KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÓK MAGYARORSZÁGON – TÉNYEK ÉS MUNKAERŐPIACI KIHÍVÁSOK 6. JAVASLATOK ÉS BEAVATKOZÁSI PONTOK Bár a vándormunkások helyzetének javításában rendszer­szintű változásra van szükség, de fontosak olyan kis lépé­sek is, amelyek rövid távon javíthatják a külföldiek munka­körülményeit és fogadtatását Magyarországon. Az alábbi javaslatok nem teljes körűek és főleg a szakértői interjúk­ban megkérdezett, vándormunkások helyzetében valami­lyen módon érintett érdekfelek egy-egy képviselői fogal­mazták meg őket. 6.1. FOGADTATÁS ÉS INTEGRÁCIÓ – A befogadó társadalom és a vándormunkások közötti interakciók és érintkezések fontosak, hogy csökkent­sék az idegen csoport iránti ellenszenvet és félelmet, a potenciális munkahelyi és azon kívüli konfliktusokat. Éppen ezért azt javasoljuk a munkáltatóknak, hogy szüntessék meg a nemzetiségi alapon szegregált mű­szakokat és gyártósorokat, hogy a munkahelyen le­gyen lehetőségük egymással érintkezni és egymást megismerni a dolgozók különböző csoportjainak. – Megfelelő és teljeskörű informálás a toborzás folya­matában az érkezés előtt és után. Több érdekfél irá­nyából. – Különböző, egymástól független kommunikációs csa­tornákat szükséges nyitni a dolgozóknak, ahol az ag­gályaikat és problémáikat közölhetik. – Erre szakosodott civil szervezeteket ajánlott bevonni a munkahelyeken, hogy segítsenek lebontani a konflik­tusokat és félelmeket a vándormunkások és a magyar dolgozók között. – A helyi közösségek és munkások informálása a na­gyobb számú vándormunkás csoportok érkezése előtt. – Figyelemfelhívás a munkahelyi zaklatási problémákra. – Informálni a harmadik országból származó nőket a terhességmegszakításhoz és várandóssághoz kapcso­lódó szabályozásokról és munkaügyi védettségekről. 6.2. ÉRDEKKÉPVISELET ÉS SZERVEZÉS – A pozíciójukat féltő magyar munkások és vándor­munkások közötti ellentétek feloldásában fontos sze­repe van a szakszervezeteknek. Fontos megértenie a szakszervezeteknek és a magyar dolgozóknak, hogy a vándormunkások ugyanazoknak munkahelyi viszo­nyoknak és problémáknak vannak kitéve, mint ők, még ha a hétköznapi problémáik látszólag eltérőek is. A szakszervezet és egyéb érdekképviselő szerve­zetek dolga, hogy megtalálják a közös érdekeket és azok mentén kovácsolják össze a fragmentált mun­kásságot. – Engedélyezzék a munkáltatók és a munkaerő-köl­csönző cégek, hogy a szakszervezet tagjai belépjenek a munkásszállókra, felmérjék a lakhatási körülménye­ket, meglátogassák a dolgozókat, programot szervez­zenek a közös terekben. – Integrációs és közösségi programokat közösen szer­vezhetnének a munkáltatók, munkaerő-kölcsönzők, szakszervezetek és civil szervezetek, ami számos előnnyel járhatna mindegyik fél számára. Az ilyen kezdeményezések segíthetnék a munkáltatókat ab­ban, hogy hosszabb távon megtartsák dolgozóikat és csökkentsék a potenciális munkahelyi konfliktusokat, miközben lehetőséget teremtenének a szakszerveze­tek számára, hogy kapcsolatot építsenek ki a poten­ciális tagokkal. – A magyarországi szakszervezetek és vándormunkáso­kat küldő országok külképviseletei közötti együttmű­ködések segíthetik a külföldi állampolgárok munka­jogainak a védelmét. – A munkahelyi tolmácsok hidat képezhetnek az idegen nyelvet nem beszélő szakszervezeti tagok és a vándor­munkások között. A tolmácsok bevonása szakszerve­zeti tagként utat nyithat a sikeresebb szervezéshez. A szervezők és munkások közötti bizalmat fokozza, hogy a vándormunkások amúgy is napi szinten közlik munkahelyi problémáikat és ügyeiket a tolmácsokon keresztül. – Nemzetközi kapcsolatokat szükséges kiépíteni na­gyobb vándormunkásokat kibocsátó országok szakszervezeteivel, vándormunkásokat segítő szer­vezeteivel, hogy megosszák egymással a fontos ta­pasztalatokat és tudásokat. – Nemzetközi kapcsolatokat ajánlott kiépíteni és fej­leszteni egyéb európai szakszervezetekkel, különösen olyan országokban, amelyek munkaerőpiaci szem­pontból hasonló tapasztalatokat élnek át, mint a ma­gyar partnereik. Tudásmegosztás és tapasztalatcsere. 45