A COVID–19-VÁLSÁGKEZELÉS ÉS A DOLGOZÓK HELYZETÉNEK ÁTALAKULÁSA A MAGYARORSZÁGI FELDOLGOZÓIPARBAN ságfejlesztési forrásoknak csak 0,3%-át fogja fordí­tani a kormány; a gazdaságfejlesztési terveket nem a dolgozók érdekeiből kiindulva rajzolták meg. Mindeközben a kormányzat a járványhelyzetre hivatkozva még inkább kiüresítette a háromoldalú szociális párbeszéd amúgy is csak korlátozottan működő fórumait, érdemibb tárgyalások a munkaadói oldallal történtek rendszeres, informális értekezleteken. A következő években – amennyiben az alapanyaghiány csökkenni fog – a magyarországi feldolgozóiparban hely­reálló termelésre számíthatunk. Ennek ellenére a szakszer­vezetek álláspontja szerint az érdekképviseleti küzdelemre továbbra is szükség lesz, különösen ha a kormány a mun­kaerő további rugalmasítását és olcsósítását tervezi, ame­lyek a jelenlegi termelési rezsim alapjait képezik. A szakszervezetek helyi szinten, részben az orszá­gos szakszervezetek és szövetségek segítségével több helyen is a dolgozók számára kedvező változá­sokat tudtak elérni a Covid–19-járványhullámaiban. Ezek, a kiadványban részletesen is bemutatott történe­tek azonban a szakszervezeti mozgalom sérülékenységét is mutatják, hiszen a jó gyakorlatok feltétele szinte min­denütt a vállalatvezetéssel való érdemi párbeszéd volt – természetesen a szakszervezet erejét latba vetve. Tehát ezek az egyedi jó megoldások nehezen skálázhatók fel ágazati vagy országos szintre. Ugyanakkor a kiad­ványban bemutatott történések más vállalatoknál működő szakszervezetek számára ötleteket adhatnak a további érdekképviseleti munkára. Azt feltételezzük, hogy a munkahelyek többségében a tanulmányban bemutatottnál rosszabb módon alakult a dolgozók helyzete az elmúlt két évben, és a munkáltatók a válságkezelés költségeinek jelentős részét átháríthatták a munkavállalókra. A tanulmány bemutatta annak fontosságát is, hogy a szak­szervezeti érdekképviseletben az elmúlt két évben egyszerre volt szükség a nagyon rövid távú káreny­hítési, a középtávú alkalmazkodási és a hosszabb távú gazdasági átrendeződési folyamatok figyelem­mel kísérésére és ezekkel kapcsolatosan követelé­sek-stratégiák megfogalmazására. Annál is inkább, mert nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a koro­navírus ürügyén a vállalatok és az állam olyan intézkedése­ket is tettek, amelyeknek valójában semmi közük a járvány­helyzethez, de a jelenlegi körülmények között talán kisebb ellenállással lehetett ezeket meglépni. 121 A világgazdaság hosszú távú átrendeződése olyan kihívásokkal szembesíti a magyar szakszervezeti mozgalmat, amelyek felé talán a szükségesnél keve­sebb figyelem fordult. Ezek közül a digitalizációt és a dekarbonizációt emeljük ki a tanulmány legvégén. – A digitalizáció kettős hatást gyakorolhat a ma­gyar gazdaságra. Egyrészt átmeneti felívelés egyes ágazatokban az európai periférián, így Magyarorszá­gon is várható – köszönhetően annak, hogy a„kevés­bé digitalizált”, korábbi technológiát képviselő terme­lési folyamatok egy részét a centrumországokból az európai perifériára helyezik át. A digitalizáció viszont nem feltétlenül jelenti magas hozzáadott értéket elő­állító, magas bérszínvonalú, minőségi munkahelyek létrejöttét(attól még, hogy digitalizálódik a munka­végzés, még nem lesz kevésbé kizsákmányoló). Más­részt viszont a digitalizáció során korábbi termelési folyamatok és munkahelyek szűnhetnek meg, Ma­gyarországon is. – Az elmúlt években egyre hangsúlyosabban előtérbe került a dekarbonizációs folyamat. A koronaválsággal súlyosbított klímaválságban va­jon legitim szakszervezeti követelés-e a magasabb munkabérekért és a jobb munkakörülményekért kiállni az autóiparban vagy a húsiparban; azzal az implicit gondolattal, hogy a gazdasági növekedéssel és az ezt támogató állami politikákkal majd a dol­gozók helyzete is javulni fog. Egyre többen érvelnek amellett, hogy a szakszervezeti mozgalomnak világ­szerte a társadalmilag és ökológiailag fenntartható fejlődési pálya mellett szükséges felsorakoznia, ami a klímamozgalommal való szövetségépítést is felté­telezi. 122 121 Német példákról lásd: Detje, R., Sauer, D.(2021): Corona-Krise im Betrieb. Empirische Erfahrungen aus Industrie und Dienstleistungen. VSA: Verlag, Hamburg. 122 Lásd pl. Hofmann, J.(2020): Corona oder: Die Krise als Chance für eine sozial-ökologische Transformation. Blätter für deutsche und in­ternationale Politik, 9., 94–100.; Zeller, C.(2021): Zur ökosozialistis­chen Organisierung. Die Freiheitsliebe, november 11. 53