GYULAVÁRI TAMÁS, HALMOS SZILVIA, KÁRTYÁS GÁBOR, KRAJECZ LAURA, PETRI DÁVID „A kereset előterjesztésére irányadó 30 napos határ­idő – bár munkáltatói oldalról támogatott – nem feltét­lenül előny: ilyen rövid idő alatt jogi képviselőt keresni/ találni, előteremteni a szükséges összeget a megbízási díjhoz, végiggondolni a lehetséges bizonyítási eszkö­zöket, kidolgozni a keresetlevelet, stb., sokszor szűk és rohamtempóban kell cselekedni. Érdemes lenne 60-90 napra felvinni a határidőt(de legalább 45 napra).” Egy további válaszadó a köztulajdonban álló munkálta­tókra vonatkozó kógens szabályokat említette, amelyek révén az e körben foglalkoztatott munkavállalók elesnek a kollektív szerződésben biztosítható magasabb végkielégí­téstől és felmondási időre járó távolléti díjtól(úgy is, mint a jogellenes megszüntetés esetén követelhető összegtől). 60 hogy a munkáltatói jogellenes megszüntetésnél a mun­kavállaló csak rendkívül szűk körben, meghatározott ese­tekben kérheti a munkaviszony helyreállítását. 63 A munka­vállaló a munkaviszony helyreállítása esetén követelheti a munkáltatótól a munkaviszony jogellenes megszüntetésé­vel összefüggő kárát. 64 Ebben az esetben nincs az elma­radt jövedelem címén igényelt kártérítés összegére felső határ. A munkaviszony helyreállítása esetén ugyanakkor sem a végkielégítésre, sem a kártérítés hiányában irányadó felmondási időre járó távolléti díjra vonatkozó rendelkezé­sek nem alkalmazhatóak. 65 Ha a munkavállaló kérhetné a munkajogviszony helyreállítását, de ezzel a lehetőség­gel nem él, akkor a munkaviszony nem az ítélet jogerőre emelkedésekor, hanem a megszüntetésre irányuló jognyi­latkozat szerint szűnik meg. 66 Miközben tehát az Mt.-nek a munkaügyi perek száma alakulására gyakorolt hatása árnyaltan ítélendő meg, egy ügycsoport tekintetében világosnak tűnik a negatív be­folyás. A személyes interjúk során minden megkérdezett szakértő egyetértett abban, hogy e tekintetben az anyagi jogi szabályok változása közrehat a perek csökkenésében. Ez pedig a jogellenes munkaviszony megszüntetés szank­cióinak drasztikus átalakítása, amellyel ezért részletesen is foglalkozunk. Ha a munkavállaló nem kérheti a munkaviszony helyreál­lítását, akkor a munkavállaló kártérítésként nem elmaradt munkabért, hanem elmaradt jövedelmet kérhet. Az 1992. évi Mt. szabályaitól eltérően a jogellenes megszüntetés elsődlegesen a munkáltató kártérítési felelősségét vonja maga után(kógens szabály). 67 Ez azt jelenti, hogy a per lényeges része a károk bizonyítása. Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés összege azonban nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának össze­gét. 68 4.3.1. A munkáltatói jogellenes megszüntetés szankciói Az Mt. jelentős mértékben enyhítette a munkáltatói jogel­lenes megszüntetés jogkövetkezményeit. Az alábbiakban a korábbi szabályozást, a változások lényeges pontjait, annak következményeit és kritikáját, végül pedig a változ­tatási javaslatainkat ismertetjük. Az 1992. évi Mt. alapján a munkavállaló a munkáltató általi jogellenes megszüntetés esetén követelhette az ere­deti munkakörben való továbbfoglalkoztatását. A mun­káltató csak abban az esetben kérhette a bíróságtól a munkavállaló eredeti munkakörében történő továbbfog­lalkoztatásának mellőzését, ha igazolta, hogy a munka­vállaló továbbfoglalkoztatása tőle nem várható el. Ha a munkavállaló nem kérte vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzte a munkavállaló eredeti munkakörbe tör­ténő visszahelyezését, a munkavállaló 2–12 havi átlagkere­setének megfelelő átalány-kártérítést követelhetett. 61 Az átalány-kártérítés mellett, illetve attól függetlenül is meg kellett téríteni az elmaradt munkabérét, egyéb járandósá­gait, valamint a felmerült kárát. 62 A korábbi szabályokhoz képest az Mt. alapvetően meg­változtatta a munkaviszony jogellenes megszüntetésé­nek jogkövetkezményeit. Az egyik lényeges különbség az, 60 Mt. 205.§(1) bek. 61 Petrovics Zoltán: A munkaviszony megszűnése és megszüntetése In: Gyulavári Tamás(szerk.): Munkajog. ELTE Eötvös Kiadó, 2012, 235. 62 1992. évi Mt. 100.§. Ha a munkavállalónak nincs kára, azt nem tudja vagy csak jelentős nehézségek árán tudná bizonyítani, akkor dönt­het úgy is, hogy kártérítés helyett – egyfajta kompenzá­ciós átalányként – a munkáltatói felmondás esetén irány­adó felmondási időre irányadó távolléti díjnak megfelelő összeget követeli. 69 A munkavállaló a kártérítési igényen, illetve a kompenzációs átalányon felül jogosult a végki­elégítés összegére is, ha – a munkaviszonya nem felmon­dással szűnt meg jogellenesen, vagy – azért nem részesült végkielégítésben, mert a felmondás indoka a munkavi­szonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége volt. 70 4.3.2. A hatályos szankciórendszer kritikája A fentiekben leírt hatályos szabályokkal kapcsolatosan az alábbi kritikai észrevételek fogalmazhatók meg. 63 Mt. 83.§. 64 Petrovics Zoltán: A biztonság árnyékában. A munkajogviszony mun­káltató általi megszüntetésével szembeni védelem alapkérdései és ma­gyarországi története. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2022, 377–387. 65 Mt. 82.§(3)–(4) bek. 66 Petrovics Zoltán: A biztonság árnyékában: a munkajogviszony meg­szüntetésével szembeni védelem alapkérdései. Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2016, 262. 67 Mt. 82.§(1) bek. 68 Mt. 82.§(2) bek. 69 Mt. 82.§(4) bek. 70 Mt. 82.§(3) bek. Petrovics 2012, 236–239. 26