Vezetői ö sszefoglaló Három forgatókönyv a jövőre Tanulmányunkban abból indulunk ki, hogy a pandémiát követő világ sok szempontból más lesz, mint a z azt megelőző. Három forgatókönyvet azonosítottunk a jövőre vonatkozóan, de természetesen egyes országok és régiók esetében különböző forgatókönyvek érvényesülhetnek. • A„Progresszív Paradicsom” mint optimista(már- már utópisztikus) forgatókönyv abból indul ki, hogy a válság olyan társadalmi és politikai felismerésekhez vezethet az erőforrások korlátozottságával, a globalizált világ hátrányaival, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek veszélyeivel kapcsolatosan, ami végül egy igazságosabb, zöldebb, demokratikusabb berendezkedéshez vezet el. Az erős állam hatalmát a régi társadalmi szolidaritás és új szolidaritásformák, lényegében az emberi jogok tiszteletén alapuló jóléti rendszerek expanziójára alapozza. Nyugat- Európa jelentős részében a kormányok rendszerint jelentősebb újraelosztáson keresztül igyekeznek mérsékelni a hatásokat. Németország, Ausztria és egyes északi országok(Dánia, Finnország) gyakorlata, ha be nem is teljesítheti, de ebbe az irányba mozdíthatja a politikai- társadalmi folyamatokat • A„Leviatán rémuralma” mint pesszimista- disztópikus forgatókönyv abból indul ki, hogy az állami szerepvállalás erősebb hatalomkoncentrációval, és a hatalommal való visszaéléssel párosul. A„sose szalaszd el a kínálkozó válságot”! elvet követve nemcsak a diktatúrákban, de a demokratikus világban is kapva kapnak a politikusok a kínálkozó lehetőségen. Felerősödik a hatalmi centralizáció, az állampolgárok pedig a nagyobb biztonság reményében önként mondanak le szabadságjogaik jelentős részéről. A járványügyi és gazdasági krízishelyzet kivételes alkalmat teremt az államok vezetői számára új jogi és bürokratikus hatalmi eszköztár kifejlesztésére és normalizálására, melyeket az állampolgárok fokozott manipulálására, kontrolljára, a hétköznapi élet és a gazdasági rendszer önérdeken alapuló kihasználására használnak fel. Ilyen tendenciákat figyelhetünk meg Lengyelországban, Magyarországon vagy éppen Szerbiában a pandémia következményeképp. • A„Sodródás az árral” forgatókönyv e gyengébb állami szerepvállalás mellett dezintegrációs tendenciákat vetít előre. Az államok több területen is csődöt mondanak a válságok és azok következményeinek kezelésében. A régi szolidaritási formák már nem, az újak még nem működnek megfelelően, m i nek következtében a politikai rendszerek a társadalmi alrendszerek dezintegrálódnak, és egyenetlen, mintázattá nem formálódó új struktúrák jönnek létre. Az adaptációhoz szükséges hatalmi, gazdasági, technológiai és kulturális változások ad hoc módon, az azokat alkalmazó uralmi és társadalmi csoportok lehetőségeitől, érdekeitől függetlenül zajlanak le. A krízis folytán meggyengülő államok nemzetközi kooperációra való lehetősége, hajlandósága is gyengül, ebbe a vákuumba pedig könnyebben törnek be külső szereplők. A káosz ugyanis részben termékeny is lehet, utat nyitva az új típusú mozgalmi formák, politikai együttműködések vagy állampolgári érdekérvényesítés előtt. 5