeny ségi terület épült ki, amely lefedi a teljes Balkán régiót. A regionális projekt különös erőfeszítéseket tesz a szociális partnerek szervezeteinek támogatására. Ennek magyarázata, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek intézményei a társadal mi és gazdasági átalakulás és a globalizáció időszakában egyre inkább saját hazájuk határain túl is tevékenykedni kényszerülnek. A Friedrich-Ebert-Alapítvány ágazati kapcsolatainak és tapaszta latainak köszönhetően mindenütt fel tudja ajánlani támogatását, ahol erre szükség van. Ez magában foglalja a tudásátadás meg szervezését, az eltérő tapasztalatokkal és ismeretekkel rendel kező emberek egy asztalhoz ültetését vagy saját kompetenciák kifejlesztését az egyes országokban. Friedrich-Ebert-Alapítvá„Ágazati kapcsolatok és társadalmi párbeszéd DélKelet-Európában“ regionális iroda Tadeusa Koscuska 8/5 11000 Belgrád Szerbia  +381–11–3284 255  +381–11–2629 632 http://www.fes-sozialdialog-soe. d e oldal 3

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek John Monks előszava....................................... 9 A vita kézikönyvhöz kapcsolódóan.............. 13 Milyen funkciókkal kell a szakszervezeteknek rendelkezniük?............. 15 Kit szólíthatnak meg és képviselhetnek a szakszervezetek?............................................ 21 Látszólag önálló vállalkozók................................................... 25 Kölcsönmunkavállalók............................................................26 Korlátozott időtartamú............................................................27 munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalók................27 Fogyatékkal élő munkavállalók..............................................28 Мunkahelyet keresők: munkanélküli munkavállalók................................................... 29 Feketemunka.......................................................................... 31 Mikro, kis- és közepes vállalkozások.....................................32 Szolgáltató ágazat..................................................................35 Fiatalok és nők........................................................................36 oldal 5

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Milyen kompetenciákkal kell a szakszervezeteknek rendelkezniük?............. 39 Taglétszám+ érdekérvényesitési képesség= erő.................39 Kompetencia........................................................................... 42 Közel a munkavállalókhoz......................................................45 Kampányképesség................................................................. 47 Rugalmasság..........................................................................49 Jövőbe tekintő képesség........................................................ 51 Nemzetközi jelleg...................................................................54 Milyen módon szerveződnek a szakszervezetek?............................................ 59 Célok....................................................................................... 59 Függetlenség.......................................................................... 61 Demokrácia............................................................................ 67 Áttekinthetőség és hatékonyság............................................69 Jelenlét.................................................................................... 71 Érdekérvényesitő képesség................................................... 74 Aktív tagság............................................................................77 Szakszervezetek, mint a társadalom része...........................78 Struktúrák...............................................................................80 Az emberekhez közeli szakszervezetek................................83 Szolidaritáson alapuló ágazati politika...................................88 oldal 6

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Konföderációk közötti együttműködés...................................94 Pénzügyi struktúrák................................................................ 95 Vezérvonal egy modern szakszervezeti szervezet számára............................................................... 101 Pragmatikus kiindulási szempontok – Új elképzelések – Legjobb gyakorlat.............. 107 Ma: Ötletek kidolgozása – Holnap: Projektektszintű megvalósítása – Később: Eredmények megvitatása az SZMSZ módositása érdekében........................................... 107 Témák és projektötletek a szervezeti reformokhoz..............108 A tagdijak téma..................................................................... 116 Kezdjük el a munkát már ma A projektek lehetőséget teremtenek....................................123 oldal 7

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Előszó John Monks főtitkár Európai Szakszervezeti Szövetség(EGB) A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség(IGB) Pan-Európai Regionális Tanácsa(PERR) Kedves kollégák, A kezünkben tartott könyv mérföldkő, egyedi munka az át alakuló társadalmakban működő szakszervezetekkel foglalkozó nagyszámú szakirodalom körében. Már maga a cim is figyelem felkeltő – a szakszervezetekről és a 21. századról. Az olvasó első pillantásra azt feltételezheti, hogy ez a könyv csupán egyike azon műveknek, amelyek divatos szervezetfejlesztési koncepciókat vagy világszerte elismert szervezeti struktúrákat próbálnak meg alkalmazni bonyolult átalakulási folyamatokat átélő társadalmak és szakszervezetek körülményeire. Azonban pontosan ez az, amiről ebben az esetben szó sincs. A könyv mondanivalója a valóságon alapul és olyan gyakorlati problémákat tár fel, amelyekkel a szakszervezetek Kelet-Európá ban a demokratikus társadalmakba és a piacgazdaságba vezető „átalakulási” folyamat során szembesülnek. Az ezekre az orszá gokra jellemző élet- és a munkakörülmények közvetlen megta pasztalása erős ösztönzőként hatott a szerzőre, hogy a maga oldal 9

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek eszközeivel hozzájáruljon a szakszervezetek erőfeszitéseihez és a szervezeteken belüli vitafolyamatokhoz, amelyek célja a sokszinű és szüntelenül változó működési körülményekhez iga zodó gondolkodásmód, stuktúrák és politikai döntéshozatalai me chanizmusok kialakitása. A könyv különböző kérdéseket vet fel, kezdve az üzemi szintű ügyektők az országos szintű szervezetek felépitéséig, a stratégia fejlesztéstől, a fejlődő struktúráktól és de mokratikus folyamatoktól egészen ezeknek az üzemi szinten való gyakorlati megvalósitásig. Ez a megközelités azért követendő, mert egyértelművé teszi, hogy ebben a folyamatban nem lehet fejlődési szakaszokat átlép ni és eredmények csak a közvetlen résztvevők bevonásával ér hetőek el, valamint ők felelősek azért, hogy megtalálják az egyes országok és az átalakulási folyamat körülményeihez legjobban illeszkedő megoldásokat. Nevezhetnénk akár„útmutatónak” is , azonban ez a könyv nem egyike azon„aktuális”kisérleteknek, amelyek megvilágitják fejlett országok sikeres megoldásait, egy európai cimkével ellátott„legjobb gyakorlat” leirást vagy egysze rűen megmondják az érintetteknek, hogy mit tegyenek csupán azért, mert máshol is igy jártak el. Nem próbál meg„modelleket” eladni, de megpróbál kreativ gondolkodási„módok” felé vezetni, arra biztatva a helyi tisztségviselőket és az egyes országok szak szervezeteit, hogy fejlesszék saját ágazati kapcsolati és szociális párbeszéd rendszerüket, valamint a bennük rejlő képességeket – politikai, szervezeti, pénzügyi erejüket, hogy megfeleljenek korunk történelmi kihivásainak. Amennyire talán egyszerűnek és magától értetődőnek tünnek ezek a kérdések és ügyek, olyannyira nehéz megtalálni ezekre a megfelelő választ és átültetni a gyakorlatba. Végül a legkifinomultabb elgondolás sikere is a szervezet erején múlik – hatékony és megfelelően finanszirozott struktúrák minden szinten, erős szolidaritás és mozgósitási képesség, azaz széles körű és motivált tagság. A gazdasági reformpolitikákra adandó vá lasz jelentette kihivásokhoz képest olyan látszólag technikai kér oldal 10

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek dések, mint a szakszervezeti iroda megszervezése és hatékony működtetése, beleértve az anyagi feltételek biztositását, kisebb jelentőségünek tünhetnek, azonban ezek mégis kulcsfontosságú tényezők a szervezetek fejlesztése vagy az általuk támasztott igé nyeinek való megfelelés terén. Mindez felhivja a figyelmet a kézikönyv egy másik jellem zőjére, amely előnyt jelent a felhasználók számára – az átfogó megközelités. Ez a kézikönyv nem tankönyv – nem„a szakszer vezeti mozgalom ábécéje”-, amely az elvek formális felsorolásán alapul. Ahogy már emlitettük, megbizhatóan megalapozott tudást nyújt a szakszervezethez csatlakozó személyeknek, ugyanakkor érdekes és hasznos olvasmány szakértőknek és vezetőknek is. A szerző nem várja el, hogy mindenki egyetértsen a leirtakkal vagy megvalósitsa azokat, mert ez a könyv nem tartalmaz recepteket a sikerhez. Az útmutatás inkább kérdések formájában valósul meg, amelyek felvezetik és ösztönözni kivánják azt a mélyreható vitát, amely feltárja az egyes szervezeteken belül fellelhető erőforrás ok és képességek felhasználásában rejlő lehetőségekkel – ez az egyetlen út, amely elvezet a megfelelő válaszokhoz. Harmadsorban, azonban nem kisebb értéket képviselve, a kézikönyvből kiérezhetjük a szerző személyes elköteleződését és a szakszervezeteknek az átalakulási folyamatok során elért eredményei iránti tiszteletét, miközben megkisérli azonositani a szakszervezetekre váró jövőbeni kihivásokat és lehetőségeket, amelyekre meg kell találniuk a megfelelő választokat. Súlyosbodó pénzügyi válság idején kevés ennél fontosabb kérdés létezik. A bankszektorban és a tőzsdéken végbement legutóbbi események súlyos csapást mértek a kelet-európai reformokat megalapozó lo gikára: amig a reformok követik a Nemzetközi Valutaalap(IMF) változásmodelljét,„a piac megold minden problémát” és„ezalól nincsen kivétel”. A válság megkérdőjelezi a piaci ideológia és a jobboldali politikák realitását, azonban egy hasonlóan alapvető kérdést tesz fel a baloldal és a társadalom demokratikus erői szá oldal 11

mára. Képesek lesznek-e a szakszervezetek arra, hogy ezt a lehe tőséget megragadva megtegyék saját hozzájárulásukat a szükséges változásokhoz? Ez a kézikönyv a szerző személyes kezdeményezé se a kérdés megválaszolására.

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Bevezető a vita kézikönyvhöz Ezt a kézikönyvet gondolatébresztőnek szántuk azon szak szervezeti tisztségviselők számára, akik részt vesznek szakszer vezetük jövőjével kapcsolatos vitákban. A tények, elemzések és elgondolások az átalakuló országokban működő szakszerveze tekkel folytatott több mint 20 éves múltra visszatekintő együttmű ködés tapasztalatain alapulnak. A kézikönyv szerkesztése során kevésbé a tudományos igényű elemzés állt az előtérben, sokkal inkább azok a gyakorlatközeli tézisek és elgondolások, amelyek jól hasznosithatók a helyi szinten lefolytatott viták során. Sok olyan kérdéssel is találkozhat az Olvasó, amelyek ebben vagy más for mában nem jelentenek újdonságot, több felvetéssel néhány szak szervezet már foglalkozott ill. módositotta azokat, azonban ez a leggyakoribb szempontokat és néhány gyakorlati elgondolást tar talmazó összeállitás mégis segitséget jelenthet a szükséges re formviták során. Célunk tehát nem az volt, hogy újra felfedezzük a szakszerve zeteket vagy részükre teljesen új feladatokat jelöljünk ki, hanem sokkal inkább, hogy a meglévő potenciálokat, tapasztalatokat és vivmányokat olyan módon használjuk fel, hogy ezzel is hasznára legyünk a munkavállalók érdekeivel kapcsolatos jövőbeni viták nak. A szakszervezetek hagyományos„erényei”, a szolidaritás és a közös cselekvés, napjainkban is aktuális és megőrzendő ér tékek, azonban szükséges vált ezek az új politikai körülmények és egy folyamatosan változó munkavilág igényei szerinti ismételt meghatározása és gyakorlati megvalósitása. Manapság alig találkozunk olyan sikertörténetekkel, amelyek egy az egyben átültethetőek más szervezetek gyakorlatába. oldal 13

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Sokkal arról van szó, hogy a szakszervezeteknek aktiv tagsá gukkal együtt azért kell harcolniuk, hogy a hazájukban kialakult keretfeltételek közepette megtalálják azokat az eszközöket és utakat, amelyek segitségével képesek a munkavállalók érdekeit megvalósitani. Azt is látni kell, hogy az egyes modellek vonatkozásában létez nek meghatározott keretfeltételek és sarokpontok, amelyek az eu rópai gazdasági és szociális modellen alapulnak. Éppen ezért fon tosak és hasznosak a szomszédos országok és az Európai Únió tagállamainak tapasztalatai, illetve a velük folytatott eszmecsere. Azonban sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a szak szervezeti munka elveit saját hazánk vagy saját régiónk specifi kus keretfeltételei alapján kell megvalósitani és hasznositani. Ez csak belső kezdeményezés alapján válhat sikeressé, amely során a kivülről érkező ösztönzők csak akkor jelentenek segitséget, ha céljuk nem a modellek szolgai való átültetése. A következő oldalakon természetesen nem tudunk teljeskörű áttekintést adni minden tapasztalatról, véleményról és a különbö ző viták során kialakult eltérő álláspontokról. Elképzelhető, hogy bizonyos esetekben már egyik vagy másik kulcsszó is segitséget jelenthet. Azonban a vita kézikönyv valódi célja, hogy segitse a saját vitákat szolgáló mélyebb elemzések kidolgozását és a cél irányos kérdések megfogalmazását: Miként lehet a szakszerveze ti munka jól bevált elveit napjainkban úgy struktúrálni és továbbfej leszteni, hogy az átalakulások által befolyásolt hétköznapok során egyre több munkavállaló számára pozitiv hatást gyakoroljanak? A célirányosan megfogalmazott kérdések jelentik valószinűleg a legjobb esélyt a jó megoldások megtalására. Frank Hantke oldal 14

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Milyen funkciókkal kell a szakszervezeteknek rendelkezniük? Közép- és Kelet-Európa átalakuló országaiban működő szak szervezetek tapasztalatait először a szocialista gazdasági és tár sadalmi berendezkedés határozta meg, amely specifikus felada tokat jelölt ki a számukra. Abban az időben nem az állt a közép pontban, hogy a szakszervezetek autonóm módon, a pártoktól és más politikai csoportoktól függetlenül az érdekek ütköztetésável képviseljék a munkavállalók érdekeit. Sokkal inkább azt tartották fontosnak, hogy a szakszervezetek egy felülről vezérelt politika ke retében bizonyos feladatokatt, főként üzemi szinten, lássanak el. A politika nem azt várta a szervezett munkavállalóktól, hogy érde keiket célirányosan képviseljék a politikában, hanem segitsék az előre meghatározott politikai érdekek üzemi szintű megvalósitását és keresztülvitelét. A„küzdőtér” megváltozott Ennek megfelelően a szakszervezeti repertoár nem tartal mazta, hogy a különböző vitaformákhoz kapcsolódó módszerek segitségével ágazati, vagy esetleg országos szinten harcoljanak az érdekekért. Egyéb iránt a szakszervezetek mellett nem létez tek más társadalmi szervezetek, amelyek tevékenységük révén az előbbiek versenytársaivá válhattak volna. A szakszervezeti tagság teljesen magától értetődő volt a munkavállalók számára és sokkal inkább egy társadalombiztositóba való belépés jellegét hordozta, mint egy olyan aktiv és agilis érdekképviseleti szerve zetbe való belépést, amely kész volt arra, hogy aktiv részesévé váljon a különböző erőtényezők által meghatározott küzdőtérnek. oldal 15

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Ezen feladatoknak megfelelően a szakszervezeteki struktú rák nem egy központositott hatalommal rendelkező szervezet létrehozására irányultak, hanem- első pillantásra meglepő mó don- sokkal inkább decentralizáltak voltak, mint a nyugat-euró pai országok szakszervezeti struktúrái. A szakszervezeti munka kiindulási pontját az üzemi szakszervezet jelentette, amelybe a munkavállalók általában alkalmazásukat követően azonnal be léptek. A legtöbb átalakuló országban az üzemi szakszervezetek napjainkig független jogi jogi személyként működnek, amelyek kizárólag saját döntéseik alapján csatlakoznak egy felsőbb szintű szervezethez, például egy ágazati szervezethez vagy egy regio nális szervezethez. Erre azonban nem kötelezhetőek, ami rész ben áttekinthetetlen üzemi érdekképviseleti struktúrák kialakulá sához vezetett(időközben az egy vállalaton belül működő üzemi szakszervezetek száma akár a tizet is meghaladja). Új„ játékszabályok” A felvázolt struktúrák befolyásolták az átalakuló országokban működő szakszervezetek jellegét, amelyek közép- és fölérendelt, központi szinten aligha rendelkeznek elegendő eszközzel ahhoz, hogy az átalakuló országokban egyre keményebbé váló érdeküt közések során megfelelő átütőerővel rendelkezzenek. Ez abban mutatkozik meg, hogy taglétszám vagy a szervezettségi szint né hány ágazatban nem tükrözi, hogy egy szakszervezet képes-e si keresen megvalósitani tagjai érdekeit. Igy a szakszervezetek a százalékos arányokat tekintve- a konföderációk összlétszáma alapján- gyakran sokkal több taggal rendelkeznek, mint néhány nyugat-európai szakszervezet, ha fi gyelmen kivül hagyjuk a skandináv országokban kialakult különle ges helyzetet. A magas szervezettségi szint vagy a jelentős tag létszám ellenére a szakszervezetek gyengék maradtak. oldal 16

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Az átalakuló országokban megerősödő demokratikus viszo nyok következtében a szakszervezeteknek a korábbiakhoz képest aktivabb feladatokat és szerepet kell vállalniuk a politikában. Im máron nem elég követniük az eseményeket, hanem gyakran sa ját elképzeléseket kell kidolgozniuk és a politika szereplőivel vagy más érdekcsoportokkal szemben kedvezőbb alternativákat kell felmutatniuk. Mindez a korábbiakhoz képest sokkal magasabb szintű kompetenciákat követel meg részükről. Összefoglalólag elmondhatjuk: Napjainkban a szakszervezetek jelentős mérték ben politikai szervezetekké váltak, mig korábban inkább csak a szociális területen tevékenykedtek. Ha egy példával szeretnénk megvilágitani a kialakult helyzetet: Korábban egy sebtapaszt he lyeztek a sebre, mig ma meg szeretnék akadályozni magát a se besülést. Mindez azonban jelentősen megnehezült, hiszen egyre több politikai szereplő jelenik meg a szintéren. Többé-kevésbé erős munkáltatói szervezetek jöttek létre, azonban más érdekcso portok is harcolnak a közösségi politika szinterein saját elképzelé seik megvalósitásáért. Növekvő kockázatok- több esély Mindezek következtében a szakszervezetek és tisztségvise lőik minden eddiginél nagyobb elvárásokkal találkoznak a saját munkájukkal kapcsolatban vállalt felelősség terén. A múltban a szakszervezetektől csak a politikai döntések üzemi és üzemen felüli szintű végrehajtását várták el. A jelenleg megkövetelt önálló felelősségvállalás kétfajta következménnyel is jár: növekvő koc kázatok a cselekvő személyek és azok számára, akiknek érde keit képviselik, de egyúttal nagyobb esély minden résztvevő szá mára a munka világának aktiv alakitása, új és jobb munkahelyek létesitése vagy általában kedvezőbb munkakörülmények meg teremtése érdekében. Napjainkban az átalakuló országokban a szakszervezetek messze a legnagyobb politikai érdekképviseleti szervezeteknek. oldal 17

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Ilyen körülmények között miként lehet a jelentős létszámú tag ságot olyan módon felhasználni, hogy a politika befolyásolása si kerrel járhasson? Ezzel együtt felmerül az erő vagy a saját érde kek hatékony érvényesitésének kérdése egy demokratikus érdek egyeztetési folyamatban. Az érdekérvényesitő erőnek megfelelő mértékű és a környezet alakitására is képes kompetenciákkal kell párosulnia. Miután a szakszervezetektől elvárják a nagyobb saját kezdeményezést és a politikai viták során tanúsitott lényegi ak tivitást, igy a második pillérnek- a szervezeti kompetenciáknak - is jelentősen meg kell erősödniük. Kompetencia és érvényesitő képesség az a két pillér, amelyre támaszkodva a szakszervezeti mozgalom sikeres lesz. Kompetencia és érdekérvényesitő képesség - a szakszervezet pillérei A későbbiek során látni fogjuk, hogy a szakszervezetek két pil lére- a tagság által képviselt erő és a szervezeti kompetencia a legszorosabban összefüggenek egymással és egymás nélkül elképzelhetetlenek. Inkompetens szakszervezetek aligha képesek nagyobb sikerek elérésére,de a tagság nélküli okos szakszerve zetek sem képesek napjainkban ütőképes érdekérvényesitésre. Az inkompetens szakszervezetek sikertelenek lesznek és ennek következtében elvesztik tagságukat. Tagság hiányában pedig nem állnak rendelkezésre azok az anyagok források, amelyekkel független kompetenciákat lehet épiteni. Miként lehet tehát az átalakuló országokban a„szakszervezet óriást” megszabaditani kötelékeitől és lehetővé tenni erejének valódi kibontakoztatását? Milyen módon lehet több embert megszólitani, motiválni és aktivizálni az befolyás növelése érdekében? oldal 18

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Impulzusok a reformmunkához  Először is készülhetnek elemzések a meglévő szerve zeti struktúrák hatékonyságáról. Az egyes szervezeti egységek eredményeit szembesithetjük a saját magunk által meghatározott feladatokkal és célokkal.  Az egyes szervezeti egységek eddigi feladatait felül vizsgálhatjuk a korábbi és az új feladatok tükrében. Az eredmények alapján például új munkafolyamatokat, in formációs kapcsolódási pontokat és sok minden mást határozhatunk meg.  Más átalakuló országokban működő szakszerveze tekkel közösen szemináriumokat lehet szervezni, hogy megismerhessük a partnerszervezetek esetlegesen tel jesen hasonló tartalmú elemzéseit és végkövetkezteté seit.  Különböző szinteken és eltérő formákban belső vitafó rumok szervezhetők, amelyek lehetővé teszik egyrészt az eddigi munkamódszerek és azok eredményeinek, másrészt a változásokat szolgáló esetleges végkövet keztetések ill. javaslatok áttekintését.  A demokratikus társadalmon belüli„új küzdőtér” vala mint szükséges esetben„új játékszabályok” megvita tására helyet adó belső workshop rendezvények hasz nos útmutatásokat adhatnak az esetlegesen szükséges struktúrális változtatási igényekről vagy a szervezeten belüli új súlypontokról.  A szakszervezetek feladatai az átalakuló társadal makban és a demokráciában témájához kapcsolódó kérdések megvitatását célzó rendezvények reformvitát indithat el a tagság szélesebb köreiben és meghivhatja a tagságot a szakszervezet megújitásában való aktiv részvételre. oldal 19

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Kiket szólithatnak meg és képviselhetnek a szakszervezetek? A munka világa az átalakuló országokban a 90-es évek ele jén bekövetkezett politikai változások kezdete óta jelentős mér tékben megváltozott. Számos állam gazdasága a Varsói Szer ződés tagállamai közötti munkamegosztás következtében erős monostruktúrális jellemzőket mutatott és főként az ipari termelő ágazatban nagyüzemi struktúrákkal rendelkezett. Azonban gyorsan megmutatkozott, hogy a nagyüzemi struktú ra ezen formája egy kapitalista környezetben nem képes túlélés re. A privatizáció során ezeket a nagyüzemeket túlnyomórészben felosztották vagy nagyrészt szétverték. Igy kisebb gazdasági egy ségek alakultak ki, amelyek az időközben bekövetkezett jelentős technológiai fejlődésnek köszönhetően minden eddginél nagyobb termelékenységi szintet tudtak elérni. Kevesebb munkavállaló val többet termeltek vagy több és jobb szolgáltatást biztositottak. Ezek az egyre kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalatok minden korábbinál nagyobb mértékben járultak hozzá a bruttó nemzeti termékhez. A munka világában megjelenő új struktúrák... Ezzel párhuzamosan növekvő létszámban kis- és közepes méretű vállalatok jöttek létre. Tevékenységük részben lefedte a korábbi nagyüzemi struktúrákból kiszervezett feladatokat, igy ko rábban nagyvállalatok keretein belül elvégzett munkákat kisvál lalkozások vették át. Számos országban a szolgáltatói ágazat is olyan gyors ütemben fejlődött, hogy a bruttó nemzeti termékben való részesedése napjainkban jelentős mértékben meghaladja oldal 21

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek a termelő ágazat részesedését. Napjainkban jóformán egyetlen átalakuló országot sem jellemez már a termelő ágazat túlsúlya. Ezen országok társadalmai is a nyugat-európai példát követve a tudás- és szolgáltatásalapú társadalmak irányába fejlődnek. Napjainkban az országokban működő vállalatok több mint 90 százaléka legfeljebb 250 fő munkavállalót foglalkoztat. A mikro- és kisvállalkozások száma rohamosan nő. Ez egyébként egy olyan jelenség, amely valamennyi nyuga-teurópai munkatársadalomat jellemez és az ebből származó problémák nem ismeretlenek a nyugat-európai szakszervezetek előtt sem. Nekik azonban több idejük volt arra, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz, mint az átalakuló országok szakszervezeteinek. Egyúttal azt is meg kell állapitanunk, hogy a munka világának változásai közepettea nyugat-európai szakszervezeteknek nem sikerült megőrizni ük korábbi erejüket, nem is beszélve annak kiépitéséről. Ezért a nyugat-európai szakszervezeteken kivül az átalakulások által érintett szomszédos országoktól is várhatunk hasznos és fontos impulzokat. Ha azonban elvi sikon vizsgáljuk a szakszervezetek problémáit- a nagyüzemi struktúrák megszünése, növekvő szá mú kis- és közepes méretű vállalkozások, a gyors ütemben fejlő dő szolgáltató ágazat, stb.- akkor egy olyan problémacsoportról beszélhetünk, amely valamennyi európai szakszervezetet azonos mértékben érint. ... újszerű szervezeti struktúrákat követelnek Az üzemi struktúrák gyökeresen megváltoztak illetve a válto zás állapotában vannak, igy a szakszervezetek tagsági struktú ráinak is meg kell változniuk- vagy a tagság követve a nagyüze mi struktúrák hanyatlását tovább csökken. oldal 22

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Minden munkavállalónak biztositani kell azt a jogot és lehetőséget, hogy egy demokratikus szakszervezet tagjaként védelemben részesülhessen! Ez a követelés első pillantásra elég közérthetőnek tűnik. Azon ban számos közép-kelet és délkelet európai országban számos nehézséget kell leküzdeniük azoknak a munkavállalóknak, akik szeretnének csatlakozni egy szakszervezethez, valamint munka helyükön és a társadalomban fel kivánnak lépni jogaikért. Bár a törvényes lehetőségek elég teret biztositanak, gyakran megoldhatatlan nehézségek akadályozzák a hatékony érdekkép viselet iránti követelés érvényesitését. Ez különösen igaz kisvál lalatok esetében, amelyeknél csak egy viszonylag magas mun kavállalói létszám esetén van lehetőség üzemi érdekképviselet létrehozására. Ilyen körülmények között a szakszervezeteknek kevés az esélyük, hogy új tagokat toborozzanak. Ehhez társulnak a szakszervezeteket bizonyos szakmákban korlátozó jogszabály ok, mint például a rendőrség, bizonyos közszolgálati vagy éppen a honvédelemhez kapcsolódó területek. A törvényeket a gyakorlatban megvalósitása Ennél sokkal„hatékonyabb” azonban az, ahogy számos mun káltató figyelmen kivül hagyja a törvények előirásait, legyen szó kisvállalatokról vagy multinacionális nagyvállalatokról. Ezek a munkáltatók többé kevésbé nyiltan megtiltják alkalmazottaiknak a szakszervezeti tagságot. Ez időnként nyiltan előfordul a felvételi beszélgetéseken vagy később, amikor a foglalkoztatottak szak szervezet iránti érdeklődése nyilvánvalóvá válik. Éppen multina cionális vállalatok nyúlnak gyakran ahhoz az eszközhöz, hogy magasabb bérek, fizetések és gyakran jobb munkakörülmények oldal 23

