Magyarország TANULMÁNY Munkaügyi akciók 2010 és 2019 között Magyarországon, különös tekintettel a sztrájkokra BERKI ERZSÉBET 2019. június Gyerünk sztrájkolni, barátaim, mert olyan a sztrájk, mint a gyöngysor. Nagyon szép, ha föl van fűzve, de ha egy is leesik közülük, lepereg valamennyi. * 1 A dolgozatban elemzett akciók 2010. január 1. és 2019. május 31. között zajlottak le. 2010 tavaszán került hatalomra a FIDESZ-KDNP kormány és az év végén a sztrájktörvény módosításával a még elégséges szolgáltatásokra kötelezettek körében szinte lehetetlenné tette a sztrájkok szervezését. Ezalatt az idő alatt összesen 341 akciót szerveztek, ebből 23 figyelmeztető sztrájk, 41 sztrájk és 2 szolidaritási sztrájk volt. A leggyakrabban előforduló akciófajta az utcai tüntetés(179 eset). A vizsgált időszakban a kormány részben felszámolta, részben átalakította az érdekegyeztetési rend ­szert, a munkajog egésze is átalakult. Az új munka törvénykönyve lerontotta a szakszervezetek működési feltételeit. Intenzív civil mozgalmak jelentek meg, amelyek maguk is akciókat szerveztek. Becslések sze ­rint közel egymillió aktív munkavállaló hagyta el az országot, az évtized második felében munkaerőhiány alakult ki. Hivatalos adatok szerint a bruttó átlagkereset 2010 és 2018 között 62%-kal nőtt. 2010 és 2018 között a sztrájkok száma a korábbi évek átlaga alatt maradt, míg a tüntetések száma el­­érte, illetve meghaladta a korábbi átlagot. Az akciók éves átlagos száma az utolsó 9 egész évben kicsivel magasabb, mint az 1989–2009-es időszak évi átlaga. Ehhez képest kiemelkedő a 2019. év 16 sztrájkja. Az akciók legyakoribb címzettje a kormány és a parlament(58%), a munkáltatók csak a második legna ­gyobb csoport(34%). A munkáltatóknak címzett akciók 42%-a sztrájk és figyelmeztető sztrájk együtt, több, mint harmada tüntetés. A kormányt 13 alkalommal támadták sztrájkkal(6%). A korábbi időszakokhoz képest nőtt a szakszervezeti szervezésű akciók aránya(75%), 48 akcióban külön ­böző szakszervezetek összefogása valósult meg, de csak egy olyan volt, amelyben valamennyi konföde ­ráció részt vett. Az akciók igen jelentős – tendenciájában növekvő része – irányul bérkövetelések érvényesítésére, ideért ­ve a különböző juttatásokat is. A bérkövetelések a magánszféra munkáltatóinál lezajlott akciók felében állnak az első helyen, a kormánnyal szemben lezajlott akciók esetében ez 44%. A vizsgált 10 év alatt az akciók teljesen eredménytelenek voltak 64%-ban, a követelések teljes egészé­ben teljesültek az akciók 6%-ában, részben teljesültek 17%-ban, csekély eredménnyel jártak 13%-ban. A figyelmeztető sztrájkok és a sztrájkok együtt 50-60%-ban voltak eredményesek, míg az összes többi akcióból csak minden ötödik-hatodik vezetett értékelhető eredményre. A magánmunkáltatókkal és a helyi önkormányzatokkal szembeni akciók 60%-ban hoztak valamilyen eredményt és a viták 43%-át sikerült megállapodással zárni, a kormány esetében ez az arány 1,5%. A vizsgált 64 sztrájkban becsülhetően több, mint százezer ember vett részt, 45 ismert esetben az összes kiesett munkaóra 840 974. A 2019 tavaszi magas esetszám ellenére nem várható, hogy a sztrájkok a korábbiaknál sokkal gyakoribbak lesznek. A jelek szerint a bérharc a magánmunkáltatók körében éle ­ződni fog, de ezen túlmutató kérdésekben nem várható a sztrájkmozgalom fellendülése. * Jorge Amado: Zsubiabá. Európa Könyvkiadó 1964. 284. l.