KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÓK MAGYARORSZÁGON – TÉNYEK ÉS MUNKAERŐPIACI KIHÍVÁSOK tott határai, illetve a már meglévő migráns diaszpórák, egymástól átcsábító munkaerő-közvetítők, a rendelke­zésükre álló 90 napos turisztikai célú határátlépés vagy egyéb migrációs infrastruktúrák segítik ezen másodlagos mozgásokat. Országokat tekintve Olaszország, Lengyelor­szág, Csehország és Németország a legnagyobb elsődle­ges célországok a Magyarországon dolgozó vándormun­kások között, ahogy ezt korábban bemutattuk. Az ukrán dolgozók az orosz-ukrán totális háború óta mutatnak nagyobb szintű lemorzsolódást Magyar­országon. Rajtuk kívül több vándormunkás, különösen a vietnámi és Fülöp-szigeteki dolgozók tekintenek egyfajta ugródeszkaként Magyarországra. A Fülöp-szigeteki dol­gozók szerint a frissen szerzett munkatapasztalat meg­nyithatja az utat egyéb európai országokba hosszú távon, a vietnámi dolgozók viszont sokszor már a megérkezés után eltűnnek a munkáltatók szeme elől. A toborzó szakértők tapasztalatai alapján a Fülöp-szigeteki dolgozók körülbelül 3-8 százaléka„szökik el”, és ez a szám emelkedik. A konzulátusi szakértő szerint naponta kapnak híreket úgynevezett„elszökött munká­sokról”. 2023-ban több mint 2 000 Fülöp-szigeteki ván­dormunkás hagyta el Magyarországot, a többségük Len­gyelországba ment. 2024-ben hasonló vagy magasabb számokat látnak a számokat ismerő interjúalanyok. Ezzel párhuzamban a Vietnámból származó vándormun­kásoknál nemcsak, hogy rohamosan emelkedett az „elszökési ráta”, ami jelenleg körülbelül 80 száza­lék, de embercsempészetre emlékeztető toborzói gyakorlatokat találtak a kibocsátó országokban a magyarországi munkaerő-kölcsönző cégek és migrációs szervezetek. Ennek következtében néhány munkaerő-köl­csönző cég felhagyott a vietnámiak toborzásával, míg más kölcsönzők a rossz tapasztalatok ellenére is folytatják a gyakorlatot. Több tényező is azonosítható abban, hogy miért növekszik a harmadik országokból származó vándormunkások fluk­tuációja. Ezek között említhetők az alacsonynak ítélt bérek, a romló munkakörülmények, a rossz munkahelyi kommu­nikáció és az információhiány. Emellett a feldolgozóipar egyes ágazatait érintő gazdasági megtorpanás miatt a vándormunkások nagyobb valószínűséggel hagy­ják el a munkahelyüket, ha úgy érzik, hogy a túlóra lehetőségei csökkennek, vagy ha elbocsátásra szá­mítanak. A toborzó cégek, a konzulátusi szakember és a vándormunkásokat segítő szervezet megkérdezettjei sze­rint a közösségi média és a vándorunkások informális háló­zatai, az azon belüli információk és javaslatok, a közössé­gükben vagy diaszpórákban látott tapasztalatok is fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen célországot vagy szektort tekintenek vonzónak a feldolgozóipari vándor­munkások. Bizonyos országok, mint például Horvátország, valamint egyes toborzó cégek aktívak és kreatívok a közös­ségi médiában a vándormunkások toborzását illetően. Pél­dául a konzulátusi szakember szerint ugyanannak a dol­gozónak, aki Magyarországra jönne a feldolgozóiparba, „élvezetesebb” a horvát szolgáltatószektorban dolgoznia, és talán magasabb jövedelemhez is juthat. A legtöbb harmadik országbeli vándormunkás rövid távú vízummal legálisan dolgozhat más európai országokban, de a magyar munkavállalási engedé­lyük alapján erre nem jogosultak automatikusan. A megkérdezett migrációs szakemberek attól félnek, hogy ennek a magyar jogszabályi korlátozásnak nincsenek iga­zán tudatában a dolgozók. Egy Magyarországon dolgozni tervező vándormunkás többnyire csak a kibocsátó ország magyar konzulátusán tud munkavállalást lehetővé tevő vízumot igényelni. Tehát a vízumfeltételek tisztázatlansága tovább nehezítheti a vándormunkások helyzetét. Ha pedig illegális munkavállaláson érik őket, akkor deportálásra és kitiltásra is számíthatnak az Európai Unió országaiból. Sok munkáltató a konzulátusoknak panaszkodik, hogy nem értik, hogyan kapnak vízumot más országokban a harma­dik országból származó, Magyarországról„elszökött” dol­gozók. A magas fluktuáció miatt a munkáltatók és a mun­kaerő-kölcsönző cégek próbálják megtartani vagy magukhoz kötni a vándormunkásokat. A toborzó szakemberek szerint, ha el is szöknek a dolgozók, gyak­ran tudnak arról, hogy melyik országba mennek. Bár a dolgozók gyakran letiltják a munkaerő-kölcsönző koor­dinátorukat a kommunikációra használt felületeken, de egy idő után jellemző, hogy feloldják a letiltást és újra felkeresik a kölcsönzőket, mert vissza szeretnének térni Magyarországra, vagy félnek a retorziótól és rendeznék helyzetüket. A munkaerő-kölcsönző cégek sem tudják sokszor, hogy mit kezdjenek az„elszökött” személyekkel. Jelentik a hatóságoknak, de a megszólaltatott toborzó szakértők el­mondása alapján mást nem tudnak tenni. Próbálják meg­tartani a dolgozókat, de például a bérekre, amellyel meg lehet őket tartani, elmondásuk szerint„nincs ráhatásuk”. „A kedvesség és figyelem nem elég itt tartani a dolgozó­kat” – mondta el az egyik toborzó. A migrációs szakem­berek szerint pedig nincs jogszabályilag tisztázva, hogy melyik szereplőnek mi a felelőssége ezekben az„elszö­kési” ügyekben, és kinek a feladata például haza utaztatni őket, ha visszatérnének Magyarországra. A megkérdezett szakértők szerint nemcsak a dolgo­zók hagyják ott a munkáltatókat, de a feldolgozó­ipari megtorpanás következményeként átmenetileg szünetelhet is a toborzás az érintett ipari vállalatok­nál, vagy nem hosszabbítják meg a szerződéseket a kölcsönző cégekkel(és így a vándormunkásokkal). Előfordul olyan eset is, amikor tömegesen vagy nagyobb csoportokban bocsátják el a kölcsönzött külföldi dolgo­zókat, gyakran problémás módon, a munkáltató érdekeit előtérbe helyező kölcsönös megállapodás kikényszeríté­sével 126 . Az elbocsátott dolgozók, különösen, ha költsé­ges volt a toborzásuk, potenciálisan kikölcsönözhetők más munkáltatóknál, de többen demotiváltakká válhat­126 Bodor, K.(2024). Labor in Flux: A Case Study on Flexibilization and Precarization of Work in the Hungarian Electronics Industry. MA thesis, Corvinus University of Budapest. 39