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek felkinálásával igyekeznek a munkavállókat a szakszervezeti tag ságról lebeszélni. Az ilyen tipusú törvénysértéseket számos té nyező jelentős mértékben megkönnyiti, mint például az átalakuló országokat jellemző magas munkanélküliség ill. a hiányzó szak mai alternativák. Igy sok ember, félve munkahelye elvesztésétől, nem csatlakozik a szakszervezethez és arra sem törekszik, hogy az üzemi érdekképviselet más formáiban aktiv szerepet vállaljon. Azonban ezekhez a törvénysértésekhez is legalább két fél szükséges. A szakszervezetek eddig nem tudták elérni, sőt gyak ran nem is törekedtek különösebben arra, hogy megakadályozzák ezeket az anomáliákat vagy fellépjenek ellenük. Ehhez társulnak a szakszervezeteket bizonyos szakmákban korlátozó jogszabály ok, mint például a rendőrség, bizonyos közszolgálati vagy éppen a honvédelemhez kapcsolódó területek. Az szervezeti és működési szabályzatok(SZMSZ) modernizálása A harmadik tényező, amelynek következtében sok munkaválla ló nem kap esélyt a szakszervezeti tagságra, egyértelműen ma gukra a szakszervezetekre vezethető vissza.A elavult szervezeti struktúrákhoz és SZMSZ-hez ragaszkodás számos gazdasági ágazatban jóformán„kizárási automatizmuskent” működik a po tenciális tagokkal szemben. Miként fordulhat ez elő? Az átalaku ló országokban a legtöbb szakszervezet még mindig azoknak a szervezeti struktúráknak következményeitől szenved, amelyet az előbbiekben„szocialista struktúrákként” jellemeztünk. Ezzel arra a tényre utaltunk, hogy a szakszervezeti tagság általában csak egy üzemi szakszervezet keretei között jöhet létre. Ha nincs üzemi szakszervezet, akkor a munkavállaló nem tud belépni egy szakszervezetbe. Tekintettel arra a tényre, hogy egyre több vállalatnál- újonnan alapitott vállalatok, kis- és közepes méretű vállalatok- nincsenek oldal 24

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek (már nincsenek) üzemi szakszervezetek, egyre több munkavállaló esik el attól az lehetőségtől, hogy szakszervezeti taggá válhas son. Mostanában néhány szakszervezet részéről van törekvés arra, hogy az üzemi szakszervezetben megvalósuló hagyomá nyos tagság mellett felajánlja a közvetlen tagságot egy ágazati szervezetben. Ez helyes irányba tett lépés, amely azonban ha tását csak akkor érheti el, ha fokozatosan valamennyi tag ezt az utat választja. Hiszen miként kivánják a szakszervezetek az ed dig elszigetelt ágazati szakszervezeti tagok érdekeit hatékonyan képviselni a munkahelyeken? Ezt hagyományos struktúráik nem teszik lehetővé. Ennek következtében az újonnan felvehető tagok köre igencsak szűk marad. Bizonytalan jövőjű munkahelyek- A szakszervezeteknek itt kell a munkavállalókat képviselni A bizonytalan jövőjű munkaviszonyok(olyan munkaviszony, amely eltér a„szokásos munkaviszonytól”, azaz például 40 órás munkahét, stb.) éppen az átalakuló országokban terjednek a leg nagyobb ütemben. Mindezt gyakran elősegiti a kiskapukat meg engedő törvényi szabályozás illetve a munkahelyüket féltő embe rekre nehezedő kényszerhelyzet. Az ilyen tipusú munkaviszonyok valamennyi gazdasági ágazatban előfordulnak. Látszólag önálló vállalkozók Nagyvállalatok teljes tevékenységi területeket szerveznek ki és korábbi munkavállalóik egy részét arra kényszerítik, hogy látszólag önálló vállalkozóként dolgozzanak. Ezzel a kérdéssel sajnos eddig csak nagyon kevés szakszervezet foglalkozott érdemben, mert oldal 25

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ebben az esetben már nem beszélhetünk hagyományos értelem ben vett munkavállalókról. Ami formálisan elfogadhatónak tűnik, az a gyakorlatban pontosan ellentétes tartalommal rendelkezik. Mig a vizsgált országokban törvény kötelezi a munkáltatókat arra, hogy„hagyományos munkavállalóikat“ bejelentsék a társadalom biztosítási rendszerbe, addig a a látszólag önálló vállalkozó maga felel azért, hogy belépjen a társadalombiztositóba felelőssége és ezt gyakran nem tudja megengedni magának. Ugyanis csak rit kán képes az állandó foglalkoztatásban dolgozó munkavállalókkal azonos bruttó jövedelmet megtermelni saját részére. Különben miért érné meg a termelés kiszervezése a munkáltató részére? Igy a„bérből és fizetésből élő munkavállalók“ nagy része a szó legszorosabb értelmében véve kiszorul a társadalombiztosítási rendszerből. A szakszervezetk nem mehetnek el szó nélkül a je lenség mellett. Meg találniuk annak módját,hogy segíteni tudjanak ezeknek a munkavállalóknak is, ill. esélyt adjanak nekik arra, hogy a szakszervezetek keretein belül felléphessenek érdekeikért. Kölcsönmunkavállalók Ez a foglalkoztatási forma is egyre inkább terjed. Sajnos csak néhány országban létezik a megfelelő jogszabályi környezet, amely a kölcsönmunkavállalók legalább alapvető jogait rögzíti. Ezeket a jogokat a gyakorlatban csak ritkán tartják tiszteletben. Ki védi meg ezeket a munkavállalókat és ki ad nekik lehetőséget arra, hogy kollektív keretek között léphessenek fel érdekeikért? A legtöbb esetben nem léteznek tarifaszerződések vagy egyéb jogi védelmet tartalmazó szabályozók, így a kölcsönmunkavállalók teljes egészében ki vannak szolgáltatva pillanatnyi munkáltatójuk nak. A szakszervezetek ez a területen széleskörű lehetőségeket kinál. Egyrészt követelniük kell a megfelelő jogszabályok megal kotását, másrészt meg kell találni annak módját, hogy ezeket a oldal 26

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek munkavállalókat be lehessen vonni a szakszervezetekbe. Miután a„hagyományos foglalkoztatás és a kölcsönmunka“ közötti átme net gyakran mindkét irányban működik, számos eddigi szakszer vezeti tag munkahelyük elvesztése vagy más okból a jövőben kölcsönmunkavállalóként dolgozhat. Nem szabad megengedni tehát, hogy ezek a szakszervezeti tagok elvesszenek a szakszer vezet számára. Ennek során támaszkodni kell az Európai Únió tagállamainak pozitív tapasztalataira és figyelembe kell venni az EU-ban érvényes előírásokat. Korlátozott időtartamú munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalók A legtöbb országban léteznek olyan jogszabályok, amelyek többé-kevésbé igazodnak az Európai Úniós irányelvekhez. Azon ban még mindig találhatunk jogi kiskapukat, ill. előfordul, hogy a napi gyakorlatban megpróbálják megkerülni a jogszabályokat. Hosszútávon folyamatosan meghosszabbítható munkaszerződé sek kerülnek megkötésre, amelyek ellent mondanak az érvényes jogszabályoknak – gyakran a következő megjegyzéssel: Fogadd el vagy valaki mást foglalkoztatunk helyetted. Más esetekben a szerződések szüneteltetésében állapodnak meg, hogy elkerüljék meghosszabbíthatóság látszatát, stb. Gyakran az üzemi szak szervezet sikertelenül igyekszik felvenni a kapcsolatot a korláto zott időtartamra szóló munkaszerződéssel foglalkoztatott munka vállalókkal, ill. a szakszervezet nem vesz ezekről a munkaválla lókról tudomást, azonban ebben az esetben is érvényes, hogy a foglalkoztatási formák közötti átmenet mindkét irányba folyamatos és ez elegendő ok arra, hogy a szakszervezetek ezeket a munka vállalókat is a potenciális szakszervezeti tagok közé sorolják. oldal 27

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Fogyatékkal élő munkavállalók A fogyatékkal élő munkavállalók számára az átalakuló orszá gok munkaerőpiacain tapasztalható„szokásos“ nehézségek még súlyosabb és gyakran egzisztenciális problémákat okoznak. Csak ritka esetben sikerül nekik elismert munkavállalókként megjelenni a munka világában vagy megtartani poziciókat a munkaerő pia con. Ezzel szemben számtalan esetben bebizonyosodott, hogy a fogyatékkal élő munkavállalók képesek részt venni az értékte remtő folyamatokban és önállóan gondoskodni saját életfenntar tásukról. Ehhez azonban – velük együtt – meg kell teremteni a megfelelő keretfeltételeket. Ide tartoznak a megfelelő munkahe lyek kialakítása, bérek és fizetések biztosítására. A szakszerve zeteknek nem szabad ebben a vonatkozásban néhány szociális projekt megvalósitásával megelégedniük, hanem az eddigieknél sokkal határozottabban kell a foyatékkal élőkkel együtt fellépni ér dekeikért. Ez a munka tematikus munkacsoportok és információs rendezvények keretein belül indulhat el. Ennek alapján a későbbi ekben a fogyatékkal élő munkavállalók számára a munkahelyte remtés és a munkalehetőség megőrzéséhez kapcsolódó konkrét célkitűzések születhetnek. Az pedig magától értetődik, hogy mind ez hozzájárul a szakszervezeti tagok számának növeléséhez. Nyugdíjasok Nem szabad megfeleldkeznünk arról, hogy nagyon sok szak szervezeti tag már befejezte pályafutását mint aktív munkavállaló és többé már nem fog visszatérni a munka világába. Vonatkozik ez a nyugdíjkorhatárt betöltött munkavállalókra, de a munka vi lágából korán kivált személyekre, akik„még erejük teljében van nak“. Jelenleg abból kell kiindulnunk, hogy a legtöbb szakszerve zet tagsága akár 20-25%-ban is nyugdíjasokból tevődik össze. oldal 28

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Az aktív szakszervezeti szociálpolitika nem fejeződik be az idősekkel való törődéssel! Ez azt jelenti, hogy nagyon sok ember – ha erre esélyt kapnának egy erős szervezet keretein belűl – el kötelezetten lépne egy kedvezőbb egészség- és nyugdíjbiztosítá si rendszer mellett. A legtöbb nyugdíjba vonuló szakszervezeti tag kolléga és kol léganő nem találja meg a helyét a szakszervezetben vagy nem kap olyan feladatot, amelyet még sikeresen el tudna látni. A szak szervezeteknek lehetőleg minél több aktív tagra lenne szükségük, így különösen érthetetlen, hogy miért nem veszik igénybe azt a potenciált, amelyet a nyugdijas kollégák tapasztalata biztosítana számukra. Ha megtalálnák helyüket a szervezetben, akkor ezek az idősebb tagok számos területen lennének képesek hasznos szakszervezeti munkát végezni – éppen olyan településeken és városokban, ahol a szakszervezeti jelenlét gyakran igencsak hi ányos. Munkahelyet keresők: munkanélküli munkavállalók Alapvetően munkavállalónak kell tekinteni azokat a személyek, akik szeretnének belépni a munka világába, de jelenleg nem ren delkeznek munkahellyel. Hiszen ők potenciálisan a foglalkoztatot tak köréhez tartoznak és éppen ezért a szakszervezetek részé ről ugyanolyan védelmet és beleszólási lehetőséget kell kapniuk, mint az aktív foglalkoztatottak. Sok esetben a mostani munkanél küliek korábban szakszervezeti tagok voltak. Azonban sok fiatal is szivesen belépne a szakszervezetbe, ha segítséget és munka lehetőséget kapnának annak érdekében, hogy saját érdekeikért harcolhassanak. Csak az, aki a munkanélküliséget tartós álla potnak tekinti, fogadhatja el, hogy a munkanélkülivé vált munka vállalók eddig nem kaptak érdemi szakszervezeti segítséget. Aki ezt azonban másként látja, annak az időlegesen munkanélküli és oldal 29

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek munkát kereső munkavállalókat potenciális szakszervezeti tagnak kell tekintenie, ill. biztosítania kell számukra, hogy tartósan a szo lidaritáson alapuló szakszervezeti közösség részei maradhassa nak. Fatális következményekkel járna – mind a szakszervezetek, mind pedig a bizonytalan jövőjű munkahellyel rendelkező munka vállalók számára – ha a felsorolt csoportok nem tartoznának a szakszervezetek potenciális célcsoportjaihoz. Sajnos ezek a cso portok folyamatosan bővülnek – a szakszervezetek beavatkozása nélkül ez a bővülés talán még fel is gyorsulhat – és nem részesül nek védelemben, ill. ezekben a csoportokhoz egyre több olyan ember tartozik, akik még tagjai ill. tagjai voltak egy szakszerve zetnek vagy szivesen csatlakoznának egy szakszervezethez, ha megtalálnák helyüket a szervezeten belül. Ehhez társul még, hogy több érintett a szakmai pályafutása során még újból belép het az elsődleges munkaerőpiacra. Ha azonban azt tapasztalják, hogy nehéz élethelyzetük során a szakszervezetek elzárkóznak a segítségnyújtástól, akkor miért keresnék meg – egy későbbi ked vezőbb időszakban – újra a szakszervezeteket? A munkahely- és szakmaváltás nem szokatlan Engedjenek meg még egy utolsó megjegyzést a szakmai kar rierek változásával kapcsolatban. Egyre több munkavállaló kény szerül arra, hogy aktiv pályafutása során különböző időszakat éljen át: szakképzés, időleges munkanélküliség, különböző foglal koztatási fomák és körülmények, stb. Az eddigek során azt tapasztalhattuk, hogy a szakszerve zetek struktúrális okokból csak ritkán képesek a munkavállókat végigkisérni ezeken a változásokon ill. probléma nélkül megtarta ni tagságukat.. A jelenlegi szervezeti struktúrák alig felelnek meg annak az elvárásnak, hogy a munkaerőpiacon a munkavállalokkal szemben elvárt rugalmasság szellemében ugyanilyen rugalma oldal 30

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek san igazodjanak a szakszervezeti tagok változó élethelyzeteihez. Ha egy munkavállaló kiválik egy üzemből – legyen ennek bármi az oka – elbocsátás vagy egyszerű munkahelyváltás miatt – ak kor megszűnik üzemi szakszervezeti tagsága. Kérdéses, hogy új munkahelyén lehetséges-e a szakszervezeti tagság és ugyan ilyen bizonytalan, hogy kész lesz-e ismét lépéseket tenni a tagság érdekében. Így a szakszervezetek évről évre sok ezer tagot ve szítenek el – habár ez teljesen elkerülhető lenne. Már szervezet politikai változtatások is megteremtenék annak lehetőségét, hogy a szakszervezetek ezeket a lehetőségeket jobban ki tudják hasz nálni. Ne legyen olyan területe a munka világának, amelyet a szakszervezetek elhanyagolhatnak, - akkor is, ha ez kényelmetlen számukra-, sőt talán még ennél több is elvárható... Miután foglalkoztunk a különböző munkavállalói csoportokkal, így most tekintsük át azokat a helyszíneket, ahol ezeket a csopor tokat találjuk – ahol tanulnak és dolgoznak. Előzetesen már rá mutattunk arra, hogy a munka világa jelentősen differenciálódott. Egyre kevésbé jellemzőek a nyagyüzemi struktúrák és a munka világának arculatát egyre inkább a munkahelyek sokszínűsége – távmunkától egészen a futószalag melletti munkahelyekig – hatá rozzák meg. Feketemunka Néhány átalakuló országban akár a bruttó nemzeti termék fele is a fekete gazdaságból származhat. Sajnos számos országban nem várható a helyzet javulása. Azonban ekkor sem csak egyet oldal 31

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek len felelőse van a kialakult helyzetnek. Persze kezdetben a feszült munkaerőpiaci helyzet kényszerít bizonyos csoportokat a fekete gazdaságba. Például fiatal munkavállalók – függetlenül szakkép zettségüktől – gyakran alig kapnak esélyt arra, hogy rendezett munkaviszonyban dolgozhassanak. A szolgáltató ágazatban pe dig nőket foglalkoztatnak gyakran feketén. Mindez számos ko moly hátrányt jelent az érintetteknek. Egyrészt semmilyen formá ban nem részesülnek védelemben, másrészt nincs esélyük arra, hogy jogviták esetén érvényt szerezhessenek jogaiknak. Ezen túlmenően nem illeti meg őket a társadalombiztosítási ellátás – ami például egy munkahelyi baleset következtében személyes életük ellehetlenüléséhez vezethet. Betegség vagy idős korban ehhez további hátrányok társulnak, hiszen gyakran még minimális ellátásban sem részesülnek. Nem kívánunk a továbbiakban foglalkozni a fekete gazdaság hoz kapcsolódó nemzetgazdasági problémákkal, hiszen ezek közismertek. Hagyományos munkaviszonyban is gyakran előfor dulhat fekete foglalkoztatás – gyakran a munkavállaló beleegye zésével és ritka esetekben a szakszervezeti oldal egyértelmű tiltakozása ellenére. Itt konkrétan a zsebbe kifizetett összegekre gondolunk. Hivatalosan a munkáltató a törvényben rögzített mini málbért vagy a kialkudott tarifabért fizeti, valójában a többletmun kát, a magasabb szakképzettségért járó juttatásokat, stb. feketén „zsebbe“ fizeti ki. Rövidtávon ez az eljárás bizonyos munkaválla lók számára előnyös lehet, hosszútávon azonban saját magukat zárják ki bizonyos társadalom biztosítási szolgáltatásokból és el esnek bizonyos szakmai karrierlehetőségektől. Ez a széles kör ben elterjedt gyakorlat szakszervezeti szempontból is tarthatatlan és határozottan fel kell lépni ellene. Számos új munkahely léte sülhetne a feketemunka korlátozása révén, hiszen igy megaka dályozható lenne az illegális munkavégzés és a engedély nélküli túlmunka. Mindez egyértelmű érdeke egy erősődő érdekképvise letnek, amelynek célja minél több munkavállaló megnyerése és oldal 32

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek velük együtt a jobb munkakörülményekért vagy egyáltalán a tisz tességes munkahelyekért folytatott harc. Mikro-, kis- és közepes méretű vállakozások Korábban talán volt mód arra, hogy néhány megmaradt nagy üzemben a szakszervezeti tisztségviselő egyidőben viszonylag sok munkavállalót tudjon elérni, mára azonban ez helyzet gyökeresen megváltozott. Egyre több munkahely létesül mikro-, kis- és köze pes méretű vállalkozásoknál és a munkaidőrendszerek is rendkivül változatosak. Mindez számos kérdést vet fel a szakszervezetek munkája ill. a meglévő struktúrákkal kapcsolatban, például:  Elegendő az, hogy a tisztségviselők csak a nagyüzemekbe látogatnak el(általában csak ezekhez férnek hozzá) és ott próbálják megnyerni a munkavállalókat a szakszervezet nek?  Elégséges megoldás az, ha a szakszervezetek fogadó órákat tartanak és csak várnak a potenciális„ügyfeleket“ jelentkezésére?  A munka világában az üzemek az egyetlen helyszín, ahol a szakszervezetek elvégezhetik munkájukat, ill. felkínálhatják segítsüket és védelmüket?  Nem kellene-e esetleg mérlegelni, hogy a munkavállalókat ott kellene megszólítani és a szakszervezet számára meg nyerni, ahol szabadidejükben tartózkodnak?  Nincs-e egyre több olyan közvetett probléma, amelyek megnehezítik a munkavállalók életét és munkaképességü ket erősen befolyásolják? oldal 33

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Természetesen számos további kérdés és elgondolás felveté sére is lehetőség nyílik, azonban először vizsgáljuk meg a követ kező kérdéseket. Oda, ahol munkahelyek jönnek létre A szakszervezetek hagyományosan nagyüzemekben és ezek közül is termelővállalatoknál rendelkeznek képviselettel. Ezért nincs mit csodálkozni azon, ha a legtöbb szakszervezeti tisztség viselő – különösen az alsó és középszinteken – ezekből a struk túrákból származik és munkatapasztalatait ilyen körülmények kö zött gyűjtötte. Ennek következtében a szakszervezet munkatársai maguk is olyan fokban rugalmasak, mint az általuk képviselt szer vezet: az ember általában szivesebben meg olyan helyre, amit úgy ismert, mint a„saját tenyerét“ és kevésbé szivesen látogat el olyan helyekre, ahol a körülmények teljesen eltérőek és gyakran lényegesen nehezebbek. Mindez különösen igaz a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokra(KKV). Ezeknél gyakran nincs szakszervezeti képviselet, a„főnök“ nem engedi meg a szerve zett szakszervezeti munkát, stb. Ilyen esetben két alternatíva áll előttünk: az első, a szakszervezeti tisztségviselők elkerülik eze ket a vállalkozásokat, a második, a szakszervezet éppen ezekre a vállalkozásokra összpontosít fokozottan, mert – a feltételezés általában nem alaptalan – itt történik a legtöbb jogsértés vagy a szakszervezeti jogok figyelmen kivül hagyása, vagy mert itt tudják a legtöbb új tagot megnyerni a szakszervezetnek. Örömteli és egyúttal ijesztó is az a tény, hogy sok olyan mun kavállaló találkoztunk, aki„spontán igen“ vagy„talán igen“ választ adott arra a kérdésre, hogy csatlakoznának-e a szakszervezet hez, ha erre lehetőségük volna. Örömteli azért, mert itt óriási potenciál nyílik meg a szakszervezetek előtt. Ijesztő pedig azért, mert egyértelműen mutatja, hogy mennyire hiányzik és kívánatos a szakszervezeti védelem, holott a szakszervezetek eddig alig tö rődtek ezekkel a munkavállalókkal. oldal 34

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A helyzet illusztrálására az alábbiakban ismertetünk néhány meglátást a magyarországi KKV-ék körében végzett felmérésből. 2007-ben reprezentatív felmérést készítettünk a szociális párbeszéd és a szakszervezeti tagság helyzetéről a KKV-nál, és az alábbi kérdéseket tettük fel a munkavállalóknak. Magyarországon is általában abban az esetben lehetséges a szakszervezeti tagság, ha a munkahelyen működik egy üzemi szakszervezet. A felmérés alábbi eredményeket hozta, amely igencsak elgondolkodtatta a felmérés készítőit: A KKV-k aránya a magyar vállalatokon belül> 90% KKV-munkahelyek aránya az összes munkahely arányában kb. 50% Szervezettségi szint az összes magyarországi vállalatnál ca. 25% Szervezettségi szint a 250 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató magyar vállalatoknál < 3% Szervezettségi szint az 50 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató magyar vállalatoknál < 0,3 % KKV-nál foglalkoztatott munkavállalók érdeklődése a szakszervezeti tagság iránt spontán igen talán igen Nem tudja vagy nem 40% 20% 40% A magyarországi helyzet példáértékű a munka világában az átalakulás során és azt követően lezajlott változások terén. Ez azt jelenti, hogy hasonló változások – a nagyüzemi struktúrák leépülése, a kisvállalatok megerősödése – mentek végbe csaknem valamennyi átalakuló országban. Éppen ezért hasonló eredmények várhatóak más átalakuló országok működő KKV-nél foglalkoztatott munkavállalók megkérdezése esetén is. oldal 35

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Szolgáltató ágazat Ha figyelembe vesszük azt, hogy a ipari vagy a mezőgazda sági ágazat csökkenésével párhuzamosan jelentős mértékben növekedett a szolgáltató ágazat és a legtöbb KKV éppen ebben az ágazatban jött létre, akkor ez elvezethet bennünket az ezzel a foglalkoztatotti csoporttal kapcsolatos másik fontos meglátásra: ez a csoport rendkivül heterogén összetételű, nagylétszámú és számolni kell további bővülésével. Ide tartoznak többek között a fodrászok, infomatikusok, eladók, call-center-alkalmazottak, stb.... A helyzet érzékeltetésére mindenkinek ajánljuk, hogy sétáljon végig a belváros egyik forgalmas utcáján és nézzen be az üzletekbe, kisebb vállalkozásokba vagy irodákba. Így képet kaphat arról, hogy körülbelül hány munkavállalóról lehet szó. Itt tehetjük fel a kérdést: az érintettek közül hány munkavállaló lehet szakszervezeti tag? Válasz: Egyetlen egy sem! És itt kell azt is megjegyeznünk, hogy valószínűleg itt a legelterjedtebb a feketemunka is, hiszen a legtöbb foglalkoztatott nő vagy fiatal munkavállaló és közülük alig valaki ismeri vagy alkalmazzai az érvényes munkaügyi jogszabályokat. Ráadásul mindez itt történik naponta a szemünk láttára! Képzési intézmények Pártokhoz, érdekcsoportokhoz vagy más szervezetekhez való későbbi csatlakozással kapcsolatos döntések alapjai már az isko lában vagy az egyetemen jönnek létre. A legtöbb országban azon ban azzal a helyzettel kell szembesülnünk, hogy a diákok semmi lyen vagy csak nagyon korlátozott ismeretekkel rendelkeznek a oldal 36

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek szakszervezetekről. És amit hallanak, az is csaknem mindig„má sodkézből származó információ“ és gyakran negatív hangvételű. Amit Jancsi nem tanul meg, azt János sem fogja tudni! Ha a fiatalokat és a fiatal felnőtteket fogadó képzési intézmé nyeket aktív életük első szakaszának tekintjük, akkor magától ér tetődő, hogy a szakszervezeteknek érdeklődést kell tanúsítaniuk a munka világának ezen szegmense iránt is – különösen olyan módon, hogy ott megfelelően képviseltetik magukat. Ez nemcsak a szakszervezetekkel és tevékenységükkel kapcsolatos isme retek átadása miatt lényeges, hanem gyakorlati jelentőséggel is rendelkezik a fiatalok képzése során. Nemcsak a képzési és okta tási tartalmakat érinti, hanem olyan konfliktushelyzetek kezelését, amelynek során a tanulóknak és a diákoknak közösen kell fellép niük saját érdekeik védelmében. Miért ne tennék ezt a szakszer vezetük támogatásával? Fiatalok és nők Az említett bizonytalan jövőjű és egyre bővülő foglalkoztatási területek különösen két csoportot érintenek:a fiatalokat és a nőket. Ezt a két csoportot gyakran sújt a munkanélküliség(a hivatalos ifjúsági munkanélküliségi ráta a délkelet-európai országokban 2060% között mozog!), vagy gyakrabban alkalmazzák őket bizony talan munkaviszonyokban. A nők szakmai karrier lehetőségei a munkaerőpiacon sokkal kedvezőtlenebbek mint a férfiaké – habár általában magasabb szakképzettséggel rendelkeznek, mint férfi kollégáik. Ennek a csoportnak fokozottan szüksége van a szakszerveze ti védelemre, különösen pedig a teljeskörű támogatásra. Számos európai országban láthatunk példát arra, hogy a nők különösen a oldal 37

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek szolgáltató ágazatban szivesen csatlakoznak ill. csatlakoznának a szakszervezetekhez, ha erre lehetőségük nyílik ill. nyílna. Miért ne kereshetnék meg a szakszervezetek ezeket a munkavállalókat egy megfelelő ajánlattal? Unalomig ismételt megállapítás, hogy a szakszervezeti tagok és a tisztségviselők átlagéletkora folyamatosan növekszik. Ha nem csatlakozik elegendő fiatal munkavállaló a szakszervezetek hez, akkor„az utolsó szakszervezeti tag 20 év múlva lehúzhatja maga mögött a redőnyt“. Bármennyire is nehéz manapság egy szervezetnek megnyerni fiatalokat, mégis rendkivüli fontos ez a feladat. Számos szakszervezet még mindig nem rendelkezik – különösen ágazati szinten – megfelelő ajánlatokkal vagy működő képes ifjúsági tagozatokkal. Miért hanyagolnak el a szakszervezetek an�nyi munkaterületet? És nem kellene-e ezen változtatni a jövőben? Mindez egzisztenciális kérdés a munka vállalók és a szakszervezetek számára egyaránt. oldal 38

