CZIRFUSZ MÁRTON VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A Covid–19-járvány és az azzal párhuzamos gazdasági válság a világgazdaság és a magyar gazdaság működési folyamatait is átalakította, beleértve a dolgozók helyze­tét és a tőke-munka viszonyt. Az eddigi kutatások­nak viszont némiképp vakfoltja maradt az, hogy mi történt a munkahelyeken a dolgozók szempont­jából. A kutatás elsődleges kérdése az volt, hogy a ma­gyar­or­szági Covid–19-válságkezelés okozta új beru­házási hullám a feldolgozóiparban növelni tudja-e a dolgozói érdekképviselet mozgásterét. A tanulmány statisztikai adatelemzésre, dokumentumelemzésre, szak­értői interjúkra és esettanulmányos feldolgozásra épül. A tanulmány áttekinti az elmúlt időszak foglalkoztatási és béradatait a Központi Statisztikai Hivatal adatai alap­ján. A foglalkoztatás hirtelen lecsökkenését az első, 2020. tavaszi hullám után nem követte hasonló visszaesés a 2020. őszi és a 2021. tavaszi második és harmadik hul­lám idején, mindazonáltal a feldolgozóipari foglalkoz­tatás helyreállása lassabb, mint a nemzetgazdaság egészében. A bérek elemzése alapján kirajzolódott az a tendencia, hogy azok, akik meg tudták tartani a munka­helyeiket és teljes munkaidős állásaikat, nem voltak a jár­ványidőszak vesztesei. A válságidőszak támogatási formáinak elemzésének fő tanulsága, hogy a tőkének juttatott támogatások bővültek, a munkavállalói oldal számára kevés for­rás jutott. A munkavállalói oldal a válságkezelő eszközök megtervezésébe nem volt bevonva, a munkáltatókkal a kormány viszont folyamatosan egyez­tetett informális értekezleteken. A vállalatok válság alatti kormányzati támogatása nem foglalkozott a munka­körülmények vagy a munkaügyi kapcsolatok javítá­sával. A válságkezelő támogatások sikerének egye­düli mérőszáma, hogy minél több pénz elköltésével minél több munkahelyet„mentsenek meg”. Valójá­ban előkészítés és utólagos monitoring nélküli pénzköl­tésről van szó, átgondolt iparpolitika nélkül. A Covid– 19-válságkezelés legköltségesebb eszközei(egyedi kormánydöntések, versenyképesség-növelő támogatá­sok) a korábbi beruházásösztönzési logikákba illeszked­nek, viszont a magyar gazdaság világgazdasági pozíció­jának megváltoztatása irányába nem történtek érdemi lépések. A magyarországi dolgozók a világgazdasági félperiférián jellemző munkáspozícióival számolhatnak a következő években-évtizedekben is. A feldolgozóipari foglalkoz­tatás az előrejelzések szerint növekedni fog, a 2010-es évek közepének várakozásai látszódnak megismétlődni, köztük a munkaerőhiánnyal. A munkaerőhiányt a kormány és a vállalatok további rugalmasítással, külföldi dolgozókkal és a termelés olcsósításával próbálják mérsékelni. A béremeléseket a társadalmi újratermelés költségeinek privatizálása kíséri: a csök­kenő járulékokból csak rosszabb állami közfelada­tok finanszírozhatók, így a háztartásoknak egyre inkább a munkabérből és a háztartáson belül vég­zett nem fizetett munkából kell ellensúlyozniuk a minőségi közszolgáltatások hiányát. A foglalkozta­tási trendek alakulásában kritikus lesz a következő évek­ben a szakemberhiány. A következő években Magyarországra érkező európai uniós források(Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz – RRF – és a 2021–2027-es operatív programok) kevésbé szolgálhatják a dolgozói érdekeket, és a jelenleg lát­ható kormányzati tervek alapján nem számíthatunk arra, hogy megoldják a jövőbeli foglalkoztatási kihívásokat. Az európai uniós források részben jelenleg is létező progra­mokat, illetve a központi költségvetésből finanszírozott feladatokat váltanak ki. A 2021–2027-es hétéves progra­mozási időszak során a szociális partnerek kapacitás­építésére az európai uniós gazdaságfejlesztési for­rásoknak csak 0,3%-át fogja fordítani a kormány; a gazdaságfejlesztési terveket nem a dolgozók érdekeiből kiindulva rajzolták meg. A tanulmány áttekinti a szakszervezetek mozgásterét ki­jelölő tényezőket a jelenlegi időszakban. A tényezőket három csoportba soroltuk azok időtávja alapján(lásd az ábrát). Azt tapasztaltuk, hogy a pandémiás időszakban a szakszervezeti érdekképviseletben egyszerre volt szük­ség a nagyon rövid távú kárenyhítési, a középtávú alkalmazkodási és a hosszabb távú gazdasági átren­deződési folyamatok figyelemmel kísérésére és ala­kítására. 4