KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÓK MAGYARORSZÁGON – TÉNYEK ÉS MUNKAERŐPIACI KIHÍVÁSOK VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Az utóbbi években Magyarországon egyre inkább elő­térbe került a harmadik országbeli munkavállalók kérdése, különösen a feldolgozóiparban betöltött szerepük. Látszó­lag ellentét feszül az idegenellenes politikai kommuniká­ció és a nagyvállalatok foglalkoztatási gyakorlatai között. Az„új vendégmunkás törvény” hatásai, valamint városi legendák, ködös információk és félelmek folyamatosan visszatérnek a közbeszédben. Jelen tanulmány célja átfogó áttekintést nyújtani a külföldi munkaválla­lók helyzetéről és számáról, különös tekintettel a magyarországi feldolgozóiparban dolgozó harma­dik országbeli munkavállalókra. A tanulmány elemzi a foglalkoztatásuk indokait és körülményeit, vala­mint azt, hogy milyen hatást gyakorolnak a magyar munkaerőpiacra és a hazai munkavállalók pozíció­jára. Ezzel a tanulmány célja, hogy tájékoztassa az érde­kelt feleket, és támogassa a munkavállalók érdekeinek előmozdítását. Ennek érdekében a tanulmány statisztikai adato­kat, szakértői interjúkat és másodlagos forrásokat vegyít. A tanulmány 14 különböző szakmai hátterű szak­értő meglátásait tartalmazza. Az interjúk során megszó­laltak: egy nemzetközi migrációval foglalkozó statisztikus, szakszervezeti vezetők és titkárok, munkaerő-kölcsönző cégek vezetői, egy diplomata, jogászok, egy szociális mun­kás, valamint migrációval foglalkozó szervezetek vezetői. Az elemzés főleg a Központi Statisztikai Hivatal(KSH) nem, kor, szállás és állampolgárság szerinti foglalkoztatási adataira(2019-2024) támaszkodott, az Eurostat migrációs adatai, a European Social Survey(ESS) migrációs attitűd­jei, és a Migrant Integration Policy(MIPEX) adatai mellett. A magyarországi munkaerő-migráció csupán kis szeletét képezi a globális munkásvándorlásnak. Az ország leginkább félperifériás helyzetéből, földrajzi elhe­lyezkedéséből és feldolgozóiparából fakadóan kapcsoló­dik hozzá. Az európai piachoz való közelség, a mun­kapolitika, és a külföldi működőtőke – különösen az elektronikai, autó- és akkumulátoripari beruházások – összeszerelő üzemmé teszik az országot. A csök­kenő születésszám, a kivándorló munkaerő és a külföldi munkásokat versenyképességi okokból preferáló piaci szereplők együttesen ösztönzik az EU-n kívülről érkező vándormunkások foglalkoztatását. A magyar dolgozók jogait és munkakörülményeit fokozatosan leépítő munkarezsimben a vándormunkások különösen ki vannak téve az egyenlőtlen, függő és kizsákmá­nyoló munkaviszonyoknak. Eközben a magyar mun­kavállalók is bizonytalanabbnak érzik a helyzetüket. A hétköznapi materiális problémákkal, megélhetési nehézségekkel és bizonytalan munkakörülmények­kel küzdő magyar dolgozók féltik pozíciójukat és bérüket. Aggódnak, hogy a külföldi munkavállaló­kat„nagy számban” foglalkoztató feldolgozóipari munkáltatókkal szemben csökkennek az alkupozí­cióik. A munkaerő-vándorlás szabályozásában Magyarországon kiemelkedő változás volt 2017-től, hogy meghatározott hiányszakmákban könnyített eljárással vált lehetővé szom­szédos, nem EU-s országból érkező munkavállalók, azaz ukránok és szerbek alkalmazása. A 2023. évi XC. tör­vény azonban szigorította a külföldi munkavállalók helyzetét, különösen idegenrendészeti szempontokból, korlátozva a tartózkodási időt és átrajzolva a tartózkodási kategóriákat, lehetetlenné téve a családegyesítést és csök­kentve a befogadó társadalommal való érintkezés lehe­tőségeit, valamint szigorítva egyéb foglalkoztatási felté­teleket. Az„új vendégmunkástörvény” többek között az idegenellenes politikai kommunikáció és a harma­dik országbeli dolgozókhoz kapcsolódó munkaerő­piaci gyakorlatok közötti ellentmondásokra reagál. Szigorításai tovább növelik a vándormunkások ki­szolgáltatottságát, miközben ösztönözheti a hazai dolgozók foglalkoztatását. A szabályozás az izolá­ciót és a jogok szűkítését eredményezi, különösen az ala­csony osztályhelyzetű vándormunkás csoportok esetében. A 2+1 éves tartózkodási limit és a schengeni övezet el­hagyásának 6-8 napon belüli szabálya növeli a külföldi dolgozók munkáltatókkal szembeni kiszolgáltatottságát. A családegyesítés tiltása és a vándorlás összetett, többrétű kérdésének idegenrendészeti szabályozássá való reduká­lása figyelmen kívül hagyja a probléma komplexitását, a gazdasági folyamatokat, miközben a szabályozás etikai és nemzetközi normákat is megkérdőjelez. 5