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Impulzusok a reformmunkához  Bár a belső tagstruktúra elemzésének lehetőségei gyakorta nem egyszerűek, mégis szükség van elengendő részletes adatra. Ezek alapján meghatározhatók az aktuális tagság gal való foglalkozás súlypontjai és kitűnnek a munkaválla lókkal kapcsolatos tevékenységek hiányosságai.  Ágazati és más specifikus körülményeket figyelembe véve a szervezetnek mérlegelnie kell, hogy mely csoportok ér dekesek számára. Ezt követően tárgyalni lehet azokról a módokról és eszközökről, amelyek révén közel kerülhetünk ezekhez a csoportokhoz.  Ezzel párhuzamosan azt is elemzni szükséges, hogy vár hatóan miként fejlődik egy ágazat vagy egy régió, milyen új munkavállalói csoportokra lesz szükség ill. melyek fognak kialakulni, valamint a szakszervezet milyen módon járulhat hozzá új munkahelyek megteremtéséhez.  Lehetőség esetén konkrét súlypontok is kidolgozhatók, amelyek segítségével a feladatok áttekinthetővé és több szakaszban teljesíthetővé válnak.  Azt a kérdést is fel kell tennünk magunknak, hogy a szerve zet emberi erőforrásai elegendő képzettséggel rendelkez nek ahhoz, hogy a„megfelelő embereket“ helyezzük az új munkaterületekre.  Régi bölcsesség, hogy az embereket azzal lehet a leg jobban meggyőzni, ha mi magunk is a„szakmából“ szár mazunk vagy ugyanahhoz a csoporthoz(nők, fiatalok, nyugdíjasok, stb.) tartozunk. Éppen ezért a konkrét célok ismeretében a szervezetből a megfelelő személyeket kell mozgósítani ill. a megfelelő külső forrásból származó ta pasztalatokat kell hasznosítani.  Azt ajánljuk, hogy mindezeket a kérdések belső vitafóru mokon és workshop-rendezvényeken kerüljenek megvita tásra. Így elegendő információ gyűlik össze ahhoz, hogy kiléphessünk a nyilvánosság elé és lehetőség szerint minél több embert mozgósítsunk és motiváljunk az együttműkö dés érdekében. oldal 39

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Milyen eszközökkel kell a szakszervezeteknek rendelkezniük? Miután áttekintettük a szakszervezetek funkcióit és képvisele ti igényeit, felmerül az a kérdés, hogy milyen kompetenciákra és készségekre kell a szakszervezeteknek szert tenniük ahhoz, hogy a fent felsorolt elvárásoknak eleget tudjanak tenni. Korábban már megneveztük a sikeres szakszervezeti munka legfontosabb pilléreit: az érvényesítő képességet és a kompeten ciákat. Tagság+ érvényesítő képesség= erő A szakszervezetek ereje elsősorban tagságukon alapul. Ez a megállapítás mennyiségi és minőségi értelemben véve is helytál ló. A taglétszám ill. az ágazati vagy országos szervezettségi szint fontos mérőeszköz annak megállapítására, hogy egy szervezet képes mértékadó módon befolyásolni a politikát. Ezzel a hatalom mal sokféleképpen lehet élni, amennyiben a szakszervezetek ren delkeznek olyan struktúrákkal és mechanizmusokkal, amelyekkel képesek tagságukat céljaik elérése érdekében mozgósitani és felhasználni.Az aktív tagok számának emlegetése nem elegendő arra, hogy erősnek tünjünk a politikai élet más szereplői számá ra ill. az érdekegyeztetés során nyomást gyakoroljunk rájuk. Elég egy pillantást vetnünk más országokban kialakult helyzetre és lát hatjuk, hogy egyedül a taglétszámtól aligha várhatunk nagyobb hatást. A legtöbb átalakuló országban a szakszervezetek gyakran nagyobb tagsággal ill. magasabb szervezettségi szinttel rendel keznek, mint néhány nyugat-európai EU tagország szakszerve zetei. Hát akkor általában miért lényegesen gyengébb a befolyá suk? oldal 40

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Egységben rejlik az erő Az úgynevezett szakszervezeti pluralizmus azt is eredményez heti, hogy 1+1 gyakran nem 2. Amíg a különböző szakszervezeti szövetségek nem képesek megegyezni a munkavállalók képvise letét érintő lényeges kérdésekben és ezért képtelenek egysége sen fellépni, addig – és erre sajnos sok példa van – elfordulhat, hogy 1+1 akár 0 is lehet. Az ellentétes tartalmú követelések vagy a tárgyaló partnerekkel egyeztetés nélkül elért kétoldalú megálla podások gyakran a teljes szakszervezeti mozgalom meggyengü lését vagy marginalizálódását eredményezhetik. Ilyesmi minden nap előfordul az átalakuló országokban a szakszervezeti munka valamennyi szintjén. A tárgyaló partner – az üzemekben a munkáltató – mindaddig hasznot húz a saját magunk által előidézett gyengeségből, amed dig folytatódik a különböző üzemi szakszervezetek és/ vagy szak szervezeti konföderációk közötti belső vita és konkurrencia. Mind ez akár többféleképpen is értelmezhető. Egyrészt csak ritkán szü letnek jó megállapodások. Számos üzemi tarifamegállapodásban olvashatunk olyan számokat és adatokat, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az egység hiányában a szakszervezetek men� nyire gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek. Ennek kárát rövid vagy hosszú távon a tagság látja. Hiszen hosszútávon egyetlen szervezet sem tudja megtartani tagjait vagy új tagokat megnyerni, ha nem képes sikereket felmutatni. A tagok pragmatikusak Még mindig túl sok szakszervezeti tisztségviselőnek meggyő ződése, hogy ideológiai, esetleg pártpolitikai kérdéseket kell elő térbe helyezni ahhoz, hogy a szakszervezet meg tudja határozni vagy be tudja mutatni magát. Ezzel szemben a munkavállalók sokkal pragmatikusabban tekintenek saját érdekképviseleti szer vezetükre. Akár mennyire is elkötelezetten küzdött a szervezet a oldal 41

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek régi politikai rendszer ellen, ma már a tagok elsősorban az várja el a szakszervezettől, hogy sikeresen oldja meg a munkahelyi ér dekképviselet aktuális és jövőbeni kérdéseit. Múltbeli érdemekkel aligha lehet napjainkban tagokat megtartani, nem beszélve új ta gok megnyeréséről. Ehhez hasonló magatartásformával gyakran találkozhatunk úgynevezett régi szakszervezeteknél. Közülük so kan túl hosszú ideig ragaszkodtak a régi struktúrákhoz és politikai kapcsolatrendszerekhez, azonban többen már sikeresen végre hajtották a reformokat vagy éppen úton vannak egy modern, de mokratikus szervezet létrehozása felé. Helyzetük sok mindenben hasonlít az úgynevezett új szakszervezetekéhez: eddigi sikerei ken vagy sikertelenségeiken múlik erejük. A szakszervezeti tagok általában saját érdekképviseleti szervezeteiket vizsgálják a leg pragmatikusabban – ha ideológiai kötődéseket keresnek, akkor biztosan találnak más szervezeteket, mint például pártokat vagy más tipusú érdekképviseleteket. Erősiteni a tagság aktivitását Tehát egy szakszervezet taglétszáma – többé kevésbé – köz vetlen összefüggésben áll pillanatnyi érdekérvényesítő képessé gével. Ez azonban nemcsak mennyiségi kérdés, hanem függ a tagság minőségétől is. Nem segít a magas taglétszám, ha a tagok nem hajlandók aktív módon fellépni szakszervezetükkel együtt érdekeikért. Helytálló a következő szakszervezeti mottó: „Szakszervezet – Ez te magad vagy!“. A tagok aktivitása révén lehet csak taglétszámot erővé átalakítani. Éppen ezért a tagokat folyamatosan kell tájékoztatni és meggyőzni arról, hogy mit tervez a szakszervezet vagy milyen célokat szándékozik megvalósítani. A szakszervezet csak akkor tudja erejét érdekérvényesítő képes séggé változtatni, ha sikerül a tagságot különböző tiltakozási és munkaharc akciókra mozgósítania. oldal 42

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A szakszervezetek története több esetben megmutatta, hogy a jó érvek vagy a magas taglétszám önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy sikeres legyen az érdekegyeztetés. Azonban térjünk vissza arra a kérdésre, hogy az átalakuló országok szakszerve zetei gyakran miért nem rendelkeznek azzal az érdekérvényesítő képességgel, ami szervezettségi szintjük alapján megilletné őket. Kétféle válasszal is szolgálhatunk erre a kérdésre: az egység hiá nya a szakszervezeti pluralizmus közepette és a tagság elégtelen mozgósítása. Kompetenciák Az átalakuló társadalmak pillanatnyi és jövőbeni érdekütközé sei közepette a szakszervezeteknek képeseknek kell lenniük arra, hogy az érdemi kérdésekről folytatott vitákban saját kompetenci áikkal vegyenek részt. Aigha lesz elegendő, ha például csak el utasítják a kormányok törvényjavaslatait vagy a munkáltatók által szorgalmazott szerkezetátalakítási terveket. Ma már elvárható a szakszervezetektől, hogy képesek legyenek saját álláspont juk megindoklására. Sőt ennél többre is. A szakszervezeteknek egyre inkább abba az irányba kell haladniuk, hogy saját maguk is képesek legyenek jóformán minden szakmai kérdésben ésszerű javaslatokat kidolgozni. Szakértők kompetenciákat teremtenek – belülről... Ehhez olyan szakértőkre van szükség, akik kötődnek a szak szervezetekhez. Ez azt jelenti, hogy a sikeres szakszervezeteknek saját felkészült szakértői gárdával kell lefedniük a társadalom-, gazdaság- vagy munkaerőpiaci politikai területeket. Ideális eset ben mindez az ágazati szövetségek és a konföderációk szintjén biztosítható, azonban semmi esetre sem az üzemi szakszerve zetek szintjén. Hiszen még a tagdíjbevétel nagyobbik része felett oldal 43

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek rendelkező nagy üzemi szakszervezeteknek is ritkán van elegen dő anyagi forrásuk ahhoz, hogy saját szakértőket fizessenek meg. Ha nem változik az üzemi szakszervezetek, a regionális és ágazati szervezetek valamint a konföderációk közötti forrásmegosztás je lenlegi rendszere, akkor a szakszervezetek saját maguk teszik le hetetlenné egy működőképes szakértői rendszer kialakítását – és számos szakpolitikai területen megmaradnak amatőr szinten. Mindez érinthet számos eredendően szakszervezeti feladatot, úgy mint tagtoborzás, kampánytervezés, belső információs rend szerek kialakitása, stb. Meg kell találni és ki kell képezni a felada tok ellátására képes szakembereket. Természetesen ez a szakértői gárda nem hozható létre egyik napról a másikra, mert időigényes feladat integrációjuk a szak szervezeti munkába ill. megtalálni hatékony helyüket a struktú rákban. Így sürgető feladat az emberi erőforrás tervezés mihama rabbi elindítása, ha néhány éven belül fel szeretnénk állítani egy ütőképes szakértői szervezetet. ... és kivülről Azonban rövid távon azzal is részben megoldhatjuk a szakmai kérdéseknél tapasztalható hiányosságokat, ha a szakszervezetek – az eddigieknél nagyobb mértékben – igénybe veszik külső szakértők segítségét. Számos egyetemen, intézményben és bizonyos szakte rületek vonatkozásában nem kormányzati szervezeteknél dolgoznak olyan szakértők, akik készek a szakszervezetek számára és velük együtt szakértői anyagokat vagy állásfoglalásokat kidolgozni. Bizonyos kérdések esetén amúgyis sok érv szól amellett, hogy a szakszervezetek keressenek a témához kapcsolódó szövetsé geseket, mert így tartalmilag és szervezetileg is megerősíthetik poziciójukat. Hiszen bármennyire is igaz, hogy a társadalmi szer vezetek közül a szakszervezetek rendelkeznek a legtöbb taggal, oldal 44

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek mégis bizonyos területeken nem rendelkeznek azokkal a szükséges ismeretekkel, amelyek más forrásból rendelkezésre állnának. Sok esetben más érdekcsoportok szivesen fogadják, ha szakmai kérdé sekben szakszervezeti támogatást is maguk mögött tudhatnak. A kompetenciákat széles körben kell terjeszteni Egy szervezet kompetenciája azonban attól is függ, hogy a megszerzett szakértelmet képes-e a tagság és a„külső környe zet“ felé kommunikálni. Ahogy már említettük, egy szakszervezet ütőképessége attól is függ, hogy mennyire motiváltak tagjai. Ez függ a megfelelő informácókból és gyakran a képzéstől. A szer vezetet átfogó kompetenciák kialakítása érdekében tehát szükség van egy belső képzési rendszerre, amelynek révén a tudás és az ismeretek érdekképviseletté történő átalakításának képessége közvetithető a tagság felé. Tekintettel a kompentenciabővítéshez kapcsolódó feladatok sokrétűségére mindenki számára nyilvánva ló, hogy mindezt központilag kell megtervezni, irányítani és finan szírozni. Ellenkező esetben nem jelent segítséget, ha egyik vagy másik szakterületen elszigetelten képzést végzünk. A szükség letek ez meghaladják: közép- és hosszútávú képzési tervezésre van szükség, amely szorosan kapcsolódik a szervezet súlyponti témáihoz és célkitűzéseihez. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség decentralizált képzési programokra is. Épp ellenkezőleg, ezek is – mint az egy séges egész részei – rendkivül fontosak, mert a decentralizált képzések révén az munkahelyeken kell és lehet elérni a kollé gákat. Ezen túlmenően számtalan olyan kérdés és téma létezik, amelyek éppen üzemi szinten rendelkeznek nagy jelentőséggel mint például egészségvédelem a munkahelyeken, tarifapolitika-, hiszen(még) ott születnek meg a tarifamegállapodások. A következő feladat ezeknek a tényezőknek – érdekérvénye sítő képesség és kompetenciák – a hétköznapi munkába való át oldal 45

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ültetése. A hatékony megvalósítás érdekében a szervezeteknek további fontos képességekkel kell rendelkezniük. Közel a munkavállalókhoz A szakszervezeti munka sikere már a kezdetektől fogva a sze mélyes meggyőzés erején és a szakszervezeti tisztségviselőkkel és tagokkal ápolt közvetlen kapcsolatokon alapult. A személyes kapcsolatokat semmi sem helyettesítheti. Persze más információs források hasznos kiegészítésként szolgálhatnak, azonban a szemé lyes kapcsolat jelenti mindig a kiindulási pontot, ha biztosítani kíván juk a szakszervezeti munka vagy annak céljai iránti érdeklődést. Éppen ezért minden szakszervezet számára követendő cél, hogy mindenütt jelen legyen, ahol munkavállalók élnek vagy dol goznak. A hétköznapokban ez a nagyívű célkitűzés aligha ültet hető át teljeskörűen a gyakorlatba, mert gyakran hiányoznak a szükséges anyagi források. Éppen ezért egy modern szakszerve zet nem tekinthet el attól, hogy minden lehetőséget kihasználva – a centralizált erőforrásokon túlmenően – kiépítse a decentralizált jelenlétet is. Ennek során lehetőleg ne csak azokra a területekre korlátozzuk a tevékenységet, ahol éppen sok taggal rendelkezünk, hanem oda, ahol még sok munkavállaló várja a szakszervezetek kel történő első személyes kapcsolatfelvételt és sokan szivesen csatlakoznának a szakszervezethez(lásd: a korábbi magyaror szági helyzetfelmérés eredményét). Újtipusú jelenlét az új munkaterületeken Ha tehát fontos a jelenlét a szakszervezet számára, akkor min den szinten biztositania kell azt: kezdve az ágazati szervezetek és a konföderációk nyilvánosság előtt megjelenő központjától egé szen a regionális, települési és üzemi szintű képviseletekig. Eddig oldal 46

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek a legtöbb szakszervezet főként üzemi vagy országos szinten jelent meg látható módon. Az átfogó jelenlét természetesen ideális len ne, de a szakszervezeteknek először a jelenlegi feltételek között kell biztosítaniuk a megfelelő jelenlétet. Ennek során lehetőleg ne csak azokra a területekre korlátozzuk a tevékenységet, ahol éppen sok taggal rendelkezünk, hanem oda, ahol még sok munkavállaló várja a szakszervezetekkel történő első személyes kapcsolatfelvé telt és sokan szivesen csatlakoznának a szakszervezethez(lásd: a korábbi magyarországi helyzetfelmérés eredményét). A tagokhoz illetve a potenciális tagokhoz való közelséget az ér demi tartalmaknak a tagság elvárásaihoz való közelítésével kell ki egészíteni. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók nemcsak általános szociál- és gazdaságpolitikai kérdésekben várnak el kompentenciákat a szakszervezettől, hanem szakmaspecifikus ügyekben is szá mítanak támogatásra. Így a decentralizált jelenlét különösen a szakmaspecifikus szempontok terén kap nagy jelentőséget. Több feladatot az ágazati szakszervezeteknek A feladatok teljesitésének elengedhetetlen előfeltétele a meg felelő tagdíjráfordítás. A szakszervezet jelenléte egyrészt a tagság támogatása, másrészt új tagok toborzása – erre sok üzemben eddig nem került sor(például ott, ahol nincs üzemi szakszervezet) – és a szakszervezet nyilvánosság előtti valamint politikai szintű megjelenítése érdekében fontos. Ez utóbbi egyrészt meghaladja az üzemi szakszervezetek cselekvési kereit, másrészt a meglé vő és általában centralizált struktúrák révén nehezen teljesíthe tő. Nem véletlen, hogy az egyes régiókban, településeken vagy nagyvállalatoknál igencsak eltérő képet mutat a szakszervezetek taglétszáma és helyi politikai befolyása. A szakszervezetek álta lában a fővárosokban és az azokat körülvevő régiókban, valamint azokban a településekben vagy régiókban erősek, ahol nagyvál lalatok vagy ipari központok működnek. Ezzel szemben számos oldal 47

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek terület csaknem„szakszervezet mentes“ és az is marad, mert egyszerűen nincs szakszervezeti jelenlét. Így jelentős tagpoten ciál marad kiaknázatlanul, ami jelentős mértékben gyengíti az ér dekérvényesítő képességet. Kampányképesség Ez a fogalomal kell lefedni valamennyi célirányos szakszer vezeti tevékenységet. Ide tartozik a nyilvánosság előtt zajló vala mennyi kampány és a lobby-tevékenység körébe sorolható ös� szes belső vagy politikai kampány. Általában véve minden kam pány célja, hogy például egy külső csoport vagy a nyilvánosság tudomására hozzon szakszervezeti követeléseket vagy elképzelé seket és a másik oldalt meggyőzze ezek megalapozottságáról. A kampányok jellemzően közép- és hosszútávú témákra orientálód nak és ezeken a területeken kivánják befolyásolni a közvéleményt és/vagy hozzájárulni a közvélemény megváltoztatásához. Legkésőbb a fejezet végén nyilvánvalóvá kell válnia annak, hogy az egyes tényezők milyen szoros összefüggésben állnak egymás sal. Egy kampány megtervezése során valamennyi erőtényezőt meg kell vizsgálni és ki kell alakítani a megfelelő kompetenciákat. Először tartalmilag megalapozott elképzelésekre és követelésekre van szükség, amelyet azután közvetlenül is be lehet mutatni a köz vélemény előtt. Ehhez meg kell vizsgálni a rendelkezésre álló esz közöket, valamint azt, hogy meddig képes a szervezet a kampány folytatására és milyen eszkalációs lehetőségekkel lehet számolni. A kampányoknak szükségük van egy témára és... Először vegyük szemügyre a kampány tartalmi témáját és látni fogjuk, hogy ez messzemenően függ a szakszervezet súlyponti célkitűzéseitől. Ennek során azt is meg kell vizsgálni, hogy a kö oldal 48

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek vetelések mennyiben számíthatnak„nyitott fülekre“, vagy először a kialakult tényállást szükséges tematizálni. A munkanélküliség ellen irányuló kampány általában sokkal nagyobb érdeklődésre számíthat, mint például egy bizonyos törvényes követelés érdeké ben indított kampány. Utóbbi részletesebb magyarázatot igényel és a tényállásnak az érintettek körében is érdeklődést kell kiválta nia. Amennyiben az emberek nem érzik magukat érintve, aligha számíthatunk – bármilyen tipusú – részvételi készségre. A saját meggyőződés általában nem elegendő a megfelelő mértékű érdeklődés felkeltésére. Verbális és vizuális eszközökre van szükség ahhoz, hogy egy nehéz témát kézzelfogható módon megjelenítsünk és ezzel egyidejűleg pozitív érzelmeket keltsünk. Ehhez szakemberek segítségét kell igénybe vennünk, akik vagy a szakszervezetből érkeznek vagy kivülről kell szolgáltatásaikat megvásárolni. Ezzel egyidejűleg arról is gondoskodni kell, hogy megfelelő információs anyagok és oktatás révén a saját tagság is a kampányt támogató tényezővé váljon. Ehhez a szakszerveze teknek megfelelő szakemberekre és működőképes képzési rend szerre van szükségük. A sikeres kampány további előfeltétele a jól működő és hozzáértő apparátus és ha ez nem állna rendelke zésre, akkor hozzáértő külső szakemberek segítségét kell igény be venni(ügynökségek, tudósok, stb.). ... szükség van minden tag támogatására További előfeltétel, hogy a kampánytémát először a szakszerve zet keretein belül széles körben meg kell vitatni és el kell fogadtatni annak érdekében, hogy a következő szakaszban a tisztségvise lők és a tagok egyértelmű támogatását élvezhesse. Ennek révén arról is gondoskodhatunk, hogy a központilag irányított kampány lefedje a munkahelyeken dolgozó kollégák érdekeit. Ezt követően vizsgáljuk meg, hogy a tagdíj fedezi-e a szükséges költségeket. Ha figyelembe vesszük az átalakuló országok szakszervezeteinek oldal 49

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek jelenlegi szervezeti felépítését, akkor kénytelenek vagyunk belát ni, hogy központilag rendelkezésre álló és elegendő anyagi forrás hiján csak kevés szervezet képes széleskörű és professzionális eszközökkel megszervezett kampány hosszútávú folytatására. Ha egy tervezett kampányt anyagi okokból bármilyen szem pontból korlátozni kell, akkor azzal megkérdőjelezzük gyakorlati hatását. Így például elszigetelt egyedi akciók hatása alig érezhe tő, még akkor sem, ha költségeik – például a plakátok költsége – magasak. Nagyobb a siker valószínűsége, ha hosszabb távon tudjuk biztosítani a nyilvánosság előtti jelenlétet. A nem kellően professzionális megjelenés pedig a kívánatoshoz képest ellenté tes hatást válthat ki, hiszen napjainkban rajtunk kivül még számos versenytárs harcol a közvélemény figyelméért. Rugalmasság Senki sem kérdőjelezi meg, hogy a rugalmasság – általában véve – a legtöbb esetben pozitiv tulajdonság. Azonban mit jelent het a rugalmasság konkrétan a szakszervezeti munka szempont jából? Hiszen éppen a szakszervezetek kötelezik el magukat – az átalakuló országok legtöbb politikai pártjától eltérő módon – kong resszusaikon közép- és hosszútávú munkaprogramok és súlyponti témák mellett. Ez rendben is van, hiszen így a tagok és más mun kavállalók tudják, hogy„hányadán állnak a szakszervezettel“. Sajnos ritkán fordul elő, hogy a politikai közélet a szakszer vezetek által elhatározott munkatervek szerint alakul. Így például kormányváltások gyakran azt eredményezik, hogy bizonyos fon tos témák az eddigieknél nagyobb vagy esetleg kisebb jelentő séget kapnak a politikában. Hasonló a helyzet a régiókban és a települési önkormányzatoknál. Privatizációs folyamatok is gyak ran hosszútávon beláthatatlan következményekkel járnak és az érintett szakszervezeteket rövidtávon lépéskényszer elé állítják. oldal 50

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Kössük össze a hosszú- és a rövidtávú szükségessé váló lépéseket Tiltakozási akciók – akár az üzemi szintről kiinduló sztrájkok is – gyakran rövidtávon válnak szükségessé. Ugyanez vonatkozik konk rét politikai projektekre, amelyek gyakran olyan fordulatot vesznek, hogy szükség van a fokozott szakszervezeti aktivitásra. Példa erre azok a törvénytervezetek, amelyeket a legkülönbözőbb oldalról ér het befolyás: kezdve belső érdekcsoportok, lehetséges koalíciós partnerek, külső tanácsadók részéről, egészen például a Világbank befolyásáig, amely teljesen eltérő prioritásokat határoz meg. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a szakszervezetek ne csak utólag reagáljanak az eseményekre, hanem idejében proaktív módon avatkozzanak be a folyamatokba? Vegyük példaként azt az esetet, amikor a Munka Törvénykönyv néhány fontos pontjának módosítá sa szerepel napirenden. Ha már előttünk van a módosítás szöve ge, akkor általában már túl késő van ahhoz, hogy a munkavállaló kat hátrányosan érintő pontok ellen hatékonyan fel tudjunk lépni. A legtöbb esetben ekkor már csak részleges korrekciókra van lehe tőség. A szakszervezeteknek fel kell mérniük a várható politikai fej leményeket, hogy idejében be tudjanak avatkozni az események be. Bizonyos esetekben talán még tanácsos is saját jól előkészített tervezetekkel kezdeményezni a törvénymódosítással kapcsolatos vitát. Sajnos a szakszervezetek gyakran éppen az átalakulási folya matokat legfontosabb kérdéseinél kényszeritik magukat a kivülálló szerepére és csak a folyamat befejeződése után jelenítik meg vé leményüket – amiben gyakran csak a politikai szándékokkal vagy döntésekkel kapcsolatos csalódottságuknak adtak hangot. A politikai befolyásolás minden formája központi kompetenciákat feltételez A politikai élet nyomonkövetése és aktív befolyásolása konk rétan a következőket jelenti: a különböző szinteken dolgozó tiszt oldal 51

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ségviselők nem rendelkeznek minden kérdésről egyforma rész letességű információkkal, sőt azt sem várhatjuk el tőlük, hogy minden szakterületen már a folyamatok korai szakaszába kidol gozott szakmai vélemény birtokában avatkozzanak be. Szükség van a szakszervezeti munka különböző súlyponti területein dol gozó stábok együttműködésére. Mindez kizárólag központi szin ten valósítható meg. Melyik üzemi szakszervezet képes példá ul szociálpolitikai elemzéseket elkészíttetni? A politikai döntések azonban mindig kihatnak az egyes munkavállalókra, így az üzemi szakszervezet is abban lehet érdekelt, hogy szükség esetén a központi szinten rendelkezésre álló szaktudást vehessen igény be. Azonban nem jelenti-e ez egyúttal annak szükségességét, hogy a rendelkezésre álló tagdíjbevételt ebből a szempontpont ból is ésszerűen osszuk fel? A gyors átalakulások által jellemzett időszakokban a hatékony szakszervezeti munka kiindulási pontja a rövidtávú döntéseket megalapozó gyors és jóminőségű infor mációk! A cél pedig nem más mint gyors mobilizálás a sikeres érdekérvényesítés érdekében: a tagok aktivitásának növelésével, kampányokkal, stb. Kitekintés a jövőbe Talán első látásra furcsának tűnhet, ha elvárjuk a szakszerve zetektől, hogy maguk is tekintsenek ki a jövőbe. Azonban éppen a szakszervezetek feladata, hogy pragmatikusan fellépjenek a mun kakörülmények vagy a jogszabályi keretfeltételek javítása érdeké ben. Több példát is láthattunk arra, hogy szakszervezetek a 80-as évek végén és a 90-es évek elején aktív módon maguk is részt vettek a változásokban. Akkoriban egy olyan jövőképet igyekez tek megvalósítani, amelytől tagságuk számára több jogot valamint jobb élet- és munkakörülményeket reméltek. oldal 52

