A MUNKAÜGYI PEREK SZÁMÁNAK CSÖKKENÉSE MAGYARORSZÁGON: OKOK ÉS LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK 2020-as felmérésén a munkavállalók mindössze 7,4%-a nyilatkozott úgy, hogy tagja valamely szakszervezetnek, ami még a 2015-ös adathoz(9,0%) képest is jelentős vis�­szaesés. 35 „A munkavállalók a szakszervezet segítségével bizalmi alapon indítanak munkaügyi pert. Többen fordul­nának a szakszervezetekhez segítségért, ha töb­bek számára nyilvánvaló lenne a szakszervezet haté­kony segítsége a munkaügyi peres eljárások során. A képviseleti jogok szűkítése és a perszámok csökke­nése között közvetlen okozati összefüggést ugyan­akkor nem látok, mert eddig sem voltunk olyan erő­sek szakszervezetekként, hogy ez jelentett volna egy magasabb számot. Ezzel együtt biztos vagyok abban, hogy nagyobb szakszervezeti szervezettség ese­tén magasabbak lennének a munkaügyi peres eljá­rások statisztikai számai.”(szakszervezeti vezető) Előre kell bocsátani, hogy a személyes interjúkon a meg­kérdezett szakértők a szakszervezeteket nem tekintet­ték számottevő tényezőnek a munkaügyi perek számá­nak alakulása tekintetében. Visszatérő válasz volt, hogy a szakszervezetek ritkán látnak el jogi képviseletet tagjaik mellett, illetve nincs olyan erőforrásuk(sem anyagi, sem humán), ami a pervitelhez szükséges lenne. Vitathatat­lan, hogy a szakszervezetek jelentősége elsősorban nem jogi okokból szerény témánk szempontjából, ám álláspon­tunk szerint – hosszabb távra tekintve – fontos, hogy jogi akadályai ne legyenek annak, hogy az érdekképviseletek támogassák a munkavállalói igényérvényesítést. Az alacsony szervezettség mellett a 2018 óta hatályos eljárásjogi szabályok is jelentősen szűkítik a szakszerve­zetek képviseleti jogát, 36 ami egyébként az anyagi jog­ból nem következne. Az Mt. szerinti képviseleti jog egyik része a munkáltatóval vagy ennek érdekképviseleti szerve­zetével szembeni érdekképviselet, amely a munkavállalók anyagi, szociális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban fejthető ki. Ettől el kell különíteni a bíróság, más hatóság, illetve egyéb szervek előtti jogi képviseletet, amely csak meg­hatalmazás alapján, a munkavállaló gazdasági és szociális érdekeinek védelme céljából végezhető. 37 A szakszervezet tehát a tagsági jogviszonnyal nem kap automatikusan fel­hatalmazást tagjai jogi képviseletére, ehhez külön megha­talmazás szükséges. 38 35 2015: https://www.ksh.hu/stadat_evkozi_9_1?lang=hu; 2020: https://www.ksh.hu/stadat_evkozi_9_18?lang=hu. 36 Szabó Imre Szilárd: A szakszervezetek jogállása a magyar munkajog­ban. Novissima, 2022, 209–210. 37 Mt. 272.§(6)–(7) bek. 38 Az 1967. évi Mt. még lehetővé tette, hogy a szakszervezet a mun­kaviszonyt érintő kérdésekben – a dolgozó érdekében – külön meg­hatalmazás nélkül is eljárjon[1967. évi Mt. 15.§(2) bek.]. Ezt a ren­delkezést az Alkotmánybíróság az alkotmányos önrendelkezési jog sérelme okán semmisítette meg, lásd 150/B/1990. AB határozat, 714/B/1992. AB határozat. Ehhez képest – a professzionális pervitel érdekében – a Ptké. 39 előírja, hogy a szakszervezet részéről csak jogi szakvizsgával rendelkező személy járhat el meghatalma­zottként(tag, tisztségviselő, vagy alkalmazott), és csak ha az adott eljárásban a jogi képviselet nem kötelező. Ez a kisebb, gyengébb anyagi teljesítőképességű szakszerve­zetek esetén aligha teljesíthető. További feltétel, hogy az adott bírósági eljárás tárgya az alapszabályban megha­tározott érdekképviseleti célokkal összefüggjön. 40 Az Mt. szerint a szakszervezet elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése. 41 Ez alapján tehát a szakszervezet képviseleti joga nem szűkülne le a munkaügyi perekre, hiszen elkép­zelhetőek olyan eljárások, amelyek bár nem munkaügyi perek, de szorosan kapcsolódnak a munkaviszonyhoz(pél­dául a munkáltató által biztosított munkásszállás igénybe­vételére kötött bérleti szerződéssel kapcsolatos per, vagy egy felettes mint magánszemély és a munkavállaló közötti személyiségi jogi per). Emellett a szakszervezet alapszabá­lya – elsődleges célja mellett – tágabb érdekvédelmi célki­tűzéseket is tartalmazhat(például a tagok továbbképzése, szociális helyzetének általános javítása). Ugyanakkor, a Pp. világossá teszi, hogy a szakszervezet csak saját tagjainak munkaügyi perében léphet fel képviselőként. 42 Ezért összességében az anyagi jog által adott, meglehe­tősen tág képviseleti jog a munkaügyi perekre szűkül, és csak olyan szakszervezet számára nyitott, amelynek van jogi szakvizsgával rendelkező tagja, tisztségviselője vagy alkalmazottja. 43 Álláspontunk szerint ez a szűkítés nem indokolt. A szakszervezetek képviseleti joga hatékonyabbá tételéhez célszerű volna visszatérni az 1952. évi Pp. megol­dásához, amely általában biztosította a szakszervezetnek, hogy meghatalmazottként a tagja képviseletében eljárjon, és nem volt feltétel a jogi szakvizsga. 44 Ez nem feszítené szét a Pp. hatályos rendszerét, hiszen munkaügyi perben – főszabály szerint – jelenleg sem kötelező a jogi képvise­let. 45 Napjainkban, amikor a munkavállalói perindítási haj­landóság soha nem látott szintre esett vissza, ez is eszköz lehet az igényérvényesítési lehetőségek bővítéséhez. A perek tárgyára vonatkozó szűkítés ugyan témánk szem­pontjából nem releváns – munkaügyi perben továbbra is eljárhat képviselőként a szakszervezet –, ám ennek felül­vizsgálatát is javasoljuk. Jelenleg ugyanis a szakszervezet 39 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről. 40 Ptké. 11.§(6) bek. 41 Mt. 270.§(2) bek. a) pont. 42 Pp. 514.§(3) bek. 43 Krajecz Laura:’Circulus vitiosus’: a szakszervezetek képviseleti joga a munkaügyi perben az új polgári perrendtartás tükrében. In: Bankó Zol­tán; Berke Gyula; Tálné Molnár Erika: Quid Juris?: Ünnepi kötet a Mun­kaügyi Bírák Országos Egyesülete megalakulásának 20. évfordulójára. Budapest, Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Kúria, Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete, 2018, 232–233. 44 A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67.§(1) bek. f) pont. 45 Pp. 514.§(2) bek. 23