A COVID–19-VÁLSÁGKEZELÉS ÉS A DOLGOZÓK HELYZETÉNEK ÁTALAKULÁSA A MAGYARORSZÁGI FELDOLGOZÓIPARBAN 6. ÚJ UTAK A SZERVEZÉSBEN ÉS SZERVEZETÉPÍTÉSBEN? EGY AUTÓIPARI SZAKSZERVEZET SIKERES MEGÚJULÁSÁNAK ESETE Meszmann T. Tibor 112 , Molnár Ákos 113 „Ha az emberek úgy gondolják, nem képesek megoldani problémáikat, akkor nem is fognak gondolkodni hogyan oldják meg őket.” Saul David Alinsky 6.1. BEVEZETÉS 112 113 A versenyszférában, illetve a szélesen értelmezett autóiparban a jelenlegi gazdasági és járványügyi körülmények nem segítik a munkavállalók azon törekvését, hogy szakszervezetet hozzanak létre, és azt tartósan működtessék. A Covid–19-járvány megje­lenésével felpörgette azt a lassan csörgedező folyamatot, amit az új gépjármű-hajtásláncok(elektromotorok) megje­lenése, a termelési láncok megrövidítése és átrendeződése, a piacok bizonytalansága, illetve a munkafolyamatok egy­szerűsödése jelent. A magyar kormány tanúbizonyságát adta, hogy minden munkáltatói foglalkoztatási garanciális korlátot képes lebontani pusztán a multinacionális vállal­kozások profitéhségének érdekében. Magyarországon a jogrendszer nem ad átlátható, könnyen alkalmazható ala­pot a munkahelyi munkavállalói szerveződéseknek. Tény, hogy a Munka törvénykönyvének harmadik része a mun­kaügyi kapcsolatokról hallgat olyan lényeges kérdések­ről, mint például a szakszervezeti taglétszám igazolásának kérdésköre, amely ugyanakkor a szakszervezeti jogosít­ványok megszerzésének feltétele. 114 Könnyű látni, hogy már a szakszervezet létrejöttének a pillanatában komoly garanciális szabályok sérülnek, praktikusan a munkáltató tudomást szerez a szakszervezeti tagok személyéről. 112 Munkaügyi kutató, Central European Labour Studies Institute(CELSI), a Helyzet Műhely tagja. 113 Regionális ügyvivő, Vasas Szakszervezeti Szövetség, Nyugat-Dunán­túli Regionális Képviselet. 114 A problémakör hosszas ismertetése nélkül itt csak megemlítjük, hogy a jelenlegi általános eljárás szerint a szakszervezeti tagok által a mun­káltató részére átadott tagdíjlevonó nyilatkozatokból nyer bizonyí­tást, hogy az adott munkáltatónál vannak-e tagok, illetve az adott szakszervezet reprezentatívnak(kollektív szerződéskötésre képes, kollektív szerződés alanya lehet szakszervezet) minősül-e vagy sem. Új utak keresésére, innovációra viszont égetően szüksége van a magyar szakszervezeti mozgalom­nak, mivel dacára a fent említett nehézségeknek munkavállalók széles tömege áll készen arra, hogy kiálljon érdekeiért, és szükség esetén megvédje jogait. Tudomásunk szerint az aktív magyarországi szakszervezetek a munkavállalók szervezésére, érdekeik képviseletére és védelmére napjainkban kettő eszköz- és tudástárat használnak előszeretet­tel, illetve ezek kombinációját. Mindkettőnek azonban komoly korlátai vannak, s ezek újragondolására, átalakítá­sára van hatalmas szükség. Az egyik bevett szakszervezeti módszer a hagyomá­nyos, lépcsőzetes szervezetépítés és erősítés, mely egy megörökölt, tanult, helyi szervezeti tudásfor­rásból táplálkozik, s mely a folyamatos építkezést, a lépcsőzetes tagtoborzást, a szervezetépítés fontos­ságát hangsúlyozza. Ebben az alapszervezet alapítása után a szakszervezetek kisebb ügyek megoldása után, személyes érdekképviseleti feladatok ellátásával tudnak gyarapodni, erősödni. Kulcsszó a folyamatosság és a lép­csőzetes fejlődés, így a szakszervezeti sikerek jellegzetesen a kicsiből a nagyobb felé haladva történhetnek, nagyobb lélegzetű konfliktus, érdekképviseleti fellépés csakis kis, majd„közepes” sikerek után történhet, mivel a nagyobb lépésekhez jelentősebb szervezeti kapacitások szükségel­tetnek. Idővel, kontinuumban nő a szakszervezet, egyfajta lefelé tartó hólabdaként, és„természetesen” gyarapszik – feltéve, ha gurul és arra gurul, amerre hó van, nem pedig földön vagy patakon, meleg(olvasztó) ponton keresztül. A módszer egyik korlátja, hogy nincs tekintettel, illetve alkalmazkodókészséggel egy egyre bizonytalanabb gaz­dasági környezetre. Ugyanis úgy véljük, hogy a szakszer­vezetek nem értették még meg az idők szavát és egy régi 45