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Más szakszervezetek is követték őket ezen az úton és ma már nincs olyan említésreméltó érdekképviselet az átalakuló orszá gokban, amely ne lépett volna fel kezdeményezőleg hazája euró pai úniós integrációja mellett és ezzel ne követte volna az„Euró pai Szociális Modell“ célkitűzéseit. Általános irány – Lépésről lépésre Az általános irányvonal meghatározását az teszi szükségessé, hogy egy jobb és szociálisan igazságosabb munkavilág felé ve zető úton gyakran csak nagyon kicsi lépésekkel lehet haladni. Az egyes döntésekhez kapcsolódó sikereket vagy sikertelenségeket csak ilyen módon lehet tartalmilag is értékelni. Illusztráljuk ezt a helyzetet a következőképpen: egy szervezet tehet számtalan lé pést, de ha ezek mindig más irányba vezetnek, akkor kiderülhet, hogy csak körbe haladunk, rosszabb esetben pedig visszajutot tunk a kiindulási pontra. A„vizió“ fogalom tartalma talán kissé homályos, de térjünk vissza Európába és konkretizáljuk a vizió fogalmát a gyakran idé zett„Európai Szociális Modell“ segítségével. Az Európai Szoci ális Modell a szakszervezeti munka kiindulási pontja gazdasági és szociálpolitikai viták során. Tartalmával kapcsolatban a legkü lönfélébb elképzelésekkel találkozhatunk. Ha pedig már maguk a szakszervezetek is csak homályos elképzelésekkel rendelkeznek, miként várhatjuk el az átalakuló országok közvéleményétől, hogy pontosabb képpel rendelkezzen? Ha sikerül az„Európai Szociális Modell“ fogalmát kézzelfogha tóvá és saját hazánk helyzetére vonatkoztatni, akkor nagyobb sikerrel tudjuk az egyes szakszervezeti lépéseket egy hosszútávú stra tégia részeként értelmezni – vagy az első pillantásra igencsak kü lönbözőnek tűnő témák közötti belső összefüggéseket felfedezni. oldal 53

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A szakszervezetek számára elsődleges feladat, hogy elmagya rázzák az„Európai Szociális Modell“ fogalmát és azt saját hazá jukban az egyes aktuális szakterületeken a gyakorlatban is meg jelenítsék. Ilyen szakterületek például:  minimális szociális standardok  kiépült társadalombiztosítási rendszerek(egészség-, ny ugdíj-, munkanélküliség elleni biztosítás)  kollektív szerződésekben rögzített munkakörülmények és bérezés  koordinált és az európai irányvonalakat követő tarifapolitika  az ágazati kapcsolatok működőképes rendszere  modern struktúrális és iparpolitika  modern vállalkozáspolitika kötelező érvényű együttdöntési és részvételi jogosítványokkal  korlátozásmentes hozzáférés a képzési intézményekhez  munka- és egészségvédelem  azonos elbánás mindkét nem részére  megfelelő szinvonalú közszolgáltatások  adó- és szociális dumping elleni szabályozás  ökológiailag és szociálisan fenntarható növekedési és fogla lkoztatáspolitika, stb.  politika zapošljavanja i rasta, koja je ekološki i socijalno održiva, itd. Minden gyakorlati lépés vigyen közelebb a jövőkép megvalósításához Ezt a tézist jól illusztrálja az egyes átalakuló országokban az átalányadó bevezetése körül kibontakozott vita. Miért tiltakoz oldal 54

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek nak a szakszervezetek az alacsony adók ellen? Csak ha látjuk az összefüggéseket és figyelembe vesszük az„Európai Szociális Modell“(lásd fent) alapjait és annak jelentőségét a polgárok szá mára – és különösen a munkavállalók számára – érthetjük meg pontosan az elutasítás hátterét. Ugyanis a kisebb adóbevételek korlátozzák az állam lehetőségeit a beruházások, valamint a ki egyensúlyozott gazdasági és szociális viszonyok megteremtése terén – holott mindkét tényező közvetve és közvetlenül is fontos egy ország legtöbb polgára számára. Ha tehát sikerül ezeket az összefüggéseket az„Európai Szociális Modell“ hátterében megvi lágítani és saját hazánkra vonatkoztatni, akkor a szakszervezetek nagyobb sikerrel tudják megnyerni az embereket – és nemcsak saját tagjaikat – elgondolásaik támogatására. Ez még abban az esetben is fontos, ha rövidtávon az a benyomásunk, hogy ez a szakszervezeti lépés nem egészen népszerű. Nemzetköziség Lassan szállóigévé vált a szakszervezeti mozgalom követke ző jelszava:„Nemzetközi szinten együttműködni – üzemi szinten cselekedni“. Napjainkban ez a jelszó minden korábbinál aktuáli sabb a szakszervezeti munka hétköznapjaiban. Jóformán nincs olyan ágazat vagy szakma, amelyet ne befolyásolnának a nem zetközi feltételek – legyen szó azok bármely formájáról. Legyen szó akár a német-lengyel határrégióban dolgozó fod rászokról, akik eltérő munkakörülményekkel és bérekkel harcol nak mindkét országból érkező vendégeikért, vagy az acélművek dolgozóiért, akik már felismerték, hogy például a kínai gazda ság acéltermékek iránti igénye jelentős mértékben befolyásolja munkahelyük sorsát. A kézműiparban, a termelő és szolgáltató ágazatban már régóta érvényben vannak nemzetközi szabályo zások – de ezek akár hiányozhatnak is. Ugyanis sok ilyen„sza oldal 55

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek bályozórendszer“ nem kompatibilis az egyes országok szociál- és gazdaságpolitikai elvárásaival, hanem általában egyetlen elvet kö vetnek: az olcsóbb jobb. Az egyes államok egyideje már csak na gyon csekély befolyást tudnak gyakorolni a gazdasági vagy szoci ális területeken végbemenő tényleges folyamatokra – hasonlóan csekély befolyásuk van az országos szinten tevékenykedő szak szervezeteknek. A munkáltatói oldal már hosszú ideje nemzetközi szinten dolgozik, míg a szakszervezetek – bár létrehoztak néhány szakirányú tevékenységet ellátó intézetet – még messze nem ak názták ki a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségeket. Aktív részvétel a nemzetközi folyamatokban A szakszervezetek közötti nemzetközi együttműködés a nem zeti szakszervezeti szövetségek aktív közreműködésén alapul. Tagság egy nemzetközi szakszervezeti szövetségben önmagá ban nem elegendő. A nemzeti tagszervezetek aktív részvétele két fontos munkaterületen nyilvánul meg. Egyrészt a szakszerveze teknek ki dolgozniuk egy közös nemzetközi stratégiát, másrészt az egyes tagszervezeteknek is abban a helyzetben kell lenniük, hogy a tagjaikat foglalkoztató vállalatoknál is elérjék ezen elkép zelések megvalósítását. Bár megalapozott kritikával illethetjük az Európai Únió jelenle gi állapotát, mégis meg kell állapítanunk, hogy az Európai Únió nemzetközi összehasonlításban is az egyetlen olyan jelentős ré gió, amely saját szabályozó rendszerei révén kiemelkedően nagy mozgásteret biztosít a szakszervezeteknek. A rendelkezésre álló mozgásteret teljes egészében ki kell használni és tovább kell bő víteni, amennyiben ez szükséges és lehetséges. Az EU kerete in belül – és bizonyos kérdésekben a még nem tagállam euró pai országokban – az EU-irányelvek számos a munka világával kapcsolatos kérdésben biztosítják a minimális normákat, amelyek viszonylag magasnak számítanak. oldal 56

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Az európai szakszervezetek vonatkozásában tehát megállapíthatjuk:„Az Európai Únió a munkavállaló jogok hatékony megvalósítását szolgáló lehetséges legkisebb politikai egység“. Ez kedvezőbb lehetőségeket biztosít a nemzetközi együttműkö dés számára is, mert az EU gyakran egységes álláspontot képvise lő gazdaságpolitikai szereplőként lép fel a nemzetközi porondon. Az európai szintű szakszervezeti munka a nemzeti szintű szak mai hozzáértésen és struktúrákon alapul – egészen az üzemi szintig. Aki követeli az„Európai Szociális Modell“ alkalmazását, annak ismernie kell azt ill. az érvényben lévő szabályozásokat és képesnek kell lennie arra, hogy legalább gazdaság- és szociális politikai területen alkalmazza az úgynevezett acquis communitaire (közösségi joganyag) előírásait. Ezek az elvárások ugyanígy vo natkoznak például a multinacionális vállalatoknál dolgozó üzemi tisztségviselőkre is. A nemzetközi jelleg napjainkban a szakszervezeti tisztségviselők napi munkájának része Az átalakuló országok szakszervezeteinél gyakran csak né hány tisztségviselő foglalkozik nemzetközi munkával – bizonyos szempontból„vezető tisztségviselőket kiszolgáló utazási irodaként“ kezelve ezt a területet. Sajnos egyre több tag is osztja ezt a véle ményt, mert gyakran túl kevés tájékoztatást kapnak arról, hogy mi a nemzetközi munka jelentősége a szakszervezet napi munkájá ban. A kérdést úgy is értékelhetjük, hogy a(túl) kevés nemzetközi munka gyakran nem jelent aktív hozzájárulást az európai szintű szakszervezetpolitika alakításához, ill. nem teszi lehetővé, hogy oldal 57

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek az egyes országok saját szempontjaikat is megjelenítsék ebben a munkában. Ehhez eddig hiányoztak a megfelelő kapacitások. A jövőben fontos lesz, hogy a szakszervezetek legtöbb tevé kenységi területet összekapcsolják az európai szintű politikával. Ez több szempontból is előnyt jelent. Egyrészt a szervezetek a nemzetközi szinten is az eddigieknél megalapozottabb és aktí vabb munkát fejthetnek ki, másrészt pedig az európai ismeretek – például EU normák, best practice, stb. – jobban hasznosulnak a nemzeti és akár az üzemi szintű feladatok ellátása során. Impulzusok a reformmunkához  Miután a reformvitákat hosszútávon és széleskörben kell vezetni, javasolható egy„reformbizottság“ felállítása, amely gondoskodik az átfogó koncepció belső megvitatásáról valamint elvégzi a vita eredményének értékelését. Ennek során szoros együttműködést folytat az esetleges„programbizottságokkal“.  A regionális irodákkal kapcsolatos tapasztalatokat külső szerve zetek bevonásával szükséges megvitatni. Ilyen módon elkerülhe tők – finanszírozásbeli és személyzeti – hibák.  Akár egy kampány differenciált megtervezése is tartalmi vagy szervezeti része lehet a reformvitának, hiszen számos reformra szoruló tevékenységi terület ilyen módon bevonható a munkába.  Az egyes szociál- és gazdaságpolitikai területekhez kapcsolódó tartalmi viták struktúrálása és lefolytatása érdekében workshoprendezvényeken lehet megvitatni az„Európai Szociális Modell“ sarokpontjait. Ennek során célként tűzhető ki, hogy érdemi prog ram szülessen az érvényben lévő EU-irányelveknek a nemzeti jogszabályi környezetbe történő átültetésére.  Számos tématerület vonatkozásában a szakszervezetek temati kus és nyitott workshop-okat szervezhetnek, amelyre„külsősöket“ is meghivhatnak, például pártok, nem kormányzati szervezetek vagy más érdekcsoportok képviselőit. A szakszervezetek mindig sokat tanulhatnak a párbeszéd során és lehetőséget kapnak arra, hogy elképzeléseiket szélesebb körben is ismertethessék. oldal 58

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Milyen módon szerveződhetnek a szakszervezetek? Célok Erre az összetett kérdésre aligha adható valamely modell vagy „kész recept“ formájában válasz, mert a szervezetek aktuális hely zete és az egyes országok keretfeltételei jelentősen eltérnek, így minden szervezetnek saját hazájában kell működőképes modellt kidolgoznia. Ennek első lépése egy„ideális modell“ megtervezé se, amelynek segítségével a megtett reformlépések a későbbiek ben egy harmonikus egésszé illeszthetők össze. A reformok – a szervezeti reformok még kevésbé – határoz hatók el vagy parancsolhatók meg„fentről“. Ahogy a szakszerve zetek ereje az egyes tagok kompetenciáján és motivációin alapul, úgy a tagok bevonása nélkül nem érhetünk el változásokat a cé lok és a struktúrák terén. Azonban először meg kell találnunk az egyes szinteken azokat a tisztségviselőket, akik ténylegesen tá mogatják a valódi reformokat és készek a közreműködésre is. Ezt követően a tagokkal közösen kell kidolgozni és elindítani a reform lépéseket. Ennek legfontosabb előfeltételei az kitartó meggyőzés és a vita. A célok és struktúrák elválaszthatatlanok egymástól Tekintettel az előbbiekben felsorolt szakszervezeti funkciók ra és feladatokra először a jövőbe vezető út tartalmi elemeit kell megvitatni és meghatározni. A célokkal szoros összefüggésben át kell világítani és értékelni kell a meglévő struktúrákat. Hiszen oldal 59

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ezek nem véletlenül jöttek létre és szoros összefüggésben álltak az eddigi feladatokkal és célokkal. Ahol ezek változatlanok vagy hasonlóak maradtak, ott kevésbé szükségesek a változások, mint azokon a területeken, ahol a feladatok és a célok lényegesen megváltoztak. Kitérő: Néhány célt magához az„Európai Szociális Modellhez“ való közeledés határoz meg. Ugyanígy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet(ILO) által meghatározott normáknak is érvényt kell szerezni a gyakorlatban. Mindez még nem minden esetben valósult meg – éppen ellenkezőleg: az érvényes EU-irányelvekhez és ILO normákhoz igazodó munkaügyi törvények sajnos még túl kevés országban rendelkeznek konkrét jelentőséggel a munkavállalók számára. Gyakran a munkáltatók és a munkavállalók sem ismerik eléggé ezeket a szabályozókat és normákat. Az átalakuló országokban sajnos még gyakran találkozhatunk azzal a helyzettel, hogy jogi szinten hiányzik a reális érdekérvényesítési lehetőség. Hiányoznak a felkészült bírók és – ami ennél gyakrabban fordul elő – nincs elegendő bíróság (munkaügyi bíróság) a konfliktusok megoldására. Ilyen ügyekben jóformán valamennyi átalakuló országban többéves várakozási időkkel kell számolni. Ez az egyik oka annak, hogy az érintett munkavállalók nem akarják ill. tudják tudomásul venni jogaikat. Ezért: a tartalmak és a célok elválaszthatatlanul összefügge nek a szakszervezetek szervezeti és munkastruktúrájával. Me lyek azok a tartalmi-struktúrális célok, amelyek a jövőben megha tározzák az európai átalakuló országok jövőbeni szakszervezeti munkáját? oldal 60

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Függetlenség Egy érdekképviseleti szervezetnek – ideális esetben – mindig meg kell őriznie függetlenségét a más csoportoktól és politikai irányzatoktól. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy amint létrejön a függőség, megnő a„rossz kompromisszumok“ esélye is. Más részről a szakszervezetek sem egy teljesen érdekekmentes kör nyezetben dolgoznak – éppen ellenkezőleg. A demokrácia éppen abban mutatkozik meg, hogy a különböző érdekek demokratikus folyamatokban egyenlítődnek ki, azaz lehetőleg minél több érde ket kellene olyan módon érvényesíteni, hogy ennek során ne érje tartós hátrány vagy egzisztenciális fenyegetés egyetlen más cso portot sem. A demokratikus keretek között zajló vitákban egyre több sze replő vesz részt: kezdve a pártoktól, a nagy érdekképviseletekig, úgy mint szakszervezeteken, a jelentős lészámú nem kormány zati szervezetekig(NGO). A sikeres érdekérvényesítés döntő mértékben függ az illető érdekcsoport azon képességétől, hogy tud-e kompetens módon érvelni és erőt demonstrálva fellépni saját érvei mellett a politikai vitafolyamatban. A különböző érdek képviseleti szervezetek eltérő érdekű tagjaikat képviselik. Nem ritka az sem, hogy emberek többféle érdekszervezethez is csat lakoznak. Így például sok szakszervezeti tag egyúttal tagja vala mely pártnak vagy civil szervezetnek, mert ezek céljait is szeretné támogatásni. A szakszervezetek egzisztenciális célokat követnek Egy érdekképviselet lényegéhez tartozik, hogy olyan emberek csatlakoznak hozzá és válnak annak keretei között aktívvá, akik a szervezet munkájának súlyponti területeit támogatni akarják. A szakszervezetek esetében azonban még egy további tényezőt is oldal 61

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek figyelembe kell venni: a védelemet. Ebben az esetben nem arról van szó, hogy a tagok védelmet kapnak különböző kellemetlen vagy balszerencsés élethelyzetekben, hanem a szociális jogsza bályok révén szervezett védelemben részesül a munka által meg teremtett egzisztencia és a családok életminősége. Ezért a szak szervezetek – amennyiben képesek ezeket a célokat megvalósí tani – a demokratikus társadalmakat jellemző érdekpluralizmus keretei között is a legnagyobb és talán a legerősebb befolyással rendelkező szervezetek. A taglétszám azonban bizonyos„problé mák“ kiindulási pontja is lehet. A szakszervezetek legnagyobb erőssége – a taglétszám – egyúttal azt is eredményezheti, hogy a szakszervezetek ritkán készek úttörőszerepre. Ehhez tagsági struktúrájuk túl heterogén. Ebben az esetben a szakszervezeteknek mindig arra kell töre kedniük, hogy megtalálják a közös nevezőt elképzeléseikhez és követeléseikhez. Mindez csak magas szintű szervezeten belüli átláthatóság és erős demokratikus szabályok tiszteletben tartása mellett lehetséges. Lehetőleg minél több embert megnyerni és bevonni a célok megvalósításába Egyúttal itt kereshetjük annak magyarázatát is, hogy a szakszer vezetek politikai környezetükben miért ne keressenek hosszútávú szövetségeseket, hiszen ezek aktuális érdekei – rövid- vagy hos� szútávon – nem vagy csak részben fognak megfelelni a szakszer vezet saját érdekeinek, sőt akár ellent is mondhatnak azoknak. A szakszervezeti tagok nagy része pedig úgy fogja érezni, hogy ez oldal 62

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek a szövetségi politika nem képviseli őket kellőképpen. Az átalalkuló országokban számos példát találunk arra, hogy egy szakszerve zet és egy párt közötti hosszútávú szövetség mindig hátrányos volt a szakszervezet és így annak tagsága számára. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy bizonyos szakmapo litikai kérdésekben ne lehessen érdekszövetségeket létrehozni ill. fenntartani. Ha fontos szakszervezeti témákhoz más hasonló vagy azonos célokat követő csoportok vagy pártok is csatlakoz nak, akkor a jobb érdekérvényesítés érdekében ajánlott részleges ill. időtartamában korlátozott szövetségeket kialakítani. Ilyen mó don még több támogatót tudunk ügyünk érdekében megszólítani és megnyerni, valamint lehetőség van újabb kompetenciák meg szerzésére is. A demokratikus pártokkal ápolt jó kapcsolatok – de nem tartós szövetségek Az átalakuló országok pártspektruma rendkivül sokszínű. En nek ellenére a legtöbb párt esetében nem egyszerű feladat a párt program vagy a rövid- és hosszútávú politikai célok azonosítása. A szakszervezetektől eltérően a pártoknak rendszeresen meg kell méretniük magukat választásokon – azaz valamennyi válasz tásra jogosult polgár előtt kell elszámolniuk. Ehhez társul gyakran, hogy bizonyos korábban fontos témák a háttérbe szorulnak, mert az aktuálisabb kérdéseknek nagyobb teret követelnek maguknak . A pártok kormányzati poziciókra és a többség támogatását is él vező kormányprogramok kidolgozására törekednek. Így sohasem fogják egy érdekcsoport érdekeit előtérbe helyezni – nem is be szélve arról, hogy kormányzati pozicióban„szakszervezetpolitikát“ valósítanának meg. A szakszervezetek már gyakran elkövették azt a hibát, hogy„szakszervezetbarát politikában“ reménykedtek, amikor egy állítólag hozzájuk közel álló párt kormányra került. A legtöbb esetben csak csalódás érte őket. oldal 63

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Persze vannak olyan pártok is, amelyek programjukat tekint ve közelebb állnak a szakszervezetekhez, mint más szervezetek. Ez általában a szociáldemokrata irányúltságú pártokra igaz. Ez zel szemben a liberális gazdaságpolitikát támogató pártok csak ritka esetben képviselnek a szakszervezetével megegyező szoci álpolitikai nézeteket. És mégis: a parlamentben képviselettel nem rendelkező érdekszervezetként a szakszervezeteknek minden demokratikus párttal„beszélőviszonyban“ kell lenniük. Hiszen a kormányok gyakran változnak és előfordulhat, hogy egy korábbi partner rövid idő múlva már nincs jelen a parlamentben. A szak szervezeteknek mindig törekedniük kell arra, hogy befolyást gya koroljanak valamennyi demokratikusan megválasztott kormányra. Ez nem feltételezi valamely párt abszolút elutasítását vagy másik párt feltétel nélküli támogatását. Az érdekütközések elkerülése Ha mégis létrejönnének bizonyos témákhoz kapcsolódó ér dekközösségek, akkor ezeket átlátható és a tagság számára is értelmezhető módon kell bemutatni. Amennyiben a tagok úgy ér zékelik vagy akár csak azt vélelmezik, hogy vezető tisztségvise lőik„háttérmegállapodásokat“ kötnek pártokkal vagy más érdek csoportokkal, akkor általában a„lábukkal“ fejezik ki véleményüket: elhagyják a szakszervezetet, mert már nem bíznak meg benne – ezzel a szakszervezet a tagság bizalmát, azaz a legnagyobb potenciálját játszotta el. Hasonlóan nehéz kérdés a szakszervezeti tisztségviselők pár ton belüli tevékenysége. Ez a kérdés még ma is gyakran vált ki heves vitákat az átalakuló országokban. Követve azt az elgondo lást, hogy a parlamenten belüli közvetlen érdekképviselet adott esetben a gyorsabb és/vagy hatékonyabb érdekérvényesítés le hetőségét hordozza magában, szakszervezetek gyakran tettek kisérletet arra, hogy a pártokkal kötött szövetségek mellett saját oldal 64

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek parlamenti képviselővel is nagyobb befolyásra tegyenek szert. Ilyenkor nagyon ingoványos területre tévedhetünk, mert ez a poli tika gyakran azt eredményezi, hogy az érintett képviselők érdek konfliktusba kerülnek. A párt ugyanúgy megköveteli a elkötele zettséget, mint ahogy a szakszervezet saját érdekképviseletével szemben is megteszi ugyanazt. Ha itt ütközés következik be, ak kor az érintett érdekképviselőnek az egyik szervezetet – a pártot vagy a szakszervezetet – cserben kell hagynia. Csak ritkán van arra lehetőség, hogy ezt a lépést megfelelően meg lehet indokolni vagy az érdekképviselet terén elért más sikerekkel„korrigálni“. Ez nem kizárt, de a kockázat általában nagy, hogy – a tapasztalatok szerint – nem jár a szakszervezet által elvárt eredménnyel. Természetesen minden esetben kizárólag az érintett szervezet dönti el, hogy az érdekérvényesítés mely formáját tartja a legha tékonyabbnak. Ennek során érdemes az átalakuló országok- és az EU tagországok – tapasztalatait áttekinteni és a saját tagság részéről megnyilvánuló bizalmatlanság kockázatát is felmérni. A pénzügyi függetlenség politikai cselekvőképességet garantál Érdemes még néhány szót ejtenünk a pénzügyi függetlenség ről. Mindenki számára világos, hogy a pénzügyi függőség – bár kitől vagy bármitől is függjön egy szervezet – korlátozza a szer vezet cselekvési szabadságát. Általában senki sem ad pénzt úgy valakinek, hogy ugyanakkor ne támasszon vele szemben valami lyen elvárást. Ezért mindig elsődleges fontosságú cél a szakszer vezeteknek, hogy alapvető feladataikat külső segítség nélkül is el tudják látni. Ez persze járhat bizonyos mennyiségi vagy minőségi kompromisszumokkal vagy a célokat hozzá kell igazítani a reá lis lehetőségekhez. Fontos, hogy a szakszervezetek még szűkös pénzügyi körülmények között se kövessék el a következő hibát: nem adjanak fel fontos feladatokat és ne engedjék meg, hogy oldal 65

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ezek teljesítése teljes egészében másoktól függjön. Ez vonatkoz zon valamennnyi súlyponti területre, de ugyanígy a tisztségviselők képzésére, kampányokra, tagtoborzásra, stb. A hosszútávon sike res szakszervezeti munka záloga, hogy a szakszervezet minden téma- és akcióterületen aktív módon van jelen. Ha tehát nem áll rendelkezésre elegendő pénz valamennyi feladat ellátására, ak kor – demokratikus és átlátható módon – csökkenteni kell azok számát, azaz egyik területet sem szabad teljes egészében feladni csak azért, hogy egy másikat el tudjunk látni. ... ennek ellenére szivesen fogadunk segítséget Egy ilyen modellben dolgozva jó lelkiismerettel fogadhatunk el külső segítséget. Ha egy szakszervezet például jól működő belső képzési tervezéssel rendelkezik, akkor erre alapozva képes külső anyagi forrásokat bevonni. Így nem fenyeget gyorsan az a veszély, hogy a külső források elmaradása esetén az érintett terület ös� szeomlik. Hasonlóan járhatunk el minden olyan kérdésben, amely a szakszervezet számára jelentős kiadásokkal jár. A szervezetek nek arra is törekedniük kell, hogy munkájuk ellátásához további anyagi forrásokat mozgósítsanak. Működnek olyan országos és nemzetközi programok, amelyeket a szakszervezetek például az EU-tagállamaiban vagy a jelölt országokban legitim módon igény be vehetnek. A szakszervezetek közötti nemzetközi szolidaritás is jelentős erőt képvisel és ebből éppen az átalakuló országok szak szervezetei profitálhatnak leginkább. Azonban egyetlen szak szervezet se kerüljön abba a helyzetbe, hogy munkájának akár egyetlen részterülete is teljes egészében a külső segítségétől vál jon függővé, hanem törekedjen arra, hogy a tagdíjakból származó forrásokkal megfelelően gazdálkodjon – tehát függetlenségüket megőrizve használják fel azokat. oldal 66

