GYULAVÁRI TAMÁS, HALMOS SZILVIA, KÁRTYÁS GÁBOR, KRAJECZ LAURA, PETRI DÁVID nem teszi a kódexet alkalmassá arra, hogy ezeknek az el­járásoknak is megfelelő kereteket adjon. Amint arra Cséf­fán József rámutatott tanulmányában, 110 a közigazgatási szerv, mint munkáltató döntései nem tekinthetőek köz­igazgatási döntésnek, ezért azok felülvizsgálata – a Kp.-t megelőzően – az Alkotmánybíróság és a Kúria értelme­zése szerint is munkaügyi perre tartozott. 111 A közszolgálati perek leválasztása a munkaügyi ítélkezés­ről emellett azzal jár, hogy az anyagi jog azonossága elle­nére is eltérő joggyakorlat alakulhat ki a munkaügyben és a közigazgatási perekben. A Kúriára korlátozott prece­densrendszer alapján elvileg ugyan a bíróságokat az eltérő ügyszakban hozott kúriai döntés is köti, 112 ettől azonban még elképzelhető, hogy a Kúria elé nem kerülő ügyekben széttartó gyakorlat alakul ki(pl. a munkáltató kárfelelős­ség kapcsán). További probléma, hogy a Kp. a közszolgálati jogviszon�­nyal kapcsolatos perek speciális szabályait nem önálló feje­zetbe rendezve tartalmazza, hanem a közigazgatási jogvi­tára vonatkozó általános rendelkezések között, elszórtan helyezi el, annak ellenére, hogy a közszolgálati jogviszon�­nyal kapcsolatos pereknek számos olyan jellegzetessége van, amelyekre a közigazgatási peres eljárás általános sza­bályai nem, vagy nehézkesen alkalmazhatók. A jogalkotó részéről indokolt lett volna a sajátos szabályok önálló feje­zetben elhelyezése, az általános szabályokhoz való viszo­nyának a meghatározása. 113 Végül, a jogrendszer koherenciája ellen hathat, hogy a köz­szolgálati és munkaügyi perek más eljárási szabályok alá esnek. Így az anyagi jogi szempontból azonos elbírálású ügyekben – önmagában az eltérő eljárási szabályok miatt – eltérő döntések születhetnek. Jó példát jelent erre a Kp. azon szabálya, amely a közigazgatási szerv, mint munkál­tató számára a közszolgálati jogviszonyból eredő igénye érvényesítésére a tudomásszerzéstől számított kilencven napos határidőt tűz. 114 Ez az eljárásjogi rendelkezés azt eredményezi, hogy a közigazgatási szerv akkor is csak kilencven napos szub­jektív határidőn belül tudja munkajogi igényét érvé­nyesíteni, ha az anyagi jogszabályok erre egyébként a hároméves, általános elévülési időn belül adnának lehe­tőséget. A Kúria gyakorlata ugyanis rámutatott, hogy itt nem elévülési időről, hanem keresetindítási határidőről van szó. 115 Így például a közigazgatási szerv más munkál­110 Cséffán József: A közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos munkajogi igények érvényesítése a közigazgatási perben. Munkajog 2019/2. 23–24. 111 Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium Közigazgatási joggyakor­lat-elemző csoport, 2014.El.II.F.1/7., Közigazgatási perjog(Összefog­laló vélemény), 2014.; 8/2011.(II. 18.) AB határozat. 112 Pp. 346.§(5) bek. 113 Cséffán 2019, 24. 114 Kp. 134.§(3) bek. 115 Lásd pl. Kpkf. 45.132/2022/4.; Kf. 45.085/2021/5.; Kpkf. 40.182/2020/3. tatókhoz képest csak jóval rövidebb igényérvényesítési időn belül követelheti vissza a jogalap nélkül felvett mun­kabért, vagy érvényesítheti a megszegett tanulmányi szerződésből eredő igényét, hiszen a Pp. hatálya alá tar­tozó munkáltatóknál ilyen határidő nincs. Aligha lehetne megindokolni, hogy a jogalkotó miért éppen a közpénz­ből működő közigazgatási szervek igényérvényesítését teszi nehezebbé ezzel az eljárási szabállyal. Valószínűnek tűnik az a magyarázat, hogy a jogalkotó e szabály ki­alakításakor nem volt figyelemmel a közszolgálati perek sajátosságaira. A fenti ellenérvek okán kifogásolható az is, hogy kikerültek a munkaügyi perek köréből a munka világához kötődő köz­igazgatási perek. Ezekben az eljárásokban ugyanis szintén szoros a kötődés a munkajoghoz. A társadalombiztosítási jogviszonynak nincs önálló dinamikája, a jogviszony létét a munkavégzésre irányuló alapjogviszony határozza meg, ami a biztosítottak legnagyobb része tekintetében mun­kaviszony jellegű jogviszony. További kapcsolódási pontot jelent a járulékalapot képező jövedelem és a munka díja­zására vonatkozó szabályok összefüggései, vagy a pénz­beli ellátások és a fizetés nélküli távollétek, a keresőtevé­kenység korlátozására vonatkozó előírások. Még nyilvánvalóbb az összefüggés a munkaügyi(foglal­koztatás-felügyeleti) hatósági határozatok felülvizsgálata kapcsán. Ezekben az ügyekben szinte kizárólag a mun­kajogi szabályok értelmezése képezi a vita tárgyát. Némi túlzással az is állítható, hogy a munka- és pihenőidőre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel kapcsolatos bírói gyakorlat döntően a munkaügyi hatóság határozatával szemben indult perekben alakult ki. 116 „Egyre inkább elérünk egy olyan állapotot, hogy egy adott bírónak más ügyekkel is kell foglalkoznia. Ez pedig a szakértelem csökkenéséhez fog vezetni.”(ügyvéd) Összegezve, a munkaügyi perek csökkenésére kiható, jelen tanulmányban vizsgált tényezők közül a legvilágo­sabban megfogható, egyben egyik legjelentősebb ok a munkaügyi per fogalmának szűkítése. A kifejtettek miatt ezt szakmailag teljesen indokolatlannak tartjuk. A köz­szolgálati perek és a munka világához kötődő közigazga­tási perek átcsoportosítása a közigazgatási ügyszakhoz az ítélkezés szakmai színvonalának csökkenése irányába hathat, ami a joggyakorlat egységének megtörésével, az eltérő eljárási szabályok okozta ellentmondásokkal hos�­szabb távon még tovább csökkentheti a perindítási haj­landóságot. Az online kérdőívben a munkaügyi per leszűkített fogalma kapcsán a válaszadókat arról kérdeztük, egyetértenek-e azzal, hogy egyes eljárások jelenleg a közigazgatási ügy­szakra tartoznak. A támogató válaszok sorrendjében az alábbi arányok születtek(több válasz is megjelölhető volt): 116 Lőrincz 2020, 4. 32