Három lehetséges jövőkép Európa számára Az elmúlt száz év legnagyobb pandémiája a politikai, társadalmi és gazdasági globális és lokális berendezkedés radikális átalakulását vagy átsúlyozódását vonhatja maga után. E nnek legalább négy oka van. Egyrészt a világjárvány megkövetelte világszintű leállás egész iparágak at, személyes és közösségi egzisztenciák at roppantott meg, gazdaságilag a 2008- as recessziónál is nagyobb gazdasági visszaesést eredményez, ennek minden gazdasági, politikai és társadalmi következményével. Másrészt, a gazdasági válság egyszerre teszteli az elitek és választópolgárok viszonyát, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek iránti toleranciáját, rajtuk keresztül pedig a demokratikus, autokratikus, netán diktatórikus uralmi formák legitimitását, illetve az adott társadalmi berendezkedés integráltságát vagy éppen polarizálódását. Harmadrészt, a gazdasági válsággal összekapcsolódó politikai és társadalmi krízis katalizálja a késő- modern társadalmak már folyamatban lévő gazdasági és kommunikációs struktúraváltását, amely az emberek kommunikációját, életmódját, gazdasági és politikai aktivitásait alapvetően átalakító negyedik ipari forradalomban és információtechnológiai forradalomban ölt testet. xx Végül, az előbbi változások nem csak lokális szinten, hanem globális színtéren játszódnak le, és stresszteszt alá helyezik a globális intézményrendszert. A 20. és 21. századi globalizáció gerincét ugyanis az az ipari és kommunikációtechnológiai globalizálódás határozza meg, amely a lokális identitásokkal, munkaerőpiacokkal, kommunikációval szemben új társadalmi törésvonalakat hozott létre a globalizációs folyamatokhoz alkalmazkodni képes vagy ezeket irányító társadalmi csoportok és elitek, illetve a globális átalakulás versenyében leszakadó társadalmi rétegek, régiók és országok között. A 21. századi globalizáció tehát a negyedik geopolitikai vagy nemzetközi erőpolitikai aspektust tekintve is újraosztotta a lapokat. A járvány ezért felgyorsítja az amerikai hegemónián alapuló nyugati szövetségesi és intézményes rendszernek az átalakulását, erősödését vagy éppen lebomlását. Utóbbira ékes példa a technológiailag és világgazdasági súlyát tekintve hanyatló vagy egyre inkább elhanyagolható és középhatalmi státuszban vegetáló Oroszország 21. századi„másodvirágzása”. A Kreml és Vlagyimir Putyin elnök az internetnek, az új globalizált információtechnológiának köszönhetően vált cyber- nagyhatalommá, újszerűen és ijesztően befolyásolva a világ vezető hatalmainak demokratikus folyamatait, bel- és külpolitikáját a manipulációs technológiák és ezeken alapuló külpolitikai stratégiák révén. Kínának a globális ellátási láncokban, illetve a negyedik ipari forradalomban és információtechnológiai robbanásban játszott szerepe pedig a világtörténelemben páratlan módon geopolitikailag egy diktatúrát emelt az új technológiák innovátorává, vezetőjévé és világszintű terjesztőjévé. Eközben az Egyesült Államok szerepe a NATO, a WHO, az ENSZ működésében megkérdőjeleződött, illetve az amerikai kormányzati politika eredményeként az Egyesült Államok egyszerre válik kiszámíthatatlansága miatt fenyegetővé, és éppen ezen oknál fogva súlytalanabb á is, mint megbízható, stabil szövetségessé. A„szcenáriók” definíciója Tanulmányunkban három olyan jövőbeni„szcenáriót” vázolunk fel, amelyek a járvány utáni világ három alapvető – politikai, gazdasági és társadalmi szempontok alapján interpretált –„állapotát” vagy 10