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Demokrácia Első pillantásra eléggé feleslegesnek tűnik, hogy szakszerve zetek a belső demokrácia kérdéséről vitatkoznak. Hiszen alig van olyan szervezet, amelynek szervezeti és működési szabályait ne a belső demokrácia eszméje határozná meg. Ennek ellenére a szakszervezetek – és nemcsak az átalakuló országokban – gyak ran szenvednek attól, hogy kitűzött céljaikat a hétköznapok során nem tudják megvalósítani. A napi munka gyakran gyors dönté sekre kényszeríti a tisztségviselőket és így nincs idő az alapos és körültekintő vitákra. Néhány esetben az is előfordul, hogy a ténylegesen működő belső szervezeti struktúrák nem támogatják a demokratikus véleményalkotást. A döntési folyamatok nem egyirányúak! A szakszervezetek általában a teljes belső struktúra bevoná sával előkészített kongresszukon határozzák meg alapvető mun kaprogramjukat, a súlypontokat és stratégiákat. A hétköznapi po litikai környezetben végzett munka azonban nem minden esetben tudja követni a programot. Éppen az átalakuló országokban kell gyakran gyors döntéseket hozni vagy korábbi döntéseket felülbí rálni. Ez ugyanúgy vonatkozik a jelentős gazdaság- és szociálpoli tikai irányvonalakra, mint egyes üzemi szintű döntésekre, például privatizáció, szerkezetátalakítás, stb. Ilyenkor gyorsan és hatéko nyan kell cselekedni. Persze az ilyen tipúsú döntéseket egy ké sőbbi időszakban be kell mutatni a szervezeten belül, illetve kez deményezni kell a velük kapcsolatos vitát. Ez megilleti a tagokat, akik egyre inkább élni is kívánnak jogaikkal. Az elmúlt évtizedekre jellemző„vak engedelmesség“ – ezt a nyugat-európai szakszer vezetek is egyre inkább belátják – ma már nem létezik. És ez így rendjén is való! Még abban az esetben is, ha minden szervezeti oldal 67

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek szint folyamatos tájékoztatása gyakran nagyon sok munkával is jár, a teljeskörű belső demokrácia növeli a tisztségviselők és ta gok motiváltságát szakszervezeti akciók idején – ez pedig bármi lyen témában és területen a siker elengedhetetlen feltétele. A döntések demokratikus előkészítése – demokratikus felelősségvállalás a döntésekért A szakszervezeteknek olyan belső struktúrákat kell létrehoz niuk ill. fenntartaniuk, amelyek garantálják a legmagasabb szintű belső demokráciát. Így biztositható, hogy a szakszervezeti állás pontok pozitív visszhangot kapjanak a nem szervezett munkavál lalók és a széles közvélemény részéről is. Bár hosszú ideje a szakszervezetért dolgozó tisztségviselők jelentős tapasztalatokkal és tudással rendelkeznek, mégis időn ként úgy gondolják- bizonyos mértékben azt feltételezik-, hogy döntéseik és cselekedeteik„helyesek“ és ezeket nem szüksé ges megvitatni. Ez a feltételezés akár megalapozott is lehet, de nem egyeztethető össze egy demokratikus szervezetben egye dül elfogadható cselekvési elvvel. Ilyenkor fennáll az a veszély, hogy az alsóbb szinteken dolgozó tagok, de akár tisztségviselők is elveszítik bizalmukat vagy a szakszervezet aktív részeként el hanyagoltnak érzik magukat. A hétköznapok során a szervezet számára sokféle következménnyel járhat, ha például a tagok vagy tisztségviselők nyíltan szembehelyezkednek bizonyos döntések kel. Ez minden esetben a szakszervezeti pozició meggyengülését eredményezi, de akár a növekvő passzivitás, rezignáció vagy a tagság kiépése folytán a szakszervezeti erő eróziójához is vezet het. Az ilyen körülmények nem segítik új tagok toborzását sem, hiszen a szakszervezet népszerűsítéséhez elkötelezett tagokra és tisztségviselőkra van szükség. Tehát feltétlenül fent kell tartani, bővíteni vagy ahol szükséges ki kell építeni a demokratikus véleményalkotást segitő struktúrá oldal 68

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek kat. A szakszervezetek legnagyobb értéke, hogy – ideális eset ben – minden szinten aktív és elkötelezett tagokkal rendelkeznek, akik képesek és akarják képviselni a közösség érdekeit. Ilyen kép viseleti lehetőséggel egyetlen más politikai párt vagy érdekszer vezet sem rendelkezik: üzemi, helyi, városi, regionális, ágazati és nemzeti szinten! Átláthatóság és hatékonyság A szakszervezeten belüli átláthatóság szorosan összefügg a szakszervezeten belüli demokráciaépítéssel. Ebből egyetlen te rület sem maradhat ki: a finanszírozástól a szemályzeti politikai döntéseken át a követelések és álláspontok megjelenítéséig a szakszervezeti munka valamennyi szintjén. Aki pénzét tagdíj formájában odaadja egy szakszervezetnek, annak mindenkor joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon pén zének sorsáról. Az átalakuló országokban működő legtöbb szak szervezet esetében a meglévő struktúrák alig teszik lehetővé a pénzügyek átlátható kezelését. Fatális hiba volna, ha személyek hez köthető hiányosságok vagy hibák akadályoznák az átlátható ságot. A jelenlegi struktúrák azonban még megengedik ezeket a hibákat és a tagdíjbevételekkel való rossz gazdálkodást.. Ahol hiányzik az átláthatóság, ott előbb-utóbb kialakult a bizalmatlan ság. Ennek következtében az átalakuló országokban működő szakszervezetek hétköznapi munkáját tipikus problémák terhelik meg. Az szervezeti és működési szabályokban meghatározott tagdíjösszegeket nem továbbitják hiánytalanul az egyes szerve zeti szintekre, bizonyos esetekben ezek az összegek egyáltalán nem érkeznek meg, ami ott folyó szakszervezeti munkát teljesen ellehetetleníti – és mindez megakadályozza egy hosszútávú mun kaprogram megvalósítását. A bizalmatlanság pedig a tagság ré széről is nem kívánatos magatartásformákat eredményez. Ilyen oldal 69

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek kor fordul elő, hogy a tagok egyike vagy másika nem fizeti meg az alapszabályban meghatározott tagdíjat vagy elhallgatja brut tó bérének pontos összegét. A szakszervezetek pedig elvesztik bevételüket – kisebb nagyobb összegek hiányoznak. Azonban a tagdíjbevételek fontos előfeltétele a sikeres és független szak szervezeti munkának! Figyelembe venni a tagok egyéni szükségleteit Az aktív tagság tudást és ismereteket vár el. A szakszerve zeti tagokat naprakész módon kell tájékoztatni a szervezeten belül zajló legfontosabb eseményekről és tervekről, hiszen csak így képesek a szakszervezet munkáját pozitiv módon képvisel ni saját szűkebb munkakörnyezetükben. Ehhez társulnak még azok az információk, amelyek a tagságot közvetlenül is érintik: például tájékoztatás az ágazat fejlődéséről, saját karrierlehető ségeikről, ismeretek az egyre bonyolultabbá váló szociálpolitikai döntésekről, amelyek közvetlenül érintik a munkavállalókat és családjaikat. A tagság részére biztosított ilyen típusú szolgáltatá sok egyre fontosabbá válnak, mert nem szabad megfeledkezni a„konkurrensekről“, azaz szakmai szervezetekről, biztosítókról, stb., akik szintén szeretnék megnyerni maguknak a munkavállaló kat. Ha azonban a szakszervezeti tagok úgy érzik, hogy – ideális esetben – a szakszervezettel kapcsolatos valamennyi információ birtokában vannak, akkor még aktívabban fognak fellépni szak szervezetük érdekében. Számos szervezetben megszerzett tudás és kompetencia gyakran sokkal jelentősebb, mint az a hatás, amit ennek révén elérhetünk. Sok esetben például az információkat több ponton párhuzamosan is feldolgozzák, de hiányzik a megfelelő informá ciócsere vagy az információkat nem adják tovább a megfelelő szintekre. Ennek következménye, hogy bizonyos feladatokat két szer végeznek el, míg más szervezeti területek nem kapják meg a oldal 70

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek szükséges információkat, amely pedig a hatékony munkavégzés alapját jelenti. Az infromációk továbbítása és az akciók megtervezése nagy mértékben befolyásolja a hatékonyságot, hiszen a legtöbb szak szervezet nem rendelkezik elegendő szakembergárdával vala mennyi feladat hiánytalan ellátásához. Miként lehet tehát a legki sebb ráfordítással a legnagyobb hatékonyságot elérni? Jelenlét A bevezetőben már kijelentettük, hogy a szakszervezeti mun ka és annak sikeressége jelentős mértékben függ a kompetens személyek jelenlététől. A terjedő technikai lehetőségek nem he lyettesíthetik a személyes elkötelezettséget valamint a tagokkal és nem szervezett munkavállalókkal folytatott személyes párbeszé det. A személyes jelenlét a legjobb mód arra, hogy kapcsolatot teremtsünk emberekkel, foglalkozzunk az őket érintő témákkal és problémákkal, valamint konkrét segítséget és védelmet ajánljunk fel nekik. Ezzel azt is elmondtuk, hogy a jelenlét sikere abban rejlik, hogy a szakszervezetnek proaktív,„szólítsuk meg az embereket“ magatartást kell tanúsítaniuk. Ebben az esetben is folyamatosan figyelemmel kell kisérni a„konkurrenciát“, akik egyre erőteljeseb ben fejtik ki tevékenységüket a szakszervezeti munka területein és harcolnak a munkavállalók figyelméért. Vonatkozik ez olyan te rületekre, mint szakmai és munkavédelmi kérdések(-> biztosítók), de olyan tematikai területekre is, ahol az emberek hajlandók elkö telezni magukat(-> pártok, nem kormányzati szervezetek, egye sületek, stb.). Nem szabad alábecsülni a növekvő szabadidős kí nálatot sem. Miként tudnak a szakszervezetek az emberekért és a tagságukért kialakult éles versenyhelyzet közepette is kellően vonzónak maradni vagy azzá válni? oldal 71

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Vonzó jelenlét A jelenlét annak vonzó formáinak alkalmazását jelenti. A szak szervezetek vonzerejéhez ugyanúgy hozzátartozik a munka vi lágának aktuális kérdéseivel kapcsolatos szakértelem, ahogy a szakszervezeti munka sikeressége is, ami azután a foglalkozta tottak konkrét anyagi helyzetén mérhető le. Nagyon fontos a sike rek megfelelő kommunikálása is. Az offenzív szakszervezeti je lenlét különböző formákban valósulhat meg: információs röplapok terjesztésétől a hasznos tájékoztatási rendezvények megszerve zésétől az olyan aktivitásokig, amelyeken a részvétel egyúttal„jó szórakozást“ is jelent. Ezen nem annyira a klasszikus szabadidős rendezvényeket értjük, hanem sokkal inkább azokat a szakszer vezeti akciókat, amelyeket az érintettekkel közösen lehet meg szervezni és végrehajtani – a klasszikus formákon kivüli lehetősé gek: demonstrációk vagy tüntetések. A szakszervezeti jelenlét helyszíne ma már nemcsak az üzem re vagy – demonstrációknál és tüntetéseknél – olyan klasszikus helyszínekre, mint a munkaügyi vagy szociálisügyi minisztérium, stb. korlátozódik. Nem felel meg a valóságnak- ahogy azt néhány munkáltató vagy politikus állítja-, hogy a szakszervezetek lehető leg csak az üzemekben dolgozzanak. A munka világában uralko dó egyre differenciáltabb körülményekre tekintettel(pl. műszakos munkarend, részmunkaidő, kölcsönmunkavégzés vagy távmunka) a szakszervezeteknek egyre inkább meg kell jelenniük az üzeme ken kivül is. Ehhez társul egy további tényező: a meglepetés. Ha az utca emberét a szakszervezetekről kérdezzük, akkor legtöb ben egy olyan image-tól vezéreltetve válaszolnak, mely szerint a szakszervezetek az üzemekben tevékenykednek, a tisztségvise lők unalmas beszédeket tartanak demonstrációkon vagy hosszú interjúkat adnak a sajtónak, amelynek során legtöbbször visszás állapotok miatt panaszkodnak vagy gyakran érthetetlen követelé sekkel lépnek fel. A jelenlétnek a„hétköznapi“ emberek számára érthetőséget, azaz nyíltságot kell jelentenie, valamint az a képes oldal 72

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek séget, hogy a saját munkánkról sikeresebb és így vonzóbb képet tudjunk festeni, mint ahogy azt mások gondolnák. A sikereket a nyilvánosság előtt is ünnepelni A szakszervezetek a nyilvánosság előtt inkább„negatív“ mó don vagy a„rossz hírek hozóiként“ jelennek meg: akadályozzák a forgalmat, érthetetlen követeléseket támasztanak, panaszkodnak a kedvezőtlen politika miatt, stb. Ritkán fordul elő, hogy a szak szervezetek hasonlóan erőteljesen jelenjenek meg az utcákon vagy a nyilvánosság előtt, ha valami„pozitív“ dologról szeretné nek beszámolni. Habár biztos vagyok abban, hogy ez sok eset ben igencsak megérné a fáradságot! Példa a„szokatlan szakszervezeti munkára“ Egy nagyváros lakóinak negyedének megkérdezését követően jutott a szakszervezetek tudomására, hogy sok ottlakó munkavállalónak nagy problémát okoz, hogy busszal vagy vasúton eljusson munkahelyére. Az érintettek egy újonnak épült lakónegyedben éltek, amelyet eddig nem sikerült kielégítő módon bekapcsolni a városi tömegközlekedési hálózatba. Így sokan arra kényszerültek, hogy saját gépkocsival járjanak munkába, ami igencsak drága volt(és egyre drágább lesz). Tehát az érintett munkavállalók legnagyobb gondja a napi munkábajárás és hazautazás volt. A szakszervezetek – az érintettekkel együtt – felvállalták a probléma megoldását. A nyilvánosság figyelmét is felkeltő akcióknak köszönhetően végül sikerült a városnegyedet bekapcsolni a városi tömegközlekedésbe, azaz több busz indult nagyobb gyakorisággal, valamint új buszvonalakat indítottak el. Ez az eredmény kiváltotta az érintettek szimpátiáját – és biztosan hozott néhány új tagot is a szakszervezetnek. oldal 73

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A szakszervezeteknek érdemes néha a„hallgatóság” szere pét is betölteni. Az emberek ugyanis csak ahhoz szoktak hozzá, hogy meghallgatják a szakszervezeteket, amelyek követeléseket fogalmaznaknak vagy felpanaszolnak valamely visszás helyze tet, azaz mindig csak ők hallgatják a szakszervezeteket. Pedig a szakszervezetek sokat tanulhatnának, ha az eddigieknél gyakran hallgatnák meg mások mondanivalóját. Igy új kapcsolatokat lehet kialakitani, az eddigiektől eltérő szempontokat lehet figyelembe venni, amelyek fontos szerepet tölthetnek be a jövőbeni munká ban: a másik oldal olyan új témákat vethet fel, amelyekre a szak szervezetek maguktól eddig nem gondoltak. A munkavállalóknak a hétnapok során számos olyan gondja lehet, amelyek számukra jelentősek, de a szakszervezetek eddig ezeket még nem ismerték fel. Ismerjük fel ezt a lehetőséget és „üssünk két legyet egy csapásra”: segitsük a munkavállalókat és ezzel egyidőben teremtsünk szimpátiát ügyeink mellett és tegyünk szert új aktiv tagokra. Érdekérvényesítő képesség Az eddigi fejezetekben megemlitett valamennyi tématerületre megtehetjük azt a megállapítást, hogy az érdekérvényesítő ké pesség döntő jelentőségű kérdés a szakszervezetek számára. A helyzet jobb érthetősége kedvéért, először két területet kell elkü lönítenünk egymástól. Elöször fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy a szakszervezetnek milyen típusú céljai és követe lései vannak és ezeknek kik a célcsoportja, másrészről pedig arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a szakszervezetek milyen belső eszközökkel rendelkeznek az érdekérvényesítő képesség kialakí tása és megerősítése érdekében. Ha megnézzük a célok típusait és a célcsoportokat, akkor a politika, a pártok, a parlamentek, stb. felé megfogalmazott köve oldal 74

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek teléseket vagy a munka világának alakításával kapcsolatos elkép zeléseket látjuk – kezdve bizonyos üzemekhez köthető egyedi szabályozásoktól egészen az egyes ágazatokat lefedő elképzelé sekig. Azonban mindig a szakszervezetek azok, akik akarnak va lamit másoktól vagy követeléseket támasztanak másokkal szem ben. Ez a megállapítás első hallásra banálisnak hangzik, azonban ahhoz a kérdéshez vezet, hogy a szakszervezeteknek miért kell jóformán mindenért harcolniuk. Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy a szakszervezetek, mint a munkavállalók érdekképvi seletei valamit kérés nélkül vagy esetleg megelőlegezett módon megkapnának. Miután a szakszervezetek a fent megnevezett te rületeken nem rendelkeznek döntési jogkörrel,- a döntés például a politikusok vagy a munkáltatók kezében van-, így saját eszköze ikkel kell kikényszeríteniük a megfelelő döntéseket vagy az érvé nyes szabályozásokat számukra kedvező módon megváltoztatni. Ehhez el kell érniük, hogy a„döntéshozók“ meghallgassák őket – még akkor is, ha azok nem is akarnák meghallani a szakszerve zetek követeléseit. Hogyan érhetik el a szakszervezetek azt, hogy meghallgassák őket? Morális felszólítások – ahogy ezt az átme neti időszakban gyűjtött tapasztalatok jól mutatták – nem jelen tettek különösebb segítséget. Külön képesség szükséges ahhoz, hogy mások is meghallják szavunkat. Azonban miként lehet ezt a képességet kialakítani? Az ismert szabályok alapján – politikai befolyásolás A politikusok és a pártok alapvetően rászorulnak a választók szavazataira. Így a politikusok és pártok mellett bizonyos ügyek ben közvetlenül is meg lehet szólítani azokat a választópolgáro kat, akik közvetetten befolyást tudnak gyakorolni a politikára. Így számos lehetőség nyílik arra, hogy meghallgatást találjunk. Per sze csak abban az esetben, ha a szakszervezetek képesek kom petens módon kidolgozni elképzeléseiket és azokat szakszerűen bemutatni. A szakszervezeti munka sikere döntő mértékben azon oldal 75

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek múlik, hogy a szakszervezetek képesek-e kompetens tényezőként megjelenni az egyes viták során. Erre a kérdésre a későbbiekben még bővebben vissza fogunk térni. Az érdemi befolyásolás területei magukban foglalják a politi kai környezetben kifejtett állandó lobbizástól kezdve tagság köré ben végzett széleskörű információs munkán át a követeléseknek a nyilvánosság előtti hatékony megjelenítéséig számos kérdést. Először lehetőleg egy erős érvrendszerrel kell a minél szélesebb nyilvánosság elé kilépni. Ha nem akarsz együttműködni, akkor másként is elérhetem a célomat.... Ha a fenti eszközök nem vezetnek eredményre, akkor az ér vek erejét ki kell egészíteni a„tagság erejével“, hogy ilyen módon is nyomást gyakoroljunk. Azonban gyakran az is előfordul, hogy a szakszervezetek idejekorán és nem kellően alapos információs munka után nyúlnak a sztrájk vagy a demonstrációk eszközéhez. És hasonlóan gyakran azért buknak meg ezek az akciók, mert nem sikerült kellően mozgósítani a tagságot annak érdekében, hogy maguk is aktív részesekké váljanak. Még kevésbé érzik ma gukat megszólítva azok, akik támogatják a szakszervezeteket, de hiányolták a megfelelő információs és meggyőző munkát. Sokszor az ellenfélnek mi sem könnyebb, mint saját eszközeivel – például a sajtó útján – a követelések erejét elvenni, mert a szakszervezet ér vei nem voltak kellően kidolgozottak és azokat nem ismerte a nyil vánosság. Ilyenkor a szakszervezeti akciók gyakran a már a kész helyzet ellen fellépő gyenge tiltakozássá válnak. Ez pedig tovább erősíti a nyilvánosság előtt kialakult„vesztes szervezet“ képet. Ha tehát feltesszük magunknak azt a kérdést, miként lehet a belső érdekérvényesítő erőt – azaz kompetenciát és tagság – megfelelő mértékben kiépíteni, úgy a meglévő lehetőségekből kell kiindulnunk és meg kell találnunk azokat az utakat, amelyek révén oldal 76

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek közel kerülhetünk az érdekérvényesítéssel kapcsolatos ideális nak tartott állapothoz. A szakszervezeteknek ezért kompetencia központokat kell létrehozniuk, amelyek fontos kérdésekben képe sek megalapozott elemzéseket készíteni, szakszerű érveket és megoldási javaslatokat kidolgozni és ezeket megfelelő módon a tagság, a nyilvánosság és/vagy a politika számára bemutatni. Így ugyanolyan fontos jó érveket és elképzeléseket kidolgozni, mint azokat érthető módon széles körben bemutatni. Csak ilyen mó don használhatjuk ki sikeresen a„tömeg erejét“, az aktív tagság jelentette potenciált. Aktív tagság „Szakszervezet – az Te vagy!“ – ami először egy jólhangzó rek lám szlogenként hangzik, valójában a szakszervezeti munka döntő fontosságú tényezője. Nagyságuk és viszonylag jó anyagi hely zetük ellenére, még a kedvező szervezeti struktúrával rendelkező szakszervezetek sem képesek annyi főállású tisztségviselőt felmu tatni, mint az ellenérdekelt politikai és munkavállalói oldal szereplői. Éppen ezért a szakszervezetek messzemenően rászorulnak arra, hogy lehetőleg minél több tagjuk társadalmi funkciókat vállaljon ma gára. Feladatuk, hogy aktívan képviseljék a szakszervezet elképze léseit az üzemekben, megnyerjék a politikai nyilvánosság támoga tását vagy„csak“ meggyőzzék, esetleg aktív részvételre ösztözzék a nem tagokat. Miként lehet a tagságot arra ösztönözni, hogy a havi tagdíj megfizetésén túl is tegyen valamit a szakszervezetért? A motiváció mint hajtóerő Ehhez először motivációra van szükség. Miután elég ritkán fordul elő az, hogy az ilyen tipusú aktivitás az egyén számára közvetlen, mérhető előnnyel járna, így csak az illető üggyel vagy szakszervezettel szemben érzett szilárd elkötelezettségre alapoz oldal 77

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek hatunk. Ez csak olyan alapelvek, úgy mint átláthatóság, demok rácia és jelenlét alapján valósítható meg. Mindez szakszerű és a vonzó képzési és oktatási kinálatot feltételez. A tudás hatalom! Minél több tag és tisztségviselő rendelkezik tudással és ismeretekkel, annál erősebbé válhat a szakszervezet. Hosszútávon aligha akkor számolhatunk a tagság aktív sze repvállalásával, ha nem rendelkezik a legkorszerűbb ismeretekkel. Ebben a vonatkozásban nemcsak konkrét szakmai ismeretekre gondolunk, hanem olyan területekre is, mint tárgyalóképesség, fellépés és érvek bemutatása a nyilvánosság előtt, vitaképesség, stb. Az aktív tagoknak ismereteik és kommunikációs képességeik alapján elegendő önbizalommal kell rendelkezniük ahhoz, hogy a szakszervezet és annak elképzelései érdekében a nyilvánosság elé is ki merjenek állni. A személyes és aktív jelenlét jelenti a leg hatékonyabb befolyásoló erőt a szakszervezet számára. Szakszervezetek, mint a társadalom részei Már többször utaltunk arra, hogy a szakszervezetek tevékeny sége nemcsak az üzemek szintjére korlátozódik. A szakszerveze tek ellenfelei azonban gyakran éppen ezt a korlátozást szeretnék elérni. Ha a szakszervezetek hatékonyan kívánják képviselni a munkavállalók és csaladjaik érdekeit, akkor többnek kell tekinteni ük magukat egy üzemi szervezetnél. Ki kell lépniük a nyilvánosság elé és saját magukat fontos tényezőnek tartva részt kell venniük a társadalom alakításában. Feladataik nem korlátozódhatnak a bér tarifa vagy munkaidő kérdéseire, hanem a szociális keretfeltételek oldal 78

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek alakításán, a lakóhely, a környezetvédelem kérdésein át egészen a kultúrális élet alakításáig terjednek. Természetesen a szakszer vezetek nem érthetnek szakemberként valamennyi kérdéshez vagy nem határozhatják meg azok fejlődési irányát, azonban ezek a kérdések – bár eltérő módon és mértékben – összefüggésben állnak a szakszervezetek képviseleti és a közélet alakításával kap csolatos jogosítványaival. Azonban gyakran felfedezhetünk olyan tartalmi kapcsolódási pontokat a munkavállalók összessége, azaz a pontenciális szak szervezeti tagok felé, amelyek befolyásolják munkájukat és ér dekeiket. Így például az építőipari szakszervezet ma már aligha engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon olyan kérdések kel, mint az energiatakarékosság, környezetterhelés, stb. Mérnö kök, akik például termékfejlesztési feladatokat látnak el, bizonyos szempontból befolyásolják hétköznapi életünket. A szakszervezeti tag pedagógusok nemcsak kedvezőbb béreket vagy munkaidőket kivánnak kiharcolni, hanem részt vennének a tananyag alakítá sában és ennek következtében a jövő nemzedékeinek nevelé sében. A szinészszakszervezet céljai is túlmutatnak a jobb gázsi kért folytatott harcért. A spektrum még ennél is szélesebb. Ezzel csak arra szerettünk volna utalni, hogy a szakszervezet tagságán keresztül óriási tudással és alkotóerővel rendelkezik, amelyet fel adatai ellátása során sokrétűen képes felhasználni. Felhasználni a tagok fejében rejlő tudást A szakmaspecifikus ismeretek fontos érvek részeként használ hatók fel vállalatok átalakítása során vagy akár új üzemgazdasági döntések – például: új termékek= új munkahelyek – kiindulása ként is szolgálhatnak, ha a szakszervezetek felhasználják azokat. A teljes oktatási ágazatban elsősorban a tanárok, professzorok vagy akár az óvodapedagógusok azok, akik befolyást gyakorolnak a képzésre és oktatásra, legyen szó a tantervek elkészítésében oldal 79

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek vállalt aktív szerepről vagy a szemináriumi témák kiválasztásá ig. A szakszervezetek valóban képesek teljeskörűen kihasználni ezeket a kompetenciákat? Vagy vegyük azoknak a szinészeknek, rendezőknek, szerkesztőknek, stb. krativitását, akik gyakran ma guk is szakszervezeti tagok és tegyük fel magunknak azt a kér dést, hogy nem lehetne-e ezt a potenciált az eddiginél sokkal job ban a szakszervezeti munka szolgálatába állítani. Meg kellene próbálni a szakmai ismereteket és képességeket még jobban a szakszervezeti kompetenciák részévé tenni.. Ha több tag kapna arra lehetőséget, hogy speciális ismereteit hasznositsa a szakszervezeti érvek és programok alakítása során, akkor szá mos szakszervezeti tevékenység tartalma és megjelenési formája az eddieknél sokkal sokrétűbb és színesebb volna. Miután a társadalom minden rétegében és csoportjában talá lunk szakszervezeti tagokat, nem okozhat az sem gondot, hogy a fontos szakszervezeti célkitűzéseket a társadalom egésze előtt bemutassuk. Mindez persze akár ideálizált helyzetnek is tünhet, mégis érdemes bizonyos elképzelések kidolgozásakor a tagság kompetenciáira és elkötelezett magatartására alapozni. Struktúrák Amikor átgondoljuk egy szervezet struktúrális helyzetét, gyak ran abba a csapdába esünk, hogy meglévő példák alapján keres sük a helyes irányt. Próbáljuk meg kikerülni ezt a csapdát. Gon doljuk át inkább azt, hogy céljainkat milyen struktúrális rendsze rekbe ültethetjük át. Persze nem kell eleve elutasítanunk a sikeres struktúrális koncepciók alkalmazását, de ezeket tekintsük inkább orientációs segítségnek. Egy demokratikus szervezetnek a struktúrák alakítása során messzemenően támaszkodnia kell minél több tag és tisztségviselő aktív közreműködésére. Ez azt jelenti, hogy a felelősségvállalást oldal 80

