• Gazdasági rendszer: A gazdasági rendszer szektoromként eltérően képes alkalmazkodni a válsághoz, de az állami szerepvállalás féloldalas vagy visszavonul. • Társadalmi integráció: Az egyének és csoportok egyéni vagy csoportos túlélési, adaptációs stratégiái érvényesülnek – az államoknak egy ilyen helyzetben kisebb a szerepe. • Médiatér: Az államok szerepének csökkenésével a technológiai oligopóliumok és óriások ereje és érdekei érvényesülnek, amely tovább gyengíti a független médiát és erőfor rásait. • Kulturális integráció: Az elit és a leszakadó rétegek természetes módon divergáló módon küzdenek meg a válsággal, egyfajta„természetes szelekció” megy végbe az életkilátásokat, gazdasági prosperitás hosszú távú esélyeit tekintve a krízis során. Új, áttörést jelentő technológiai és információtechnológiai változások zajlanak, de társadalmi rétegtől, országtól, régiótól függő módon tudnak csak beépülni az egyének és csoportok(viselkedés) kultúrájába. • Geopolitikai transzformáció: a nemzetközi rend egy átmeneti, dezintegrált állapotot tükröz, amelyben a régi struktúrák már nem, az új alternatív struktúrák még nem működnek megfelelően egy új status quo kialakításához. A demokratikus országok kritikus kommunikációs infrastruktúráját és információbiztonságát autoriter országok információtechnológiája, befolyásszerzési törekvése fenyegeti. Szcenáriók a gyakorlatban A pandémiának a politikai rendszerekre, gazdasági aktivitásra és a hétköznapi életre gyakorolt hatása alapvetően a közegészségügyi helyzet alakulásától, a vírus diktálta biológiai folyamatokra – mint például az aktív/új fertőzöttek száma, vírus reprodukciós aránya, regionális gócpontok – adott társadalmi válaszok időbeli alakulásától függ. A virológusok és közegészségügyi szakértők három különböző forgatókönyvet vázoltak fel a járvány lecsengésére egy 24 hónapos időkeretben. xxii A „csúcsok és völgyek” szcenárió szerint a 2020. tavaszi kezdő járványhullámot több, eltérő mértékű hullám fogja követni, ami az önkormányzatokat és kormányokat a mozgást és gazdasági aktivitást korlátozó intézkedések ismételt bevezetésére kényszeríti az elkövetkező egy vagy két év során. Az„őszi hullám” elképzelés szerint a járvány ugyan alábbhagy nyáron, de ősszel a pandémia egy nagy, a tavaszi kezdetet is felülmúló hullámmal tér vissza, hasonlóan a 1918-19- es spanyolnátha második hullámához, amit a járvány lassú lecsengése követ a fokozódó nyájimmunitásnak köszönhetően. A„lassú izzás” forgatókönyve szerint a legrosszabbon már túlvagyunk, a járvány alacsony intenzitással lesz jelen a társadalmakban az elkövetkező években, miközben az élet nagyjából visszatér a régi kerékvágásba. A közegészségügyi előrejelzések alapján az első és a második járványügyi helyzet járulhat leginkább hozzá a politikai, társadalmi és gazdasági rendszerek átalakulásához, mivel a folyamatos közegészségügyi fenyegetés mind a kormányokat, mind az embereket hosszú távú és tartós adaptációra kényszeríti a halálozások minimalizálása és a gazdasági tevékenység maximalizálása érdekében. 16