A munkás-önszerveződés és a szakszervezetiség évszázados története során több időszakban előtérbe került a dolgozók munkán kívüli életének a könnyebbé tétele, ezen belül a lakhatási problémák megoldása. Magyarországon 1989 óta a szakszervezetek nem tudják érdemben segíteni tagjaik lakhatási helyzetének a javítását. Mindeközben a magyarországi lakhatási válság évről évre mélyül. A  lakhatási szegénység már nemcsak a társadalom peremén levők problémája, hanem egyre szélesebb rétegeket érint, beleértve az alsó középosztályt, az alulfizetett kulcságazatokban (egészségügy, oktatás, szociális ellátás) dolgozókat és a fiatalokat. Jelen kiadvánnyal a szakszervezetiség és a lakhatás kapcsolatának lehetséges megerősítését járjuk körül. A  téma fontosságának a rövid bemutatása után a kiadvány nagyobb részében olyan külföldi példákat veszünk sorra, melyekben szakszervezetek lakhatási kérdésekben segítik tagjaikat vagy a szélesebb társadalmat. Hét országból tíz példát ismertetünk röviden, kiemelve a modellek előnyeit és hátrányait.