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Csupán Dél-Kelet-Európában körülbelül 40 releváns szakszervezeti szövetség létezik, amely átlagosan csaknem 20 ágazati tagszervezettel rendelkezik. Ezzel körülbelül 800 olyan szervezetet kapunk, amely nemzeti és nemzetközi szinten különböző módon tesz eleget felelősségének és alkalmazza munkájában kompetenciáit! Miként lehet ilyen körülmények között a nemzeti és nemzetközi kompetenciákat integrálni és ezzel megerősíteni? és közreműködést delegáljuk a szakszervezeti munka valamen� nyi szintjére. Az úgynevezett háromszögalakú hierarchiák mind ezt inkább akadályozzák, míg a lapos hierarchiák inkább képesek megfelelni ennek az elvárásnak. Segítséget jelenthet ebben az EU politikájában gyakran használatos„szubszidiaritási elv“, amely a felelősséget elosztja a hierarchia minden szintjére, így a legalsó szintekre is. Ha ez sikerül, akkor megfeleltünk az összes demok ratikus alapelvnek és – ami ugyanolyan fontos – kihasználtuk azt a lehetőséget is, hogy a tagságban és a tisztségviselőkben rejlő potenciált is kihasználjuk. Miután a szakszervezetek politikai ellen feleikkel összehasonlítva sokkal kevesebb főállású tisztségvise lővel és szakértővel rendelkeznek, feltétlenül szükséges, hogy a szakszervezetek ne csak jelen legyenek valamennyi funkcionális szinten, hanem törekedjenek a folyamatok aktiv alakítására is. A jobb kéznek tudnia kell, hogy mit csinál a bal A sikeres szakszervezeti munka második fontos előfeltétele az átlatható és hatékony feladatmegosztás a szervezet egyes ré szei között. Persze mindig lesznek átfedések az egyes feladatok között, de lehetőleg el kell kerülni azt, hogy bizonyos feladatokat oldal 81

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek kétszeresen vagy háromszorosan végezzenek el, mig más fel adatokat a szervezet teljesen elhanyagol. Tekintettel a korlátozott mértékben rendelkezésre álló emberi erőforrásokra ettől az elvtől semmiképpen sem tekinthetünk el. A különböző szineteken elhelyezkedő munkaterületeket tartal milag és szervezetileg is lehetőleg olyan hálózatba kell foglalni, amely megengedi az elvégzendő feladatok széleskörű és haté kony teljesítését. Így biztosítani kell az ismeretek, a tapasztalatok és az eredmények cseréjét annak érdekében, hogy„ne kelljen a kereket másodszor is feltalálni“. Az ideális esetet alapul véve azt mondhatjuk, hogy például a PERR tematikus munkacsoportjainak eredményeit vertikális rendszerben el kell juttatni az üzemi szer vezet szintjéig, ha ezek a meglátások fontosak az ottani munkánál (ami gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk). Ugyanígy fontos, hogy például a szervezet tagtoborzással kapcsolatos tapasztalait horizontális rendszerben eljuttassuk más szervezetekhez is. Ezt az alapvető elvet kell követnünk az egyes testületek és munkacso portok tagjai közötti személyes tapasztalatcsere, valamint pedig a média által támogatott információcsere vonatkozásában(e-mail megosztó rendszerek, szakszervezeti újságok, brossúrák, stb.) Tekintettel arra a tényre, hogy a legtöbb átalakuló országban egynél több szakszervezeti konföderáció létezik, mérlegelni szükséges a konföderációk közötti tapasztalatcsere lehetőségét is. A konföderációk közötti versenyszellemet alá kell rendelni a szakszervezeti mozgalmat foglalkoztató jelentős kérdések közös megvitatásának. Tennünk kell ezt akkor is, ha a munka világában még mindig léteznek olyan jelentős területek, amelyekkel a szakszervezetek eddig alig foglalkoztak. Így biztosítható, hogy az új tagokért folytatott verseny pozitiv szellemben zajlódjon olyan területeken is, ahol ninoldal 82

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek csenek ill. nagyon kevés a szervezett munkavállaló, mint például KKV-ék, szolgáltatói ágazat, felsőoktatási hallgatók, szakmunkástanulók, stb. Sajnos azonban a konföderációk ill. az egyes ágazati szakszervezetek ott próbálnak versenyezni egymással, ahol közösen sokkal nagyobb sikereket érnének el. Így gyakran ez a verseny – egy erős és egységes szakszervezeti mozgalom szempontjából – leginkább egy zéró végösszegű játszmához hasonlít. A tagság cserélődik, új tagok azonban csak ritkán lépnek be a szakszervezetbe. Ezt követően világítsuk meg az átalakuló országokban végzett sikeres szakszervezeti munka célkitűzéseinek hátterét. Miként ta lálhatjuk meg az ideálisan„helyes“ struktúrákat? Az emberekhez közeli szakszervezeti tagok A szakszervezeti munka fontos alapja a meggyőződés, sőt gyakran az érzelmek is. Ezek legjobban személyes kapcsolatokom keresztül jeleníthetők meg. Éppen ezért a struktúrákkal kapcso latos elgondolások fontos része, hogy a szakszervezeti munka valamennyi területe közvetlenül is megtapasztalható legyen. Az üzemi szinten ez olyan esetekben biztosított, amikor működik üzemi szakszervezet. Néhány országban már működnek üzemi tanácsok, amelyek ugyan nem szakszervezeti testületek, azon ban kedvező lehetőséget jelentenek a szakszervezeteknek arra, hogy a foglalkoztatottakat megismertethessék elképzeléseikkel és követeléseikkel. oldal 83

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Kitérő az üzemi tanácsok témájához Egyre több országban teszik lehetővé jogszabályok üzemi tanácsok felállítását. Az azonos elnevezés ellenére az átalakuló országokban működő üzemi tanácsok funkció és lehetőségei igen eltérőek. Legtöbb esetben az üzemi tanácsok csak konzultációs és tájékoztatási joggal rendelkeznek, és törvényben rögzített együttdöntési szabályokat – ha egyáltalán – csak az érdekképviselet kevés területén találunk. Ahol ez a törvényben szabályozott lehetőség adott, ott a következő alapelv mentén kell eljárni: egy vállalat munkavállalói – a jogszabályok által biztosított keretek között – válaszhatnak maguknak érdekképviseletet, amely formális jogokat érvényesíthet a vállalatvezetéssel ill. a munkáltatóval szemben. A választásra demokratikus keretek között kerül sor és ezen valamennyi foglalkoztatott – aktiv vagy passzív módon – részt vehet. A korlátozott jogosítványok ellenére nagyon sok vállalat számára egy ilyen jellegű érdekképviselet nagy előrelépést jelentene ahhoz képest, ami sok üzemben a munkavállalók jelenlegi képviseleti helyzetét jellemzi – sok üzemben ugyanis nincs semmilyen érdekképviselet. A szakszervezetek számára még mindig nehézséget jelent az üzemi tanácsokkal szembeni álláspontjuk kialakítása. Általában elutasítják ezt a testületet, mert félnek attól, hogy ezek az üzemi szakszervezetek versenytársaivá válhatnak. Bármen�nyire is érthető a kockázattól való félelem, mégis érthetetlen ez a magatartás különösen azon esélyek fényében, amelyek a szakszervezetek száoldal 84

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek mára adódhatnak. Csak meg kell ragadniuk a lehetőséget és élniük kell vele. Ott, ahol eddig csak üzemi szakszervezet működött a szakszervezetek általában bízhatnak abban, hogy képesek lesznek a legjobb és leghozzáértőbb jelölteket elindítani a választásokon. És ott, ahol nincs üzemi szakszervezet – és ezzel együtt szakszervezeti tagok – magától értetődő, hogy a szakszervezetek megkereshetik a megválasztott képviselőket és felajánlhatják segítségüket. Miért ne lehetne annyira megbízni a saját kompetenciákban, hogy ez a segítségnyújtás minden bizon�nyal képes lesz sok új tagot megnyerni – és így a szakszervezet„már beteheti lábát“ az illető üzem területére. Van még egy fontos érv, amely ellent mond a potenciális versenytárssal kapcsolatos nézetnek. Az üzemi tanácsoknak általában nincs joguk arra, hogy beavatkozzanak a tarifapolitikába. Ez a rendkivül fontos alapelv elegendő mozgás- és cselekvési teret biztosít a szakszervezeteknek. Jelenleg néhány átalakuló országban vita zajlik arról, hogy az üzemi tanácsoknak mégis meg kellene engedni a tarifapolitikában való részvételt. A szakszervezeteknek ezt minden erővel el is kell utasítaniuk, hiszen különben valóban létrejönne egy versenyhelyzet, amely az amúgy is pluralisztikus képviseleti rendszerben csak hátrányosan érintené sok vállalat munkavállalóját. Az üzemi tanácsok létrehozásával kapcsolatos törvények – a közeli vagy a valamivel távolabbi jövőben – a legtöbb országban meg fognak születni(már csak az EU Információs és Konzultáoldal 85

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ciós Irányelvének előírásai miatt is). Minél hos�szabb ideig zárkóznak el a szakszervezetek ettől a lehetőségtől, annál több lehetőségük nyílik másoknak – a munkáltatókig bezárólag – arra, hogy saját javukra használják ki ezt az esélyt. Éppen ezért a szakszervezeteknek úgy kell viszonyulniuk az üzemi tanácsokhoz, mint egy olyan lehetőséghez, amelynek révén új üzemekben juthatnak képviseleti szerephez és új tagokat toborozhatnak maguknak. Azokban az üzemekben, ahol a szakszervezetek egy üzemi szakszervezet vagy üzemi tanács révén nem tudnak közvetlen kapcsolatot létesíteni a munkavállalókkal, a lehető legnagyobb mértékben kell törekedniük az emberi kapcsolatok kialakítására, mert csak így tudnak kivülállóként befolyást gyakorolni az üzemre (természetesen mindig szem előtt tartva azt a célt, hogy új érdek képviseletek hozzanak létre és azokat tovább kiépítsék). Tíz üzemből nyolcban ma nincs semmilyen érdekképviselet! Az átalakuló országokban abból a helyzetből kell kiindulni, hogy – figyelembe véve valamennyi 1-10.000 főt foglalkoztató üzemegységet – az üzemek körülbelül 80%-ban nem működik szabályozott keretek között érdekképviselet(lásd a magyaror szági reprezentatív közvéleménykutatás eredményeit)! Ezért a szakszervezeti struktúrák reformjának első és legfontosabb célja a lokális, városi vagy regionális szintű szakszervezeti képviselet kiépítése. A rendelkezésre álló anyagi erőforrások természetesen határt szabnak ennek a célkitűzésnek, de ez nem jelentheti azt, hogy ne tegyük meg az első lépéseket ezen az úton. A szervezet regionális struktúráinak kiépítéséhez közép- és hosszútávon szükséges anyagi erőforrások biztosításához a oldal 86

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek szakszerveten belül is szükség van meggyőző munkára. Minél sűrűbb a képviseleti háló, annál jobban lehet tartalmilag és szer vezetileg is gondoskodni a tagokról és az üzemi szervezetekről, új üzemi képviseletek állíthatók fel vagy új tagokat lehet meg nyerni a szakszervezet számára.. A helyi jelenlét gyakran erő sebb tartalmi közelséget is jelent, mert a munkavállalók helyben megkereshetik a szakszervezetet személyes tapasztalataikkal és problémáikkal. Mindez nem helyettesíthető országos terjesztésű reklámbrossúrákkal és egyebekkel. A regionális és természete sen a helyi szakszervezeti irodák különböző rendezvényeket is szervezhetnek, ahol még közelebb kerülhetnek az emberekhez. Ilyen téren a lehetőségek jóformán korlátlanok. A személyes elköteleződés hatásosabb minden brossúránál Ezek az irodák a szakszervezet egésze számára is fontos fel adatokat láthat el. Jelenleg abból indulhatunk ki, hogy az átalakuló országokban a politikában egyre nagyobb mértékű decentralizá ció fog végbe menni. Egyre több döntés a városi és/vagy regi onális önkormányzatok szintjén fog megszületni, amelyek közül számos jelentős befolyással lesz a településen vagy a régióban élő és dolgozó munkavállalókra. Ilyen esetekben szükség van arra, hogy a szakszervezetek hozzáértő módon befolyásolják a döntési folyamatokat. A szakszervezeti központok már csak tech nikai okok miatt sem képesek ezeket a feladatokat ellátni, hiszen az ott dolgozók korlátozott ismeretekkel rendelkeznek a régió kö rülményeiről. Másrészt viszont a központi szinten dolgozó szak értők fontos segítséget is nyújthatnak az alsóbb szinteknek, pél dául gazdaságpolitikai szakértői anyagok kidolgozása vagy„best practice“ esetek feldolgozása, stb. Tehát a vertikális és horizontális szakszervezeti munka elve különösen a regionális szinten járhat nagy haszonnal. oldal 87

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A szolidaritáson alapuló ágazati politika Ha most kitekintünk az ágazati szintre, akkor elmondhatjuk, hogy ez előbb felvázolt regionalizáció alapvetően érvényes az ágazati szintre is. Eddig az átalakuló országokban sok esetben figyelhetünk meg egy bizonyos„szakadást“ az ágazati szakszer vezeti munkában, amely struktúrális okokra vezethető vissza. A legtöbb esetben az üzemi szakszervezetek mellett ágazati szinten csak egy országos ágazati képviseleti iroda működik – az ágazati szervezetek csak néhány esetben kezdték el a regionális képvi seletek kiépítését-, mert sok ágazati szervezet túl kicsi, azaz túl kevés pénzzel rendelkezik ehhez a feladathoz. Ilyen esetekben volna érdemes megvitatni a tartalmilag rokon ágazati szövetsé gek közötti együttműködési modellek létjogosultságát, mert ilyen módon megerősíthető a szakszervezeti jelenlét. Szükség van az egyedi üzemi érdekek„hálózati integrációjára“ – megerősíteni az ágazatot Az üzemi szakszervezet struktúrálisan az üzemben, adott esetben az egész vállalatnál fejti ki tevékenységét. Munkája nem haladhatja meg ezt a keretet – a megfelelő törvények, stb. ezt tilt ják is. Ezért fordulhat elő gyakran, hogy az azonos ágazatban és azonos régióban dolgozó munkavállalókra teljesen eltérő munkaés bérezési körülmények vonatkoznak. Tekintettel a gyakran még mindig hiányzó ágazati tarifa szerződésekre(különösen a magán gazdaságban) vagy a érvényes ágazati tarifa szerződések üzemi szintű érvényesítésének elmaradására az üzemi érdekképvise lettel(üzemi szakszervezet vagy üzemi tanács) nem rendelkező vállalatok dolgozói gyakran semmilyen védelemet nem kapnak a munkáltató intézkedéseivel szemben. Az ilyen vállalatoknál szem besülhetünk gyakran az elfogadhatatlan munkakörülményekkel, éhbérekkel, jogellenes elbocsátásokkal, stb. Megtörténhet ez an nak ellenére, hogy talán csak néhány kilométer távolságban van oldal 88

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek egy azonos ágazathoz tartozó vállalat, ahol az üzemi érdekképvi selet képes gondoskodni a bértarifa vagy a munkavédelmi előírá sok betartatásáról. Így jelenleg egyazon ágazaton belül is nagyon jelentős különbségek alakulhatnak ki a munkakörülmények terén. Felépíteni ágazati szinten a sztrájkképességet Miként hidalható át ez a szakadék az országos(és nemzetkö zi) ágazati munka és az üzemi érdekképviseletek között? Termé szetesen tovább kell folytatni és meg kell erősíteni az ágazati kol lektív szerződések megkötésére tett erőfeszítéseket. Az ágazati szakszervezetek részéről mindez érdekérvényesítő képességet feltételez, ami sajnos sok esetben hiányzik(pl. ágazati sztrájk képesség) – nem utolsósorban az érvényes szervezeti elvek kö vetkeztében. A minimális feltételek(-> munkaügyi törvények, stb.) meghatározására tett erőfeszítéseket is meg kell erősíteni. A különböző konföderációkhoz tartozó ágazati szakszervezetek munkája kapcsán csak megismételni tudjuk az ágazati szintű együttműködés fontosságát. Egy ágazaton belül egyetlen szakszervezet nem képes a hatékony tarifaszerződések átültetésére, ahogy egyetlen szervezet sem tudja önmagában garantálni a kollektív szerződéses védelmet a munkavállalók felé. A legnagyobb gondok az üzemi szintű jogérvényesítés körül alakultak ki, amelyek gyakran csak papíron léteznek! Ilyen esetek ben nem várhatunk valódi segítséget az állami ellenőröktől, valódi támogatást és segítséget csak a szakszervezetek képesek bizto sítani. És ott, ahol még mindig nincs üzemi érdekképviselet, ez a célt – különböző utakon és módokon – akár külső szakszervezeti képviselettel kell megvalósítani. Ez a szakadék lehet felelős azért, hogy sok ágazati szakszervezet egyszerűen túl gyenge ahhoz, hogy kikényszerítse az ágazati kollektv szerződés megkötését oldal 89

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek vagy ágazatpolitikai célokat valósítson meg. A hálózatba szerve ződő regionális képviseletek erősítik az üzemi szakszervezetek és hozzájárulnak a teljes ágazati szervezet megerősítéséhez. Így a szakszervezeti politika horizontális és vertikális hálózatokba rendeződésének politikája hatékonyabb eredményeket hozhatna. Horizontális és vertikális hálózatok kialakítása A realitások tükrében mindez nem egyszerű kérdés, hiszen minden szervezet rendelkezik saját múlttal, cselekvési mintákkal vagy akár céljaik is eltérőek lehetnek. Bár az úgynevezett új és régi szakszervezetek közötti szakadék a Nemzetközi Szakszer vezeti Szövetség(IGB) ill. a Pán-Regionális Regionális Tanács (PERR) való csatlakozást követően csökkent, az eltérő hagyomá nyok mégis tovább élnek. Taglétszáma és struktúrái miatt nem minden szervezet – azaz számos ágazati szervezet – van abban a helyzetben, hogy leg alább minimális mértékben eleget tegyen tényleges feladatainak. Nem ritkán egy kisebb ágazati szakszervezet elnöke csak társadal mi funkcióban látja el feladatait és munkája során nem számíthat szakértői stáb, stb. segítségére. Igy magától értetődő, hogy ezek a szakszervezetek – jelenlegi formájukban – nem képesek a túlélés re vagy az aktív érdekképviseletre. Így gyakran szóba kerül a„fú zió“, amely egyik módja az erők összpontosításának és a nagyobb hatékonyság elérésének. Ez azonban csak az egyik alternatíva. A másik alternatíva pedig az az kérdés, miként tudnak a kisebb szer vezetek közel maradni az üzemekhez és egyúttal struktúráik haté konyságát és érdekérvényesítő képességét a kívánatos mértékben növelni. Lehetséges, hogy az utóbbi alternatíva az első lépés a fú zió irányába – de ennek nem feltétlenül kell igaznak lennie. oldal 90

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Együttműködés a fúzió előtt? Először is gondoljuk át, hogy mely munkaterületek enge dik meg a fúziót vagy a szorosabb együttműködést. Ha például a szakmaközeliség fenntartása a cél, akkor a szakszervezet operativ munkáját a továbbiakban is leginkább a szakmaközeliségnek kell jellemeznie. Azonban sok olyan munkaterület létezik, amelyeknél könnyen elképzelhető az összevonás vagy az eddigieknél szoro sabb kapcsolatok kialakítása. Vonatkozhat ez például a jogsegély tevékenységre, az emberi erőforrás tervezés, képzés és vezetés számos területére, ahogy az irodák és irodafelszerelések közös ke zelésére, stb. A szakértők is képesek több ágazati szakszervezet részére is dolgozni vagy tevékenységük egy központi szervezeten keresztül is közvetithető. Az ilyen és hasonló intézkedések révén megteremthető a szorosabb együttműködés és elegendő okot szol gáltathatnak annak további elmélyítéséhez. A fúziókkal kapcsolatos tapasztalatok azonban felvetik azt a kockázatot is, hogy egy ágazat tagjai vagy munkavállalói már nem érzik magukat„otthon“ szakszer vezetükben. Ezért mérlegelni kell az előnyöket és a hátrányokat – és azokat az érdekeket kell előtérbe helyezni, amelyeket a meglévő tagság jól tud képviselni és amelyekkel lehetőleg minél több új tagot lehet megnyerni a szakszervezetnek. A szükséges struktúrális dön téseknek ezt a vezérfonalat kell követniük. Milyen feladatokat bízzunk rá elvben a szakszervezet különbö ző struktúráira? Erről a kérdésről sok szó esik a szakszervezetek szervezeti és működési szabályaiban, azonban a gyorsan változó hétköznapok azt is megmutatták, hogy bizonyos szabályozások már nem elegendőek ill. már nem aktuálisak. Sok esetben a kon föderáció és az országos ágazati szövetségek valamint az üzemi szervezetek között jelentős távolság alakult ki. Ha itt is az„Ahol lehetséges decentralizáljunk, ahol szükséges centralizáljunk” el vet akarnánk követni, akkor számos olyan példát tudnánk hozni arra, hogy ezt az elvet nem lehetett teljeskörűen alkalmazni. oldal 91

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A túl nagy önállóságot lehet korlátozni is A jelenlegi helyzetben az üzemi szakszervezetek a legtöbb esetben túlzottan nagy önállóságot élveznek, ami nem mindig je lent előnyt számukra. Feladataik közé tartozik pl. a tagnyilvántar tás és gyakran sajnos szakértelmük nem elegendő számos szak szervezeti kérdés megoldásához- különösen olyan esetekben, amikor az ágazat nemzetközi kötelezettségekkel is rendelkezik. Ezzel szemben az üzemek feletti szervezetek a szakszervezeti tagokkal kapcsolatos ismeretei nem kielégitőek, anyagi forrásaik nem engedik meg az üzemi munkát segitő kompetencia közpon tok kiépitését, valamint gyenge az érdekérvényesitő képességük a munkáltatókkal és a politika szereplőivel szemben. Teljesen el fogadhatatlan, hogy egy ágazati szervezet országos szinten csu pán négy vagy öt tisztségviselőt tudjon felmutatni! A hatékony ágazati struktúrának alulról kell felépülnie. A demokrácia is erre kötelezi a szakszervezetek. Egy ágazati szakszervezet minden szintjének élveznie kell a többi bizalmát, de gondoskodni kell a megfelelő átláthatóságról is annak érdekében, hogy ezt a bizal mat demokratikusan megválasztott ellenőrző szervek révén meg lehessen őrizni. Ebből az elvből következik továbbá, hogy az ága zati szakszervezetek maguk választják meg saját vezetőiket. Er ről nem dönthet- úgymond fentről- egy konföderáció. Ellenkező esetben súlyosan sérülhet egy ágazati szakszervezet„egyszerű” tagja és annak vezetése közötti bizalmi viszony. Nemzetközi cselekvés- üzemi szintű megvalósitás A legtöbb ágazati szakszervezet számára egyre fontosab bá válik a nemzetközi munka. A világgazdaságban egyre inkább nemzetközi vállalatok határozzák meg egyes ágazatok fejlődését - és teszik ezt legtöbbször mindenféle demokratikus ellenőrzés nélkül. Ezért a nemzetközi szakszervezeti szervezeteknek ezen a téren is meg kell erősiteniük munkájukat- és erre csak olyan oldal 92

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek módon képesek, ha nemzeti tagszervezeteik is erősebbé és kom petensebbé válnak(ebben az esetben is érvényes a régi mondás: Minden lánc csak annyira erős, amennyire annak leggyengébb láncszeme.). A figyelmes szemlélő láthatja, hogy a nemzetközi ágazati politika egyre nagyobb és konkrétabb értéket képvisel az üzemi munka számára is. Az országos ágazati szervezet tehát felelős mindkét oldalon a vertikális információáramlásért. Ehhez azonban szüksége van a megfelelő eszközökre és forrásokra. Az ágazati szintű struktúrákkörül kibontakozott vita rövid ös� szefoglalása a következőképpen is hangozhatna: közel a munka vállalókhoz és üzemekhez, decentralizált felelősségi struktúrák, az üzemi szervezetek egyesitése egy ütőképes egységes szervezet té, központi kompetenciafejlesztés és autonóm ágazati politika. Együttműködés a konföderációk között Milyen szerepet kaphatnak a szakszervezeti konföderációk az autonóm ágazati szakszervezetek által meghatározott környezet ben? A bevezetőben már sok szó esett a szakszervezetekre váró sokrétű feladatokról. Ezek részben az ágazati szakszervezetek felelősségébe tartoznak, nagyobb részük azonban egy szakszer vezeti konföderáció keretein belül zajló ésszerű és szoros együtt működés révén valósithatók meg. Ez elvben igaz minden olyan feladatra, amely a szabad szakszervezetek keretfeltételeit, a tör vényalkotási folyamatot, stb. befolyásolják. Ugyanigy minden szakszervezet érdekelt abban, hogy aktiv módon részt vegyen a politikai döntési szinteken zajló folyamatok ban. Emlithetjük itt példaként a törvényjavaslatokat, a regionális politikához kapcsolódó elképzeléseket vagy alapvető jelentőségű nemzetközi kérdések elfoglalt álláspontok képviseletét. Ezzel meg is határoztuk a hatékony konföderációs szintű politika szintereit ezek szintén a különböző politikai szintekhez kapcsolódnak: tehát oldal 93

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek a helyi szinttől a regionális és országos szinteken át egészen a nemzetközi politika szinteréig. A konföderációs struktúrák vala mennyi szinten rendelkeznek koordinációs feladatokkal: miként lehet az ágazati szintű tagszervezetek eltérő érdekeit egységes állásponttá, néhány közös követeléssé megformálni? Szakszervezeti konföderáció- az ágazati kompetenciák és erősségek koordinálása valamint... Ez a koordináció szervezést tesz szükségessé. A konföderá ciók részéről megnyilvánuló kompetens input szakértők bevoná sát feltételezi, másrészt azonban szükség van az ágazatok hoz záértésen alapuló hozzájárulására is. Ehhez munkacsoportokat, testületeket és döntési szinteket kell létrehozni vagy kiépiteni, kö zös álláspontokat kell kidolgozni és demokratikus folyamatokban egyeztetni. A siker érdekében a konföderációnak biztositania kell a vertikális és horizontális információáramlást. A koordinációs szervezetek felelnek a szakszervezeti tisztségvi selőket, a tagságot és az érdeklődő munkavállalókat érintő átfogó oktatási és képzési feladatokért. Úgy is mondhatjuk, hogy a kon föderáció a tagszakszervezetek szócsöve a külvilág felé. Feladata többek között átfogó kampányok megtervezése és végrehajtása vagy fontos politikai impulzusok megjelenitése a nyilvánosság előtt zajló vitákban. A konföderáció testesiti meg a szakszervezetek azon igényét, hogy politikailag releváns csoportként aktiv módon vehes senek részt a gazdaságot és a társadalmat alakitó folyamatokban. ... a szakszervezetek képviselete a nyilvánosság előtt Ezen feladatok ellátása érdekében a szakszervezeti konföde rációknak az eddigieknél több anyagi erőforrásra van szükségük. Az egyes ágazati szakszervezetek elképzelései alapján kidolgo zott egységes álláspont képviselete érdekében szükségük van a nemzeti és nemzetközi joghoz értő szakértőkre, kampányok és in oldal 94

