A MUNKAÜGYI PEREK SZÁMÁNAK CSÖKKENÉSE MAGYARORSZÁGON: OKOK ÉS LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK 5. ÖSSZEGZÉS: FORDULAT VAGY KÁRMENTÉS? Az ügyforgalmi statisztikák alapján világos, hogy 2010 és 2021 között Magyarországon a munkaügyi perek drasz­tikusan, 80%-ot meghaladó mértékben csökkentek. Ez ugyanakkor nem elszigetelt jelenség, hiszen más ügysza­kokban is jelentős a visszaesés, mi több, a bírósági eljárá­sok csökkenése nemzetközi tendencia. Önmagában a munkaügyi pereskedés visszaszorulása még nem lenne aggasztó jelenség, hiszen pozitív tényezőkkel is magyarázható lenne. Ugyanakkor kutatásunk nem tárt fel ilyen okokat. Semmi nem utal arra, hogy kevesebb mun­kaügyi konfliktus lenne, és ezáltal jutna kevesebb vita a bíróságok elé. Ugyanígy nem látunk olyan bíróságon kívüli vitarendezési utat sem(így különösen hatóság előtti jogér­vényesítést, vagy alternatív vitarendezési eszközöket), ami átvenné a pereskedés szerepét. Ezért álláspontunk szerint a perek számának drámai visszaesése azt jelenti, hogy szá­mos munkaügyi jogvita marad formális kezelés és lezárás nélkül. Tanulmányunkban kísérletet tettünk a munkaügyi perek csökkenését kiváltó jogi tényezők összefoglalására, egy­ben javaslatokat fogalmaztunk meg ahhoz, hogy a bíróság előtti munkajogi igényérvényesítésnek ne legyenek feles­leges jogi akadályai. Ezek a tényezők az alábbiak. A szakszervezeteknek komoly szerepe lehet abban, hogy a munkavállalók bíróság elé vigyék jogsérelmeiket. Magyar­országon a szakszervezeti taglétszám alacsony és csökkenő mértéket mutat, ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy fon­tos lenne jogi eszközökkel támogatni a szakszervezeteken keresztüli igényérvényesítést is. Egyrészt, célszerű lenne a szakszervezetek jogi képviseleti jogával kapcsolatos sza­bályokat egyszerűsíteni. Másrészt, javasoljuk a közérdekű igényérvényesítés lehetőségét a munkaügyi jogvitákra is ki­terjeszteni, így nagyszámú, meg nem határozható sérelmet szenvedett fél érdekében is felléphetne a szakszervezet. Az anyagi jogi szabályokban egy olyan területet azono­sítottunk, ami egyértelműen felelős lehet a perindítási kedv csökkenéséért, ez pedig a jogellenes munkaviszony megszüntetés szankciórendszere. Úgy tűnik, mára szak­mai konszenzus alakult ki abban, hogy a hatályos jog nem biztosít kellően visszatartó erejű jogkövetkezményeket a jogellenes megszüntetéssel szemben, és nincs a bíróság kezében olyan eszköz, amivel a jogsértés súlyára reagálva tudna szankciót kiszabni. Ezeket a szabályokat sürgősen felül kell vizsgálni, mind a munkáltatói, mind a munkavál­lalói jogellenes megszüntetés vonatkozásában, amelyhez konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg. Az utóbbi években fontos szervezeti és hatásköri refor­mok is érintették a munkaügyi ítélkezést, amely a szer­vezetileg önálló munkaügyi bíróságok megszüntetésével, és hatáskörük jelentős szűkítésével járt. Mindkét változást kifejezetten károsnak tartjuk, mégpedig az ítélkezés szak­mai színvonalának biztosítása szempontjából, ami – hos�­szútávon – szintén negatívan hathat a perindítási hajlan­dóságra. Álláspontunk szerint nem valamely szervezeti modellnek van önmagában jelentősége, hanem annak, hogy a munkaügyi jogvitákat specializált szakbíróságként eljáró szervezeti egység bírálja el, ahol mód van szaktu­dás felhalmozására, fejlesztésére és átadására is. Szintén a szakmaiság okán javasoljuk, hogy minden olyan per mun­kaügyi bíróság elé kerüljön, ahol az alkalmazandó anyagi jog munkajog(még akkor is, ha a jogviszonyban állami szerv a munkáltató, vagy a per tárgya hatósági határozat felülvizsgálata), vagy ahhoz szorosan kapcsolódik a jogi kérdés(lásd társadalombiztosítás). A perszámok alakulása nem magyarázható az eljárásjogi összefüggések nélkül. Tanulmányunkban tömören össze­foglaltuk az új Pp. megalkotásával kapcsolatos jogpolitikai célkitűzéseket, a szabályozás markáns elemeit, és a 2021­es novella újdonságait is. Elemzésünkből látható volt, hogy az eljárásjogi reformok nem hogy nem állították meg a perek csökkenését, hanem még – a korrekciós célú novella ellenére – fokozták is. Éppen erre tekintettel láttuk szük­ségesnek a munkaügyi perekre vonatkozó speciális ren­delkezések alapos áttekintését is. E körben számos olyan rendelkezést mutattunk ki, melyek céljuk szerint megkön�­nyíteni kívánják a munkaügyi pereskedést, de hatásuk­ban ezzel akár ellentétesek is lehetnek. Számos javasla­tot fogalmaztunk meg a részletszabályok felülvizsgálatára, különös tekintettel a költségviseléssel, illetve a jogi képvi­selet költségeinek megtérítésével kapcsolatos kérdésekre. A bíróság előtti igényérvényesítés megkönnyítésére a leg­ambiciózusabb javaslatunk egy„sommás munkaügyi per” bevezetése, amely kisértékű perekben kínálna lehetőséget a vita gyors lezárására, jogerős ítélettel. 49