A magyarországi járműipari szakszervezetek (alapszervezetek) változékony, (v)álságos környezetben működnek. A járműipari termelésből fakadó bizonytalanságon és a munkapiacok országokon átnyúló, transznacionális jellegén kívül a nem helyi dolgozók súlyozottabb foglalkoztatása is nehezíti a munkájukat. A szakszervezetek nem tisztázták az új környezetből fakadó kihívásokat: hogy talpon maradjanak, újra kell értelmezniük a legfőbb értékeiket, munkájukban új stratégiákat kell megfogalmazniuk és új gyakorlatokat kell bevezetniük. A nem helyi dolgozók és dolgozói csoportok foglalkoztatása olyan nyomást alakíthat ki, amely közvetetten lenyomhatja a béreket és alááshatja a kialakított munkafeltételeket. Hogy megvédhessék a normákat és a munkafeltételeket, a szakszervezeteknek ki kell alakítaniuk a védelem (megelőzés) mechanizmusait, de más, sajátos érdekekkel rendelkező társadalmi csoportok érdekvédelmét is szem előtt kell tartaniuk. A vállalati szinten működő szakszervezetek-alapszervezetek kevés, korlátozott kapacitással működnek. Ugyanakkor a kis, konstruktív lépések megtétele, különösen ezek

megismétlése nagy változásokhoz vezethet. A kísérletezések illetve a nemzetközi tapasztalatok figyelembe vétele is segítheti a szakszervezetek kapacitásának erősítését