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek formációs rendezvények megszervezésében és lebonyolitásában jártas szakemberekre. Az eddigiek rövid összefoglalásaként megfogalmazhatjuk a következőket: A szakszervezeti konföderációk feladatai számos szakterületet érintenek, szakmai hozzáértés birtokában koordinál ják és struktúrálják a tagszervezetek célkitűzéseit szakszervezeti aktivitás különböző szintjein és képviselik ezeket közös álláspont ként a nyilvánosság és a politikai élet szereplői előtt. Pénzügyi struktúrák A szakszervezetek pénzügyi struktúrája jelenti a struktúrális vita talán legérzékenyebb területét. A cselekvőképesség fenntartása, a kompetenciák fejlesztése valamint a szakszervezeti feladatok ellá tása elképzelhetetlen megfelelő anyagi erőforrások hiján.Ezen túl menően a tagok által befizetett tagdijak a szervezet felé megnyil vánuló bizalomról tanúskodnak; bizalom aziránt, hogy ez az anyagi hozzájárulás kedvező lehetőséget biztosit a szervezet részére, hogy sikeresen képviselje a tagság személyes érdekeit és adott esetben rászoruló tagokkal szemben kinyilvánithassa szolidaritását. A bizalmi viszony sérülése esetén a tagok kilépésükkel meg fosztják a szakszervezetet a tagdijbevételtől. Igy a szakszerveze teknek nap mint nap kell bizonyitaniuk munkájuk sikerességét. Mit kap egy tag a tagdijáért? A tagdijak felhasználását rendkivül átlátható módon kell biztositani. Minden egyes Leva, Euro vagy Dinar elköltését pon tosan nyomon kell követni. Ez különösen fontos az átalakuló or szágokban, ahol az emberek amúgy is rendkivül bizalmatlanok a szervezetekkel és azok pénzfelhasználási szokásaival szemben. A tagdij beszedését és felhasználásának átláthatóságát egy köz oldal 95

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ponti nyilvántartási rendszer révén lehet biztositani, amelyet min den vonatkozásban demokratikus eszközökkel kell ellenőrizni. Mindez elég bürokratikusan hangzik, de kevés az alternativ meg oldás. Sérül a tagdijak tisztességes felhasználásába vetett alap vető bizalom, ha az egyes tagdijbeszedési szintek- üzemi szak szervezet, ágazatszervezeti szakszervezet, regionális szervezet vagy konföderáció- között hiányos az információáramlás. Ehhez társul egy további fontos szempont. Csak egy központi nyilvántartás révén biztositható a taglétszám, annak szerkezete és az azzal kapcsolatos változások, a tagtoborzás és a tagság gal való kapcsolattartás hiányosságainak és sikereinek átfogó és teljeskörű nyomon követése. Ezek fontos irányszámok a szak szervezeti stratégiák és a súlyponti feladatok meghatározásánál. A tagdijak beszedése- a szakszervezetek elidegenithetetlen feladata Az átalakuló országokban működő legtöbb szakszervezet ese tében a tagdijak beszedésének módszere a szocialista idők óta nem változott, azaz a tagdijakat még mindig közvetlenül a mun káltató vonja le a bruttó át bérből és utalja az üzemi szakszerve zet számlájára. Ez egy rendkivül kényelmes, azonban időközben jelentős veszélyeket rejtő megoldás. Már volt arra példa, hogy egy munkáltató nem volt hajlandó ezt a feladatot a szakszervezet ne vében elvégezni, vagy akár a rendszert„fegyverként” használta a szakszervezet ellen üzemi viták idején. Ilyen esetben az üzemi szakszervezet nem tud hozzáférni a tagdijbevételekhez. Ez a rendszer azonban további kockázatok forrása is lehet mégpedig közvetlenül a tagok számára. A munkáltató minden ne hézség nélkül betekintést kap a szakszervezeti tagok névsorába. Nem ritka eset az sem, hogy vállalatok privatizációja vagy szerkezetátalakitása során furcsa módon sok szakszervezeti tag oldal 96

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek került elbocsátásra- természetesen nem azzal a hivatalos indok lással, hogy az elbocsátott dolgozó szakszervezeti tag. A szak szervezetek gyakran panaszkodtak ezekről a visszásságokról nem gondolva arra, hogy a régi tagdijbeszedési módszer elősegiti ezeket az elbocsátásokat. Az üzemi szakszervezetek jelenlegi tagdijbeszedési gyakorlata többszörösen is súlyos kockázatokat jelent a tagság részére. A szakszervezeti tagságnak nem szabad veszélyt jelentenie Ezért azt feltételezhetjük, hogy az európai átalakuló országok, amelyek az EU közösségi joga felé orientálódnak, rövid vagy hos� szútávon elfogadják azokat a törvényi módositásokat, amelyek a je lenlegi rendszer fenntartását lehetetlenné teszik. Igy elérkezett az idő a szakszervezetek számára, hogy új megoldásokat keressenek. Ettől függetlenül fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy a tagok hol fizessék tagdijukat ill.- jogilag- melyik szerve zetnek a tagjai. Az előbb emlitett a problémákon túl a szakszer vezetek számára struktúrális problémát jelent az üzemi szakszer vezetekben való tagsági viszony eddigi formája. Egy munkavállaló csak kkor léphet be a szakszervezetbe, ha van munkahelyén üze mi szakszervezet- vagy forditva: a munkavállalók nem élvezhetik egy szakszervezet védelmét, amennyiben üzemükben nincs üze mi szakszervezet. Igy egy ördögi kör alakul ki a szakszervezetek számára, amely azt eredményezi, hogy nem képes tagokat tobo rozni az egyre növekvő számú kis- és közepes méretű vállalkozá soknál, a privatizált vagy az újonnan alapitott vállalatoknál. oldal 97

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Tagság ágazati szinten Nem ritka, hogy a szakszervezetek napjainkban éppen a fej lődő ágazatokban nem rendelkeznek üzemi képviselettel. Termé szetesen jogszabályok is akadályozhatják egy üzemi szakszer vezet vagy egy üzemi tanács létrehozását, holott az élvezhetné a munkavállalók bizalmát. Azonban éppen a korábbiakban vá zolt tényezők eredményezték, hogy sok munkavállaló még kife jezett szándéka ellenére sem tud belépni a szakszervezetbe. Tehát a szakszervezeteknek közösen kellene megvitatniuk és megvalósitaniuk az új tagsági struktúrákat. Néhány ágazati szakszervezet már megtette az első lépéseket ezen az úton. Olyan munkavállalók számára is lehetővé tették a közvetlen tagságot, akiknek munkahelyén nincs üzemi szakszer vezet. Ez egy fontos első lépés. Azonban nem állhatunk meg ezen az úton, mert az ágazati szakszerveztek jelenlegi forrásai a legjobb szándékok mellett sem engedik meg az ilyen tagok meg felelő védelmét a hétköznapok során. Talán csak utólagosan(el bocsátás, figyelmeztetés, alacsonyabb kategóriába sorolás, stb.) biztosithatnak némi segitséget, azonban nem adnak kielégitő meg előző védelemet. Itt látható tehát egy további kapcsolódási pont a szervezeti struktúrák általános kérdéseihez, különös tekintettel az érdekérvényesitő képesség, valamint az üzemi szakszervezetek kompetenciáinak és erőforrásainak szükséges növelésére. Az egyes szakszervezeti tagok helyzete, védelme és a szak szervezeten keresztüli sikeres érdekképviselete tehát a további akban is a reformfolyamat legfontosabb kiindulási pontja. A központi tagság áttekinthetőséget biztosit... Ha összekapcsoljuk az előbb emlitett elérő tényállásokat, akkor az ágazati szinten központositott tagnyilvántartás tűnik a kedvezőbb megoldásnak, amely az eddigieknél átláthatóbbá és kezelhetébbé oldal 98

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek teszi a kérdést. Egy központi tagnyilvántartó rendszer jótékonyan befolyásolná a szakszervezetek akcióképességét is. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni a tagdijbevételek elosz tásának alapvetően új megközelitését. Az átalakuló országokban elég sok példát láthatunk arra, hogy számos ágazati szervezet vagy konföderáció azért nem vagy csak részlegesen képes megfe lelni feladatainak, mert ehhez egyszerűen hiányoznak a szükséges anyagi eszközök. Ennek oka nem mindig az alacsony tagdijbevétel, hanem sokkal inkább a pénzek elosztásának módja a különböző szintek között. Ha az előzekben leirtak megfelelnek a valóság nak, akkor az üzemi szakszervezetek a tagdijbevétel eddigeknél nagyobb részéről mondhatnának le az ágazati szervezet javá ra. Az ágazati szervezetnek pedig ennek fejében az eddigeknél több tartalmi és szervezésbeli szolgáltatást kellene biztositania az üzemi szakszervezetek részére. Az újraelosztásnak ez a formája erősitené az egyes tagok védelmét és aktiv érdekvédelmét! ... és politikai érdekérvényesitő képességet A fenti álláspontnak számos érdek és aggodalom mond ellent, amelyek akadályozzák vagy akár el is lehetetlenithetik a gyors megvalósitást. Gondolunk itt főként az üzemi szint érdekére, amely a tagdijbevétel minél nagyobb részét szeretné megtartani. Persze az sem kérdőjelezhető meg, hogy ilyen módon is számos formában lehet a tagság érdekeit szolgálni. A szakszervezetek ma politikai szervezetek és nem jótékonysági egyletek. Habár az üzemi szakszervezetek számos tevékenysége inkább szociális jellegű, mint például kedvező áron termékek beszerzése, oldal 99

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek üdülések szervezése, ajándékozás jubileumok alkalmával, anya gi hozzájárulás temetési költségekhez vagy sportrendezvények megszervezése. Ezek- vitathatatlanul- hasznosak a tagság szá mára, de egy kicsit háttérbe szorulnak egy modern szakszerve zet tevékenységi körében. Modern szakszervezetek elsősorban proaktiv- azaz kezdeményező- módon azért harcolnak, hogy az emberek a kedvezőbb feltételeknek és a fenntartható munka helyeknek köszönhetően gondoskodni tudjanak magukról. Ha a szakszervezetek a modern struktúráknak és a fejlett kompetenci áknak valamint érdekérvényesitő képességnek révén eleget tud tak tenni ezen feladataiknak, akkor még marad elengendő lehe tőségük arra, hogy szociális szolgáltatásokat is biztositsanak tag jaik részére. A politikai érdekérvényesitő képesség és a szociális szolgáltatások viszonyát a legtöbb szakszervezet esetében teljes egészében át kell tekinteni és meg kell vitatni! Ha tehát röviden fel kivánjuk vázolni a pénzügyi struktúrák re formjának jövőbeni irányát, akkor minden bizonnyal a következő szervezetpolitikai cimszavakat kellene használnunk: központositott és átlátható pénzügyi struktúrák demokratikus ellenőrzési mecha nizmusokkal, a pénzeszközök felhasználásakor prioritást élveznek a belső kompetenciák felépitése és megerősitése, a tagság védele mének biztositása, kampányképesség és szervezeti ütőképesség. Vezérfonal egy modern szakszervezet számára Ezek az elgondolások természetesen még nem adnak világos képet a követendő jövőbeni szerkezeti felépitésről. Ehhez- ahogy ezt már a bevezetőben emlitettük- túlzottan eltérőek az érintett szervezetek keretfeltételei, jelenlegi szerkezete és hagyományai. Amennyiben a fent megnevezett szempontok alapján röviden meg szeretnénk fogalmazni egy jövőbeni szerkezeti kép célkitű oldal 100

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek zéseit és felépitését, akkor a következő 10 pillért ill. célt kellene szem előtt tartani: Valamennyi reformelképzelés kiindulási pontja az a tény, hogy a 1 cél az egyes tagok(és családjaik) hatékony szakszervezeti érdek képviselete. Minden munkavállaló potenciális szakszervezeti tag- függetlenül 2 pillanatnyi szakmai helyzetétől, foglalkozásától vagy üzemi hova tartozásától. A szakszervezetek valamennyi belső szervezeti és 3 szakszervezetpolitikai területen demokratikus és átlátható módon dolgoznak. A szakszervezetek politikailag függetlenek és olyan pénzügyi 4 struktúrákkal rendelkeznek, amely lehetővé teszi alapvető felada taik független elvégzését. A szakszervezetek azonos mértékben képesek: a kompetens és 5 kompromisszumra kész párbeszédre- ahogy a vitákra és akár az aktiv sztrájkképesség fenntartására is. A szakszervezetek olyan szerkezettel rendelkeznek, amelynek ré vén lehetőleg magas szintű jelenlétet tudnak biztositani az összes 6 területen. A jelenlét lehetőséget teremt a munkavállalók védelmé re és támogatására, illetve tagtoborzásra és a kampányképesség fenntartására. Az átalakuló országok társadalompolitikai fejlődése során a szak 7 zőként kaphassanak szerepet és ezt megfelelő akció- és érvelési szervezetek igényt tartanak arra, hogy fontos befolyásoló ténye képességgel támasztják alá. A szakszervezetek kompetenciáik és emberi erőforrásaiknak kö 8 szönhetően képesek arra, hogy a menedzsment mellett beleszól janak üzemi és ágazatspezifikus kérdésekbe. A szakszervezetek politikai szervezetek és képesek arra, hogy 9 aktiv és kompetens módon részt vegyenek hazájukban a szociális és gazdaságpolitika alakitásában. A szakszervezetek nemzetközi hálózatokat alkotnak. Nemzetközi 10 és globális stratégiák alakitásában vesznek részt és képesek arra, hogy ezeket a stratégiákat hazájukban megvalósitsák. oldal 101

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Természetesen több más szempontot is felsorolhatnánk és a szakszervezeteken belül zajló reformviták további célkitűzéseket és elképzeléseket is a felszinre fognak hozni. Impulzusok a reformmunkához  A jelenlegi ellenőrzési mechanizmusokat és a szak szervezetek munkájával kapcsolatos gyakori kritikát nyilt vita formájában kellene megbeszélni azzal a céllal, hogy egyetértés esetén új szabályok kerülje nek elfogadásra vagy bekövetkezzen meglévő sza bályozó korrekciója. Ilyen módon jelentős módon növelhető az elfogadottság az egyes szakszerveze ti szinteken.  A konföderációs szintű átfogó vitafolyamat kereté ben meg kellene vizsgálni, hogy milyen szervezet vagy szervezeti szint szolgálná hatékonyabb mó don a decentralizációs törekvések megvalósitását. Ez lehetőséget teremthet projekttervek kidolgozá sára, amelyek tapasztalatai a teljes szervezet által hasznosithatók.  Azt is vizsgálat tárgyává lehetne tenni, hogy bizo nyos tagsági csoportok esetében van-e lehetőség a célirányos aktivitás növelésére, pl. települési vagy üzemi szinten. Az eddig passziv vagy nem kellően figyelemmel kisért tagcsoportok szintén nagyobb figyelmet kaphatnak. Itt különösen- jövőbeni jelen tőségük miatt- a nőkkel és a fiatalokkal foglalko zó szervezeti egységek lehetnek érintettek. El kell érni, hogy a jövőben valamennyi csoport esetében biztositva legyen a megfelelő cselekvőképesség. oldal 102

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek  Az aktiv életpályájukat már befejezett tagok gyak ran nagyon értékes tapasztalatokkal rendelkeznek, amelyet szivesen megosztanak a szakszervezettel. Itt olyan területekkel lehet foglalkozni, mint a nyilt tagtoborzás vagy pl. a nyugdijakkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó információs és munkacso portok felállitása.  A szakszervezetek társadalmilag releváns csoport ként való működésének lehetőségeinek vizsgálata során- a társadalmi párbeszédért felelős testüle tek bevonásával- felül lehet vizsgálni az üzemeken kivüli tevékenységek tartalmát is. Ugyanis a munka vállalók érdekeit gyakran a kommunális vagy regio nális feltételek is korlátozzák, igy ezek megváltozta tására is indithatók kampányok.  Ha elfogadjuk azt, hogy sok szakszervezeti tag fe jében felgyülemlett tudás és tapasztalat„aranyat ér”, akkor ezt a lehetőséget szervezetten kell kiak názni. Tematikus workshop rendezvényeket lehet szervezni, amelyre hozzáértő szakszervezeti tagok meghivást kaphatnának. Az eredmények azután beépülhetnek a szakszervezetek nyilvánosság előtt zajló munkájába. Példa erre a termelési-technológi ai kérdésekkel kapcsolatos szakértői megbeszélé sek, vagy új oktatási anyagok kidolgozása érintett pedagógus csoportokkal közösen, vagy rendezvé nyek újságirók számára, akik érdeklődnek a szak szervezeten belüli kommunikáció hatékonyabbá té tele iránt, és még sok más témát is emlithetnénk...  A nagyobb ágazati szakszervezetek megvitathat nák annak lehetőségét, hogy„Védnökség vállalása a hatékonyabb szakszervezeti védelem érdekében” oldal 103

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek cimen projektet inditanak, amelyek keretében akti vitásokat kezdeményeznek üzemekben. Ez különö sen hasznos lehet például a beszállitói ágazatban, ahol a legtöbb kis- és közepes méretű vállalatnál nincs semmilyen szakszervezetei védelem.  Tekintettel egyes ágazati szervezetek gyenge hely zetére„tényfeltáró csoportokat” lehetne létrehozni, amelyek a szervezetek közötti ésszerű technikai és tartalmi együttműködés elősegitik egy mindenki számára előnyös helyzet kialakitását anélkül, hogy szóba kerülne az„átvétel vagy a fúzió”.  Az eddigi párbeszéd részévé kell tenni a pénzügyi struktúrális kérdések szisztematikus megvitatását. Itt jelentős szükséglet van a széles körben folyta tott vitákra és az átláthatóság megteremtésére. Lehetőség nyilik arra is, hogy egy pontos tartalmi és időbeni menetrenddel ellátott vitatervet tárjunk a szervezet elé anélkül, hogy bárkire is rá akarnánk erőszakolni megelőlegezett véleményünket. oldal 104

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A fent felvázolt gondolatok és témák csupán példák arra, mi ként lehet sokféle szempontból hozzájárulni a reformfolyamatok hoz. Ezek alapjául azok a tapasztalatok szolgálnak, amelyet a Friedrich-Ebert-Alapitvány regionális projektjeinek keretében az elmúlt 10 év során megrendezett számos rendezvény, vitafórum és konferencia alkalmával gyűjtöttünk össze. Zárásként szeretnénk néhány elképzelést ismertetni, amelye ket az átalakuló országok szakszervezeti elfogadtak és jelenleg nagy sikerrel megvalósitanak. Ezekhez társulnak FES belgrádi regionális csapata által kidolgozott ötletek, amelyek részben már megvitatásra kerültek. oldal 105

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek oldal 106

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Pragmatikus kezdeményezések Új ötletek- Best Practice Ebben a mellékletben be kivánunk mutatni néhány példát vagy elképzelést, amelyek részben már megvalósultak vagy amelyeket a szakszervezetek jelenleg megvitatnak. Természetesen az a fel sorolás még korlátlanul bővithető és a szerző szivesen fogad a szakszervezeti vitákon alapuló visszajelzéseket, amelyeket kész felvenni a best-practice példák közé. Az alábbiakban bemutatunk néhány gondolatébresztő elkép zelést, amelyek minden bizonnyal beépithetők és konkretizálhatók a szakszervezetek saját gyakorlatában. Ma: új elképzelések kidolgozása- Holnap: ezek projektekszintű megvalósitása- Majd vitassuk meg ez eredményeket a működési és szervezeti szabályok módositása érdekében Miután a legtöbb szervezeti reformot és vitát gyakran éppen az érvényes szervezeti és működési szabályok akadályoznak, ill. jogszabályok korlátoznak, érdemes elgondolkodni arról, hogy ezek módositásán túl milyen más eszközök állnak rendelkezésre a kialakult helyzet megváltoztatására. Felmerülhet tehát megoldásként, hogy először projekteket dol gozunk ki, amelyek egy konkrét kérdéssel foglalnak és meghatá rozott futamidővel rendelkeznek és amelyek révén pontosan fel mérhetjük a projekt tartalmi terjedelmét és a szükséges pénzügyi ráforditásokat. Ez az eljárás lehetővé teszi a következő kérdések tárgyilagos értékelését: megérte-e az eredmény a ráforditásokat oldal 107

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek vagy milyen hibákat követtünk el ill. mit lehetett volna jobban el végezni a még kedvezőbb eredmények elérése érdekében- vagy akár helyes vagy helytelen volt-e a gondolkodásirány. Ezen túlmenően mindazok, akik valamilyen formában részt vesznek a projektekben- személyesen vagy a finanszirozás szempontjából- pontosan nyomon követhetik az ellenőrzési és értékelési szakaszt. Ennek köszönhetően biztositani lehet a meg felelő átláthatóságot a pénzeszközök felhasználásával kapcsolat ban és a résztvevó személyek felé. A projekteknek nem feltétlenül kell 100%-os sikert elérniük. Ha a siker nem teljeskörű, akkor eltekintve a ráforditásoktól- ez még nem feltétlenül káros a szak szervezetekre, miután a szervezeti és működési szabályzat vagy hasonló nem változott. Azonban mindig sikerként könyvelhető el, ha a jobb megoldás érdekében tapasztalatokat tudtunk gyűjteni. A projektmunka azt is megengedi, hogy a reformelképzeléseket új ötletekkel bővitsünk és igy megelőzzünk nagyobb tartalmi koc kázatokat. Témák és projektötletek a szervezeti reformokhoz A szervezeten belüli struktúrális változások elősegitése érde kében végzett projektmunka számos más területen is alkalmaz ható, ahogy erről már korábban szó volt. Ezek közül csak néhá nyat szeretnénk röviden megemliteni, ezzel is bemutatva, hogy egyrészt sok eredmény érhető el, másrészt viszonylag csekély a kockázat, ha a projekt megvalósitása során a szervezeti reform hoz kapcsolódó alternativ elképzelések is hangot kaphatnak. Mi ként lehet az ilyen projekteket megvalósitani? A projekt részletes kidolgozása és az anyagi feltételek biztositását követően az ágazati szakszervezet felelőssége, hogy saját tagjait meggyőzze a projekt érdekében. Egy regionális kon oldal 108

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek ferencia vagy hasonló rendezvény keretében az ágazati szak szervezetek vezetői összegyűlhetnek, ott sor kerülhet a projekt részletes bemutatására és a résztvevőket arról is meg lehet győz ni, hogy korlátozott ideig és célirányosan a tagdijbevétel egy ré szét bocsássák a projekt rendelkezésére. Alapvetően azt az elvet kell követeni, miszerint aki anyagilag és/vagy személyesen részt vesz a projektben annak joga van megkövetelni az átláthatóságot, részt vehet az összes döntésben és természetesen élvezheti a projekteredményekből származó előnyöket. Másként fogalmazva, aki nem vesz részt, az nem várhatja el, hogy a projekt által elért eredményekből önmaga ill. ágazati szakszervezete részesedjen. Tehát a projekt résztvevőinek felelőssége, hogy a kollégákat meggyőzzék a munkamódszerek ésszerűségéről és szükséges ségéről. Milyen területeket lehet jól kezelni projektekkel? Kompetenciák a szakszervezeti munka központi területein Jóformán minden szakszervezet kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy még a szakszervezeti munka központi területe in is hiányoznak a szakértők. Túl kevés a szociál- vagy gazda ságpolitikához értő szakértő, hiányoznak a szervezeten belüli információspolitika, kampány vagy tagtoborzási szakértők. Ezek nek a projektek természetesen van bizonyos időigényük. Nem számithatunk arra, hogy a változások eredményeit hat hónap el múltával vagy már a következő évben is kézzelfoghatóvá válnak. Az ilyen jellegű munka gyakran csak kettő, három vagy esetleg még több év elmúltával érezteti hatását. Ezért szükség van a kol légák előzetes képzésére ill. új szakértőket kell integrálni a szak szervezetekbe, akik azután tudásukkal hozzájárulnak a szakszer vezeti munkához. Egy kampány csak akkor számithat sikerre, ha a szakértők részt vesznek tartalmi előkészitésében is. oldal 109

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Határozzuk meg pontosan a projekteredményeket A személyes perspektiva mellett mindig meg kell határozni egy projekt konkrét, látható és ellenőrizhető eredményeit. Igy például egy projekt lefedhet egy kampányt, amelynek témája egy súly ponti szakszervezetpolitikai kérdés és időtartama például 2 év. A témaválasztáskor persze nem aktuális vagy rövidtávú kérdésekre kell összpontositani, hanem olyan alapvető területekre, mint pél dául az egészségbiztositási tövények vagy hansonlók reformja. Éppen ezért először meg kell találni az illető terület szakértőit és integrálni kell őket a projektbe. Hasonlóan járhatunk el a szakszervezeteknek a törvényalkotási folyamatokban való aktiv részvételének biztositásakor, ahol például fontos, hogy a szakszervezet egy jó tervezetet készitsen el maga - talán elsőként is- és ezzel megjelenjen a nyilvánosság és a poli tika szereplőinek vitájában. Ilyen esetekben nagy segitséget jelent hetnek a nemzetközi szakszervezetektől kapott tapasztalatok. Figyeljünk oda az üzemi szakszervezetek érdekeire Amennyiben a projektcélokat az üzemi szakszervezetek nem tartják elég konkrétnak vagy saját magukra nézve csak részlege sen hasznosnak, akkor első lépésként az üzemi szakszervezete ket kell megnyerni a projekt támogatására. Ez fontos lehet olyan projekteknél, ahol cél új tagok toborzása olyan üzemekben, ahol már van szakszervezeti jelenlét vagy tagtoborzás olyan üzemek ben, ahol a szakszervezetek még nem képviseltetik magukat. Vagy: Tekintettel az egyre nehezebb és komplexebb törvé nyi helyzetre sok üzemi szakszervezet már nem képes kompe tens módon megvitatni az aktuális kérdéseket vagy az üzemek ben sikeresen dolgozni. Ehhez szükségük van hozzáértő külső segitségre, amely például munkajogi kérdésekkel vagy hasonló témájú projekt elinditását eredményezi. oldal 110

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A konkrét projektlebonyolitást rábizhatjuk az üzemi szakszer vezetből érkező tapasztalt kollégákra.Ezen túlmenően stratégiá kat kell kidolgozni, munkaanyagokat kell elkésziteni és hosszútávú munkafolyamatokat kell egyeztetni. Mindez pénzbe kerül, azon ban- amennyiben a folyamatok positiv módon zajlanak- a végén a szakszervezet javát szolgálják. Csaknem minden projekt központi célkitűzése: új tagok toborzása A tagtoborzás csaknem minden projektben központi témaként jelenik meg. A projektek segitségével a szakszervezetek új mun katerületeket nyitnak meg vagy meglévőket bővitenek, megjelen nek a nyilvánosság előtt vagy megpróbálnak potenciális új tago kat megszólitani. Egy projekt keretein belül tagtoborzó csapatokat lehet összeállitani, képezni és végül főfoglalkozásban rájuk bizni a tagtoborzást. Ez a módszer már nagyon sikeresnek bizonyult néhány szakszervezet esetében(pl. lengyel Solidarnosc). A mód szer előnye abban rejlik, hogy az érintettek minden akcióból tanul nak és az értékes tapasztalatokat felhasználják a jövőbeni mun kájuk során. Ilyen módon a munka világának teljesen új szektorait lehet megnyerni a szakszervezetek számára, hiszen a projekt valódi feladata az, hogy a szakszervezetek azokban az üzemek ben, ahol eddig nem volt szakszervezeti képviselet felderitsék és kreativ módon kiépitsék a tagtoborzást. Igy például elérhető, hogy kereskedelmi láncokhoz tartozó üzletekben is tagokat szervezze nek és később ezekre a kereskedelmi egységekre kiterjedjen a szakszervezeti képviseletek hálózata. Persze minden projekt jár kockázatokkal is, de ezek ellenőrizhetőek és nem jelentenek ve szélyt a szakszervezetre. oldal 111

