CZIRFUSZ MÁRTON 5.1.1. Szakszervezeti szerepek és kapacitások A szakszervezetek és az üzemi tanácsok különböző sze­repekben és különböző kapacitásokkal léptek be a Covid–19-válság vállalati(és ágazati) hatásainak mérséklé­sébe. A mozgástér ebből a szempontból a korábbi adott­ságokból és a meglévő szervezeti struktúrákból származott inkább, és kevésbé születtek új megoldások a közvetlen kárenyhítés során. A szerepek a„társmenedzseritől” az ellenőrző/felügyeleti szerepekig széles skálán mozoghattak. Azokban a vállalatokban, ahol a munka­vállalói oldal formális vagy informális módon egyébként is be volt vonva a dolgozókat érintő döntések meghozata­lába, ezeket a szervezeti megoldásokat a koronavírus alatti válságmenedzsmentben is alkalmazták; ezekre interjúala­nyaink számos példát hoztak. A„társmenedzseri” sze­repkör ugyanakkor – ahogyan arra egy részletes német­országi kutatás rámutatott – azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a szakszervezet és az üzemi tanács túlsá­gosan a vállalatvezetés logikája alapján kezd el működni, azaz kikerülnek a dolgozói érdekek a dolgozói érdekkép­viselet fókuszából. 79 A skála másik végén a szakszervezet felügyeleti vagy ellenőri szerepbe került. Ilyen új, a Covid– 19-válságmenedzsment során felerősödő szerepkörről a szakszervezeti szövetségeket képviselő interjúalanyaink számoltak be. Azokban a vállalatokban, ahol a munka­védelmi képviselő érdekérvényesítő képessége gyenge, munkaügyi visszaélések veszélye vagy lehetősége áll fenn, ott a szakszervezetnek erősebben kellett fellépnie annak érdekében, hogy a dolgozók munkakörülményei megfe­lelőek legyenek és munkaügyi szempontból is jogszerűek legyenek a sok helyütt megváltozó foglalkoztatási viszo­nyok. Kedvezőtlen volt a munkavállalói oldal szempontjá­ból, hogy a veszélyhelyzeti időszakban(különösen az első hullám idején) az amúgy is az elmúlt években meggyen­gült állami munkaügyi(foglalkozás-felügyeleti) és munka­védelmi ellenőrzések száma lecsökkent. 80 Interjúalanyaink továbbá azt feltételezik, hogy az állami támogatásokban részesülő vagy a kormánnyal stratégiai megállapodást kötő vállalatokban rendszerszintűen kevesebb a munka­ügyi ellenőrzés, azaz az állam a tőke oldalára állt ebből a szempontból(is). 81 Mind a társmenedzseri, mind az ellenőrző, mind a kettő közötti bármilyen szerep a szakszervezet részéről kapacitást és szakértelmet igényel – például interjúalanyaink beszámoltak arról, hogy változó jogsza­bályokat és új vállalati belső szabályozásokat kellett rövid átfutási idővel értelmezni és véleményezni. E kérdések­ben kulcsfontosságú a szakszervezeti szövetség, a szak­szervezetek és a helyi alapszervezetek közötti információ­79 Detje, R., Sauer, D.(2021): Corona-Krise im Betrieb. Empirische Er­fahrungen aus Industrie und Dienstleistungen. VSA: Verlag, Ham­burg. 105. 80 ITM Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztály(2021): A munkaügyi ellen­őrzés tapasztalatai(2020. január 1. – december 31.). 81 Lásd még a klikkfm beszélgetését: Komjáthi Imre: nem kíváncsi a kormány a melósok munkakörülményeire. áramlás, a belső jogi kapacitás, valamint a szakszervezeti mozgalom körül elérhető külső szakértők megléte. Mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldal számára jogértel­mezési és jogalkalmazási nehézséget jelentett a veszély­helyzeti időszakban hozott jogszabályok egy részének alacsony szakmai színvonala, ellentmondásossága. Jogér­telmezési példaként említhető a munka törvénykönyvében szereplő elháríthatatlan külső okra való hivatkozás felmon­dások esetén vagy amikor az állásidőre küldött dolgozók­nak az elháríthatatlan külső okra való hivatkozással nem fizettek bért olyan ágazatokban sem, ahol valójában nem volt elháríthatatlan külső ok. 82 5.1.2. Közös munkavállalói és munkaadói érdekek A kárenyhítési mozgástérre hatást gyakorló második tényező az volt, hogy a munkavállalói és a munkaadói érdekek sok szempontból összekapcsolódtak a meg­fertőződés kivédésében. A megfertőződés lehetősé­gét csökkentő intézkedések annyiban a dolgozók érdekét szolgálták, hogy a Covid–19-vírusnak való személyes ki­tettséget csökkentették. A vállalati érdekek pedig abban jelentek meg, hogy a megfertőződés lehetőségét csök­kentő intézkedésekkel fenntartható maradt a termelés. A„kerítésen belüli” szigorítások megszervezése alap­vetően a munkaadók feladata volt, és ezen eszközök alkal­mazásában jelentős különbségek voltak-lehettek. Ahol a termelés kiesése fenyegetett – főleg az első hullám során – egy fertőzési hullámmal, ott széles körben alkalmaztak a dolgozók egészségét védő megoldásokat. Ezek közé tar­tozott a távolságtartás megszervezése(öltözők, étkezők működésének átszervezése; ahol lehetséges volt, ott az üzemen belül a munkaállomások fizikai eltávolítása egy­mástól). A fertőtlenítés, maszkviselés, tesztelés, oltás, mun­kába járás meg- és újraszervezése szintén ebbe az intézke­déscsoportba tartozik. Összességében az interjúk alapján az a tendencia körvona­lazódik, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok magyar­országi leányvállalatainál a fertőzéseket elkerülő intézkedések egy része a konszernközpont által ki­dolgozott módon történt, amelyeket a leányvállala­tok a helyi sajátosságokra, helyi jogszabályi környezetre szabtak. Kisebb különbségek adódtak a vállalatok globá­lis jelenlétéből: egyik feldolgozóipari interjúalanyunk arról számolt be, hogy mivel a vállalatnak Kelet-Ázsiában is vannak telephelyei, ahol a vírus 2020-ban hamarabb meg­jelent, mint Európában, ezért a német vállalatközpont­ból érkező intézkedéseket már akkor bevezették, amikor Magyarországon még csak néhány fertőzött volt. Széle­sebb körű megoldásokra ott volt lehetőség, ahol a vállalat pénzügyi mozgástere is nagyobb volt, ebből 82 Munkajogi elemzéséről lásd pl. Arató B.(2020): Az Mt. 66.§(8) be­kezdésének c) pontja a koronavírus tükrében. Munkajog, 3., 19–23., Balczer B.(2020): Az állások megtartása járvány idején – a munkajo­gász szemével. Mérce, május 11. 34