KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÓK MAGYARORSZÁGON – TÉNYEK ÉS MUNKAERŐPIACI KIHÍVÁSOK Lengyelországhoz képest. Ráadásul egyre nehezeb­ben tudnak képzett vagy érettségivel rendelkező dolgo­zókat közvetíteni a feldolgozóiparban, ami fontos szem­pont például az angol nyelvtudás tekintetében a toborzó szakemberek és a szakszervezetek szerint. Ebben a ver­senyhátrányban közrejátszik az is, hogy milyen csoporto­kat preferáltak a tényleges munkáltatók a folyamat kezde­tén és végül milyen csoportokat tudnak elérni a toborzók. A versenyhátrány fokozatosan ront a munkások megítélé­sén a migrációs szakemberek szerint, és könnyen vezethet oda, hogy az elmúlt években még preferált állampolgár­sági csoportok megítélése is romlik. A toborzó szakemberek optimistábbak annak tekinteté­ben, hogy a munkaerő-kölcsönzés fennmarad a Fülöp­szigeteki és egyéb harmadik országbeli dolgozó körében. Hozzáteszik azt is, hogy a közel-keleti, a munkakö­rülmények tekintetében problémásabb régiókból gyakran könnyebb is Magyarországra csábítani a harmadik országból származó dolgozókat, mint az anyaországból, tehát vannak még bővülési lehe­tőségek. Toborzók elmondása alapján sok munkaerő­kölcsönző cégnél a munkaerő-állomány jelentős része eddig is magyar volt, a külföldi munkások másodlago­sak. A magyar dolgozókat Magyarországon és az EU-ban is lehet kölcsönözni, külföldi munkásokhoz csak akkor nyúlnak, ha az üzemhez közeli településeken vagy vár­megyében, illetve az országban sem találnak megfelelő jelölteket. A toborzók megjegyezték, hogy sok köl­csönbevevő eleve a külföldieket részesíti előnyben, mert a magyar munkások nem mindig vállalják az adott munkakörülményeket, és ünnepnapokon sem hajlandók dolgozni. A toborzók abban bíznak, hogy a harmadik országból származók száma a feldolgozóipari termelés bővülésével nőhet, mivel jó gazdasági helyzetben haté­konyabb kiszervezni a toborzást, mivel megtérül és keve­sebb kapacitást köt le HR-feladatokban a kölcsönbevevő oldaláról. Rosszabb viszonyok között, mérsékeltebb ter­melés mellett a munkáltatók maguk is megoldhatják a toborzást. Ha visszaesik a kölcsönzés, elképzelhető, hogy például a munkaerő-kölcsönzők ingyenes HR-szolgálta­tásokat ajánlanak magyar munkásokért cserébe a mun­káltatóknak, hogy elérjék a minősített kölcsönbeadó státuszhoz szükséges 500 fő hazai dolgozói limitet. A HR­szolgáltatásokra való profilváltási próbálkozások eddig sikertelenek voltak a toborzó szakemberek szerint. 5.2. FOGADTATÁS ÉS ATTITŰDÖK A toborzást követően a vándormunkások kihívásait erősen befolyásolja az, hogy milyen fogadtatásban részesülnek a munkáltatók, a munkaerő-kölcsönző cégek, a munka­társak, az állam, és általában a befogadó társadalom és annak intézményei által. Migrációs attitűdök szintjén 2023-ban Magyarországon a szakképzettséget nem igénylő, és vagy a betanított gyár­tósori foglalkozásokban(FEOR 8 és FEOR 9) a hazai dol­gozók 56-60 százaléka inkább nem értett egyet azzal az állítással, hogy bevándorlókat engedjenek be az országba szegényebb nem EU-s országokból. Kicsivel több mint 60 százalékuk szerint a migráció jellemzően rosszat tesz az ország gazdaságának 109 . Az ipari dolgozók idejük nagyrészét a munkahelyükön töl­tik, éppen azért fontos probléma, hogy a magyar dol­gozók többsége bizalmatlan a harmadik országból származó munkásokkal kapcsolatban, de sokszor a vándormunkások különböző csoportjai is bizalmat­lanok egymással szemben. Ennek fő tényezői között van saját bizonytalan megélhetésük, a munkabiztonság alacsony szintje és az idegenellenesség. A legtöbb ellen­érzés éppen ezért inkább materiális okokból adódik, mint­sem kulturális vagy vallási okokból. Ugyanakkor a mate­riális problémák okozta ellenszenv és félelem könnyen csaphat át az utóbbiba a diskurzusok és megélés szint­jén. A magyar dolgozók jellemzően olyan problémákért neheztelnek a vándormunkásokra, mint az ingyenes lak­hatás a munkásszállókon – ami nem meglepő a magyar­országi lakhatási válság, a magas albérlet- és lakásárak ismeretében 110 . Ehhez csatlakozik a félelem a bérek le­szorításától, az„olcsóbb külföldi” munkásoktól, illetve a kényszer, hogy fel tudják-e venni a„versenyt” a több műszakot vállaló, többet túlórázó, ünnepnapokon is dol­gozni hajlandó vándormunkásokkal. Az ellenségesség és feszültség üzemenként eltérő, de akkor érezhető leginkább, amikor a vándormunkások hirtelen jelennek meg nagyobb számban egy üzemben, vagy ha a magyar dolgozók nagy része amúgy is elégedetlen és problémák­kal küzd a munkahelyén. Akkor is jellemző a feszültség, ha a magyar dolgozók úgy érzik, hogy az új dolgozók érke­zése miatt a vezetőség eleinte jobban figyel a külföldi dol­gozók problémáira, mint az övékre. Ahol pedig magasabb számban vannak jelen az ukrán dolgozók, ott érzékelhető, hogy a magyar dolgozókat frusztrálja, amikor látják az ukrán munkatársaik szerintük feltűnő fogyasztását, utazá­saikat és jelenlétüket a településeken, városokban, közös­ségi médiában. A fogyasztási különbségekre az egyszerű magyarázat az lehet, hogy a totális háborút követően a család és rokonok jelenlétével a bérüket nem a kibocsátó országban költik el, hanem Magyarországon vagy a szom­szédos országokban; illetve a bérek hazaküldését felvált­hatta a huzamosabb időre történő letelepedés, helyi szol­gáltatások kihasználása. Mindeközben a közbeszédben egymást érik a vándormunkásokat és menekülteket össze­mosó, idegenellenes megnyilvánulások a politikai paletta széles skálájáról. Jelenleg Magyarországon hasonló páni­kot és városi legendákat terjesztenek, mint ami jellemző volt az 1960–70-es évek nyugati országaiban – a szakér­tők elmondása alapján. 109 European Social Survey European Research Infrastructure(ESS ERIC). (2024). ESS round 11 – 2023: Social inequalities in health, Gender in contemporary Europe. Sikt – Norwegian Agency for Shared Services in Education and Research. https://doi.org/10.21338/ess11-2023 110 Gagyi, Á., Jelinek, Cs., Pósfai, Zs., and Vigvári, A.(2019). Lakhatási helyzet a válság után. Financializációs folyamatok, kettészakadó la­káspolitikák és a háztartások túlélési stratégiái. Fordulat(26). pp. 199-224 33