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Learning by doing Egy további tagtoborzó projekt foglalkozhatna azzal a kérdés sel, hogy miként lehet megszólitani a mikró- és kisvállalkozások munkavállalóit és hogyan lehet őket megnyerni a szakszerve zet számára. Ezekre a munkavállalókra gyakran nagy nyomás nehezedik a munkáltató részéről és általában rendkivül keveset tudnak a szakszervezetekről, annak szerepéről ill. arról, hogy miként kaphatnak védelmet a szakszervezetektől. A potenciális tagok megszólitására alkalmazott eddigi módszerek nem voltak kielégitőek. Ez a törekvés magától értetődő, mert a kis- és köze pes méretű vállalkozásoknál dolgozó tagok száma egyértelműen bizonyitja a negativ helyzetet. Tehát új utakat és módszereket kell találni, amelyeket először egy projekt keretein belül célirányosan ki lehet dolgozni. Téma: Kampányok és PR-munka- keltsünk meglepetés A szlovén szakszervezetek egy igen sikeres kampány tapasz talatait kihasználva harcoltak az átalányadó bevezetése ellen. Itt szeretnénk példaértékűen bemutatni, hogy mely célokat lehet megvalósitani, milyen feltételeket kell megteremteni és a szak szervezeteknek miért szükséges minden korábbinál aktivabbá válniuk. oldal 112

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Szlovéniában megakadályozták az átalányadó bevezetését A szlovén szakszervezetek körében súlyos aggodalmat váltott ki, amikor Szlovéniában gyakorlatilag valamennyi politikai párt elkezdte mérlegelni az átalányadó miharabbi bevezetését. Hiszen az, ami első hallásra egyszerűnek és a munkavállalók számára kedvezőnek tűnik, a későbbiekben igen kellemetlen meglepetéseket tartogatott sok érintett számára. Igy a szakszervezetek elkezdtek gondolkodni azon, hogy miként tudják ezt az eddig kedvező fogadtatást kapott témát úgy megjeleniteni, hogy ne csak a felszin, hanem a reformok„apróbetűs része” is nyilvánosságot kapjon. Ehhez először információkra volt szükség, amelyek hozzáférhetők voltak. Ezt követően munka- és tervezési stábok alakultak, hiszen minden fontos információt és érvet egyidőben kellett a tagság és a nyilvánosság elé tárni. A következő lépés olyan stratégiák kidolgozása volt, amelyek lehetővé tették egy sikeres kampány lefolytatását. A téma nem volt„szokványos” szakszervezeti téma és az emberek nem is várták azt, hogy a szakszervezetek egy ilyen politikai témát felvesz súlypontjai közé. A sikeres stratégia garanciája, hogy a kampány teljes időtartama sooldal 113

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek rán van lehetőség arra, hogy a szervezők magasabb szintre lépjenek. A kampány tehát röplapokkal indult, ezt követték a plakátok, majd az aláirásgyűjtés és végül sikerült kiharcolni egy népszavazást, amely végül az átalányadó bevezetésének elutasitását eredményezte. A kampány csak azért valósulhatott meg, mert a szakszervezetek még hagyományos eszközeiket- demonstrációk vagy tüntetések- is bevetették. Azzal a ténnyel, hogy végül az átalányadó bevezetése elmaradt, a szakszervezetek elnyerték a lakosság széles rétegeinek elismerését. Ez az elismerés pedig jó kiindulási pont egy kedvező image kialakitásához a szlovén szakszervezetek elfogadottsága hazájukban és annak határain túl is jelentősen javult. Kevés ráforditással nagy visszhangot kelteni Léteznek azonban„apró” ötletek is, amellyel a nyilvánosság figyelmét a szakszervezetekre és azok céljaira lehet irányitani. Számos kolléga és kolléganő lépett elő az elmúlt években ilyen ötletekkel, amelyeket azután továbbgondoltak és néhányat meg is valósitottak. Sajnos sok elgondolás elveszett- néha azért, mert a tisztségviselők nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy a szakszerve zeti munka újtipusú formáival a nyilvánosság elé lépjenek. Napjainkban a legnagyobb hatást a meglepetés tényezővel le het kiváltani. Közismert tény, hogy a nyilvánosság bizonyos cso portoktól, például a szakszervezetektől is csak bizonyos magatar oldal 114

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek tásminták követésére számit. Ha a szakszervezet nem illeszke dik ebbe a képbe, hanem váratlanul teljesen eltérően, kreativan vagy akár humorosan viselkedik, akkor biztos lehet abban, hogy ismét növekvő figyelmet kap. A gondolkodási irányt illusztrálásá ra ime néhány ötlet vázlatosan vagy ösztönzőként, amelyek kü lönböző szakszervezeti körökből származnak és gyakran csak megvalósitásra várnak.  Rendőrök fizetésemelésért pullóvert kötnek Nagy feltünést keltene, ha például 20-30 egyenruhás rend őr a város bevásárló utcájában egy sámlin ülve éppen egy fél kész pullóvert kötne. Ha az akció előtt adunk némi információt a sajtónak, akkor még nagyobb lehet a visszhang. Biztosan számithatunk rá, hogy a járókelők kérdéseket tennének fel, igy az érintettek elmondhatnák véleményüket és érveiket.  Újságirók nyilvános felolvasást tartanak Szintén feltűnést keltene egy olyan akció, amelynek során újságirók az utcán nyilvánosan hangosan könyvekből olvasná nak fel. Vagy esetleg politikusok beszédeiből olvashatnának fel a sajtószabadsággal foglalkozó részeket, stb. Ilyenkor a sajtó nyilvánosság majdnem magától biztositott- ahogy a vita jelenlegi munkakörülményeikről.  Barátságos buszsofőrök Mekkora meglepetést okozna a tömegközlekedési eszközök használói körében, ha egy meghatározott napon a beszálláskor a sofőr különösen udvariasan köszöntené az utasokat, stb. Ezt követően akár az is szóba kerülhet, hogy a tömegközlekedési vállalatok minden munkatársa minden nap sokkal barátságosabb lehetne, ha pl. elégedettek lennének bérükkel vagy munkakörül ményeikkel.  Szakszervezeti tagok gyerekfelügyelet vállalnak Szakszervezeti tagok felajánlhatnák- a sajtó megfelelő tájékoz tatást követően-, hogy néhány órán át vállalnak gyerekfelügye oldal 115

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek let. Ez nyilvános helyen is történhet. Az akció során felhivnák a figyelmet a dolgozó nők többszörös leterheltségére, érvelhetné nek a gyerekek jobb ellátása mellett és szóba hozhatnak a mun ka világához kapcsolódó és kifejezetten a nőket érintő témákat.  Szakszervezetek megfigyelik a politikusokat Néhány országban már volt arra a példa, hogy a szakszervezetek megfigyelték a politikusok tényleges magatartását, döntéseit, stb. és azt a nyilvánosság előtt kommentálták. Ennek során gyakran kiderült, hogy nagyon nagy különbség van a politikusok„ünnepi beszédeinek” és hétköznapi munkájának tartalma között. Ennek nyilvános kommentálása nem ritkán a magatartás megváltozását eredményezte- a politikusok vagy választóik részéről. További ötletek:  A szakszervezeti ifjúság vendégeket hiv meg- Csereprogramok más országok szakszervezeti ifjúsági szervezeteinek képviselőivel  Nyilvános vitaest szakszervezeti koléganőkkel  A szakszervezetek fellépnek a jobb minőségű üzemi étkeztetésért Ezt a gondolkodási irányt követve még sok új ötletet találhatunk vagy meglévőket megvalósithatjuk- általában csekély személyi vagy pénzügyi ráforditással. Az ilyen akciók akár nagyobb kam pányok részeként is elképzelhetőek. Azonban egy dolgot tartsunk szem előtt: az akció ne feleljen meg a nyilvánosságnak az érintet tekkel kapcsolatos elvárásainak vagy a róluk alkotott képének, ha nem valamilyen váratlan fordulattal lepjük meg a nyilvánosságot. A szakszervezetek számára fontos csoportok Ha a szakszervezetek önmagukat a munkavállalókat védő szervezetnek tartják, akkor különösen azokkal a csoportokkal kell foglalkozniuk, akik leterheltsége a munka világában különösen oldal 116

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek nagy ill. még arra sincs esélyük, hogy egy tisztességes munka helyet találjanak maguknak. Ez különösen két csoportra igaz: a nőkre és a fiatalokra. Nők a munka világában Nők legtöbbször nem közvetlenül a termelésben dolgoznak nagy acélművekben vagy az autógyártásban vagy vegyi üzemek ben. Leginkább az adminisztrativ területeken dolgoznak nők vagy ennél is gyakrabban a szolgáltatói ágazat mikró- és kisvállalko zásaiban. Ezeken a területeken férfi kollégáikhoz képest számos hátrány éri őket. Ezeket a problémákat a szakszervezetek gyak ran meg is nevezik, azonban nem veszik maguknak a fáradsá got arra, hogy megtalálják azokat az eszközöket és módszereket, amellyel az érintett nőket meg tudják szólitani, együttműködésre tudják motiválni vagy olyan lehetőségeket teremteni számukra, amelyek során velük együtt a munkahelyeken kialakult konkrét helyzetekben tudnak nekik segiteni. A nők jobb szakértők a nőspecifikus területeken Ezeken a területeken általában olyan nőkre van szükség szak értőként, akik rendelkeznek a szükséges gyakorlati tapasztala tokkal és a vonatkozó jogszabályok ismeretében képesek kezelni a felmerülő problémákat. Itt is gondolkodhatunk projektekben és meghatározhatunk konkrét projektcélokat, amelyek egy felkészült projektteam segitségével megvalósithatóak. A projekt keretében sikerül a nőket speciálisan érintő kérdéseket sikeresen megoldani ill. a nők helyzetét az üzemekben és más vonatkozásban jobbá tenné, akkor a szakszervezet számithat új tagok jelentkezésére. Különösen akkor, ha ezeket a tapasztalatokat nyilvánosságra hoz zuk és más üzemekben is felhasználjuk a tagtoborzás céljaira. oldal 117

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Fiatalok a munka világában! Nem szükséges hangsúlyozni, hogy a szakszervezeteknek szükségük van új fiatal tagokra. Az ifjúsággal széles területeken lehet felvenni a kapcsolatot. Kezdődnek a lehetőségek az isko lákban, ahol a fiatalok először indulnak el valamely szakmai pálya felé, majd az egyetemeken és azoknál a bizonytalan jövőjű mun kahelyeken, ahol számos vállalat fiatalokat foglalkoztat. Minden egyes területre testreszabott módszereket kell kidol gozni, amelyekkel érdeklődést lehet ébreszteni a fiatalok körében a szakszervezetek iránt és egyúttal lehetőséget lehet nekik adni arra, hogy elkötelezzék magukat a szakszervezetek mellett. Pro jektek keretében lehet olyan feltételeket biztositani a fiataloknak, amelyek keretében saját elképzeléseik alapján teljesithetik ki ké pességeiket. Ilyenkor nem szabad azonnal a formális tagságot előtérbe helyezni, hanem legyen célunk a fiatalok érdeklődését felkelteni a szakszervezetek iránt és mutassuk meg nekik, hogy a szakszervezetekben és azokkal együttműködve képesek lehetnek érdekeik érvényesitésére. Ugyanis a legtöbb esetben kifejezetten kontra-produktiv lehet, ha arra kényszeritjük a fiatalokat, hogy a meglévő szakszervezeti struktúrákban és hierarchiában dolgoz zanak együtt velünk. Érdemes fiatal szakszervezeti tagokból álló szakértői csoportokat létrehozni, amelyek konkrét és célirányos módon dolgoznak ezeken a feladatokon. Az ifjúsági munkához új ötletekre van szükség Sokak által vallott téves vélemény, hogy a fiatalok nem akarják megszervezni saját magukat és nem hajlandók már fellépni saját érdekek védelmében. Inkább arról van szó, hogy a fiatalok az el hibázott és elvárásaikhoz nem illeszkedő ajánlatok következtőben rezignáltakká válnak és elszigetelődnek ill.„megtanulják” azt, hogy saját sorsuk alakitása saját kezükben van a legjobb helyen. oldal 118

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek (Nagyon ötletes a bulgáriai ifjúsági szakszervezet mottója: Bizo nyos dolgokhoz ketten szükségesek- de a legtöbb dologhoz en nél többen!).Az ifjúsági projektek révén a szakszervezetek még egy feladat sikeres megvalósitásához is közelebb kerülnének, mégpedig a fiatalokat ismét meggyőzni arról, hogy a szervezett érdekképviselet- bármilyen formában is- mindig nagyobb sikerrel kecsegtet mintha valaki elszigetelten, egyszemélyes hadsereg ként harcol a saját érdekeiért. Napjainkban már sok jó példa bizonyitja a fiatal szakszervezeti tagok képességeit! „It’s Time” elnevezésű nemzetközi kampány A Balkáni Háború óta első alkalommal sikerült szakszervezeteknek, hogy tiz ország bevonásával egységes mottóval egy meghatározott napon napon nyilvános akciót szervezzenek. Június 20-án kiderült, hogy ifjúsági szakszervezetek Albániától Magyarországig, Horvátországtól Romániáig képesek egységesen fellépni a ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem és a régióban élő fiatalok számára jobb perspektivák megteremtése érdekében. Az akcióban körülbelűl 20.000 fiatal vett részt és felhasználták a sajtó, a rádió és a televizió nyújtotta lehetőségeket arra, hogy beszálmoljanak ifjúsági témákról és magáról az akcióról. Tiz ország ifjúsági szakszervezetei csatlakoztak az SEEYNet, South East European Network nevű szervezethez: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Koszovo, Horvátország, Macedónia, Montenegro, Románia, Szerbia és Magyarország. Ami az„öregeknek” idáig nem sikerült, azt az ifjúsági szakszervezetek egy saját maguk által kidolgozott EU-projekt és a réoldal 119

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek gió támogatása révén sikeresen megoldották: egységes hangon megszólalni és a régióban élő embereket a nyilvánosság előtt megszólitani. Az„It’s Time” közös mottó célja a gondolatébresztés és annak egyértelművé tétele, hogy a fiatalok széleskörű kirekesztése nem szolgálja a régió országainak gazdasági és társadalmi perspektiváit. Ezzel a kampánnyal nyilvánvalóvá kivánjuk tenni: A fiatalok részt akarnak venni a régió felépitésében és az ifjúsági szakszervezetek célja az önmagukat egyre inkább elszigeteltnek érző fiatalok bevonása az aktiv együttműködésbe. (Idézet egy sajtóközleményből) A tagdij téma Már a korábbiakban utalás történt arra, hogy csak néhány szakszervezet szervezeti és működési szabályai teszik lehető vé, hogy a munkáltatók közvetlenül az ágazati szakszervezet tagjaivá váljanak. Ez a pont most bekerült a szervezeti és mű ködési szabályokba, miután ezek a szakszervezetek időközben megállapitották, hogy sok olyan munkavállaló van, aki ugyan szivesen belépne egy szakszervezetbe, de ezt az eddigi szabály zatok megakadályozták. „Titkos tagság” egy ágazati szervezetben Ugyanigy néhány szakszervezet szervezeti és működési szabályai közé az is bekerült, hogy a munkavállaló közvetle nül taggá válhat az ágazati szakszervezetben és ott befizetheti tagdiját. Ezzel az is biztositható, hogy a munkáltató nem szerez oldal 120

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek tudomást a szakszervezeti tagságról ill. ezt a tényt el lehet hall gatni előle. Ez legtöbbször azért fontos, mert az ilyen tagok vagy szakszervezetellenes vagy olyan vállalatoktól érkeznek, amelyek rendkivül kicsik és ahol eddig nem engedték meg a szakszerve zeti képviselet kialakitását. Nincs kockázat a szakszervezet számára... A szervezeti és működési szabályok ilyen irányú módositása semmilyen kockázattal nem jár a szakszervezetek részére és- a szerző ismeretei szerint- nem mond ellent a törvényeknek. Utóbbi esetben a szakszervezeteknek kezdeményezniük kellene a mun kaügyi- vagy szakszervezeti törvények vonatkozó előirásainak módositását. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy amig nincs„vádlott” addig nincs„vád” sem. Hiszen felmerül az a kérdés, hogy ki támadná meg a szakszervezeteket, ha lehetővé tennék a közvtlen tagságot az ágazati szakszervezetben. Ha ez mégis bekövetkezne, akkor ez kiváló lehetőséget jelentene arra, hogy a szakszervezetek a nyilvánosság előtt vitassák meg az egyesülési szabadság és a szakszervezeti jogok kérdését, valamint szövet ségeseket keressenek a munka világának demokratizálása érde kében. De addig tegyük azt, ami a szakszervezetek a kezdetektől fogva erőssé tette: Tegyünk meg mindent, ami helyes és gondos kodjunk a jogi garanciákról, amennyiben szükséges. ... de van új kihivás Az ilyen belépési lehetőséget azzal is össze kell kötni, hogy ezekkel a tagokkal megfelelően tartják a kapcsolatokat is. Mindez nemcsak az információs anyagok kiküldését, stb. jelenti, hanem lehetőséget arra, hogy aktivan együttműködhessenek más tagok kal és adott esetben tisztségeket is elláthassanak. Kezdődhet az együttműködés specifikus témákkal foglalkozó munkacsoportok oldal 121

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek keretében, amelyekben túlnyomórészt az érintettek működnek közre és amelyek elősegithetik az új tagok integrációját. A kapcso lattartást kiegésziti az a megállapitás, hogy minden új tag egyúttal új lehetőséget jelent további tagok megnyerésére az üzemben azzal a kifejezett hosszútávú céllal, hogy a későbbiekben meg alakulhasson egy üzemi szakszervezet! A tagdijak jövőbeni beszedése Jelenleg az az általános gyakorlat, hogy a munkáltató havon ta levonja a tagdijat a bérből és az összeget átutalja az üzemi szakszervezet számlájára. Ezzel a szakszervezetek- akár akar ják akár nem- legfontosabb bevételi forrása függ a munkáltatól! Ezzel a gyakorlattal a szakszervezetek veszélyeztetik a tagjaikat minden olyan munkahelyen, ahol a munkáltató a tagsággal kap csolatos ismereteit szerkezetátalakitások és más intézkedések során negativ módon használja fel. Miért is ne indulhatna el egy projekt egy ágazat meghatározott részterületén azzal a céllal, hogy a jövőben el lehessen kerülni ezt a függőséget és veszélyt? Nem alakithatnának ki a szakszervezetek esetleg egy saját tagdijbeszedési rendszert- akár a bankrendszerrel együttműköd ve vagy egy„jó öreg pénztáros” igénybe vételével? Tagdijfizetés a 21. században: készpénzkimélő módon Sok érv szól a modern banki átutalás eszköze mellett, amely időközben a legtöbb átalakuló országban problémamentesen megoldható. Ehhez számitógépes programot kell kidolgozni és a kollégákat kell fel késziteni a használatra.(Ezen a helyen szeret nénk rámutatni arra, hogy a ráforditás annál kevesebb lesz, mi nél hamarabb születik központi megoldás a tagdijak beszedésé re!) Ha nincs olyan konkrét jogszabály, amely megakadályozza a oldal 122

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek tagdijak beszedésének ilyen irányú változását, akkor egyszerűen meg kell állapodni a munkáltatóval, hogy egy bizonyos időpontot követően a szakszervezet maga gondoskodik a tagdijak beszedé séről. Jogi akadályok esetén meg kellene vizsgálni, hogy a mun káltatók és a szakszervezetek közötti formális önkéntes megálla podás nem elegendő-e ahhoz, hogy a szakszervezetek a tagdijak beszedését ilyen módon valósitsák meg. Súlyosabb kételyek ese tén esetleg a munkáltatóval közösen is elinditható egy határozott időtartamú projekt azzal a céllal, hogy ezt követően bevezetésre kerülhessen a tagdijbeszedés új formája. Központi tagdijbeszedés az ágazati szakszervezeten keresztül A tagdijbeszedési rendszer technikai modernizációja minden esetben lényeges előfeltétele annak, hogy a jövőben a tagdijakat központilag lehessen beszedni. A tagdijak központi beszedése azonban csak kisebb részben technikai kérdés, nagyobb rész ben megnyitja a vitát arról, hogy milyen szempontok alapján kell elosztani a tagdijbevételt az egyes szakszervezeti szintek kö zött. Azaz melyik szervezeti szint hány százalékkal részesedik a tagdijbevételből? A központi tagdijbeszedés előnyei mellett elég sok érv hang zott el, talán jelentkezik egy szakszervezet, amely elkötelezi ma gát egy ilyen projekt mellett és a többi szakszervezet számára is megvizsgálja, hogy a tagdijbeszedés ezen formája esetleg nem hatékonyabb, átláthatóbb és egyszerűen jobb, mint az eddig al kalmazott módszer. oldal 123

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Kezdjük el a munkát már ma- A projektek lehetőségeket teremtenek Az összes ilyen jellegű projekt rendelkezik egy közös tulajdon sággal: tartalmuk és céljaik pontosan leirhatóak, menetrendük egyértelműen meghatározható valamint az ellenőrzés és az ér tékelés teljesen átlátható módon megvalósitható. A munka végén ott látjuk a konkrét eredményeket, amelyek további viták kitűnő kiindulási alapjául szolgálhatnak és- kedvező esetben- konkrét iránymutatást adhatnak az esetleges szervezeti struktúra változá sokhoz. Tekintettel az idő és a pénz tényezőkre az érintett „finanszirozók”- az üzemi szakszervezetek- lehetőséget kapnak arra, hogy az eddigieknél sokkal pontosabb képet kaphassanak a tagdijbevételek felhasználásáról. Hiszen ők többször is hangot adtak azon érzésüknek, hogy nincs elég ismeretük és nem tudják ellenőrizni, hogy mi történik„pénzükkel”. Fejlesszünk ki közösen projekteket valósitsuk meg és értékeljük közösen a projekteket Nyilvánvaló, hogy az azonos ágazathoz tartozó üzemi szak szervezetek érdekei nagyon eltérő módon nyilvánulhatnak meg és igy ezek a projektek nem jelenlenek végleges modelleket vagy „megoldási recepteket”. A tapasztalatok azonban megmutatták, hogy azok a projektek, amelyeket nagy részben az érintettekkel közösen dolgoztak ki- ebben az esetben az üzemi szakszerve zetekkel- nagyobb támogatást élveznek ill. a teljes megvalósitási szakaszban nagyobb támogatásra számithatnak.(Persze létez nek kiegészitő külső források is az ilyentipusú projektekhez más szakszervezetek, EU-projektfinanszirozás, stb. révén). oldal 124

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek Egy utolsó szempont is talán szerepet játszhat. Sok projekt esetében a feldolgozandó témát úgy jelölték ki, hogy más cso portok is bevonhatóvá váltak a projektmunkába. Ez a szövetségi politika mindig akkor szolgálja a szakszervezetek érdekeit, ha ez által új kompetenciákra tehetnek szert ill. ügyeiket a még nagyobb nyilvánosság előtt mutathatják be. Szakmai kérdéseknél szövet ségesként szóba jöhetnek a pártok nőszervezetei vagy felsőok tatási hallgatók ifjúsági csoportjai vagy a szaktémával foglalkozó nem kormányzati szervezeket. Ezen túlmenően mérlegelni lehet nemzetközi szövetségek létrehozását, amelynek keretében pl. két szomszédos ország ágazati szakszervezeti dolgoznak együtt a projektben és közösen nagyon sok új tapasztalatra tesznek szert. Szükség van az új image-re Zárásként emlitsük meg a szakszervezeti munka egy további nem kevésbé fontos szempontját. A szakszervezetek csaknem valamennyi átalakuló országban nem éppen pozitiv image-el ren delkeznek. Ezalól vannak persze kivételek, mint például Szlové nia vagy Csehország, de ez azoknak az évek óta zajló változási folyamatoknak az eredménye, amelyeknek köszönhetően a szak szervezetek modern struktúrákat és politikai stilusokat alakitottak ki. A negativ image legnagyobb kárvallottjai maguk a szakszer vezetek. Azonban sokszor maguk is erősitik a róluk kialakult ké pet, mert jelenlétük az egyes szinteken nem sokat változott. Ez a megállapitás egyaránt vonatkozik a tevékenységekre és a szemé lyekre.Igy sok tisztségviselő számára még mindig az a legkön� nyebb, ha ismert üzemi csoportok előtt jelennek meg és mutatják be a szakszervezet elképzeléseit vagy követeléseit. Persze sokkal nehezebb feladatot jelentene, ha ismeretlen közönség előtt vagy szituációban kellene bizonyitaniuk és esetleg kevésbé„bejáratott” oldal 125

témákat kellene megvitatniuk vagy esetleg csak meg kellene hall gatniuk a hallgatóság mondanivalóját. Ugyanigy gyakran nehezére esik a tisztségviselőknek azt elképzelni, hogy a nyilvánosság előtt zajló akciók egészen más jelleget is kaphatnak, mint a tüntetések vagy demonstrációk. Pedig a szakszervezeti tagság jelentős kre ativitás forrása- elegendő csak a kultúra területen dolgozók szak szervezetére vagy az újságirók szakszervezetére utalnunk. Mindez jelentheti a következő projektötletet a szakszervezetek számára: a nyilvánosság előtti személyes megjelenés új formái nak kidolgozása...

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek A szerző személyéről Frank Hantke először társadalmi funkcióban működött együtt a Német Szakszervezeti Szövetség(DGB) két tagszakszerveze tével, majd különböző tisztségekre választották meg. Gépjármű szerelőként tagja volt egy kisvállalat üzemi tanácsának Düssel dorfban, egyetemi hallgatóként pedig a Pedagógus Szakszerve zet(GEW) regionális elnökségének Észak-Rajna-Vesztfáliában, majd tanulmányainak utolsó szakaszában tiszteletbeli szövetségi elnökségi tagnak nevezték ki. Ezt követően az észak-rajna-vesztfáliai tartományi körze ti pedagógusszakszervezet főállású ügyvezetőjeként dolgozott, majd több mint tiz éven keresztül különböző tisztségeket töltött be a DGB Szövetségi Elnökségének elnöke mellett. Ezen időszak alatt társadalmi funkciókban dolgozott együtt a Szociáldemokrata Párt(SPD) helyi elnökségeivel Düsseldorfban és Duisburgban. 1998 óta Frank Hantke vezeti a Friedrich Ebert Alapitvány (FES)„Munkaügyi kapcsolatok és szociális párbeszéd” elneve zésű regionális projektjét- először öt évig Varsóban Közép- és Kelet-Európa vonatkozásában, 2004 óta pedig Belgrádban a délkelet európai régióban. Frank Hantke a DGB munkatársaként kapcsolódott be a né met szakszervezetek között zajló reformvitába. Ő is egyike volt azoknak az első tisztségviselőknek, akik 1990 után együttműköd tek a keleteurópai szakszervezetekkel. A FES keretében végzett munkája során hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy az átala kuló országok szakszervezeteinek sikere hosszú távon csak a oldal 127

Szakszervezetek a 21. században Vita kézikönyv az átalakuló országok szakszervezeteinek szervezeteken belül végbemenő átfogó struktúrális változásokkal biztositható. Ebben a könyvben a kedves Olvasó az elmúlt 20 év során Európa átalakuló országaiban működő szakszervezetekkel foly tatott párbeszéd ereményeként megszületett elképzelések és tapszatalatok gyűjteményét olvashatja. oldal 128