A MUNKAÜGYI PEREK SZÁMÁNAK CSÖKKENÉSE MAGYARORSZÁGON: OKOK ÉS LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK A munkáltatóra terjedelmes bizonyítási eljárás vár, hiszen a jogellenesség bírói megállapításával még nem tekinthető igazoltnak, hogy a munkáltatót kár is érte volna, az pedig főleg nem, hogy a kár milyen összegű. Ráadásul minél kevésbé együttműködő a munkavállaló a munkaviszonya megszüntetése során, annál kedvezőbb helyzetbe kerül. Ha felmondási nyilatkozatot egyáltalán nem közöl, abban az esetben még azzal sem kell számolnia, hogy egy havi távolléti díj megfizetésére kötelezné a bíróság. 87 Harmadsorban, súlyozni kellene a munkavállaló jogelle­nes munkaviszony megszüntetése eseteit, és a szabályo­zást olyanképpen átalakítani, hogy ne a súlyosabb jogsér­téshez fűződjenek az enyhébb jogkövetkezmények, más szóval a jog a munkavállalót jogkövetésre sarkallja és ne jogsértésre. Elképzelhető a felmondási idő le nem töltése, mint önálló tényállás szabályozása akként, hogy ebben az esetben háromhavi távolléti díjat fizessen a munkavál­laló. 89 „Ha a munkáltató pert indít, azt maximum elrettentési célzattal teszi, ha már a sokadik munkavállaló mond fel úgy, hogy’többet nem jövök’, mert anyagi okok­ból egyszerűen nem éri meg perelniük.”(ügyvéd) „A munkavállalói jogellenes munkaviszony megszün­tetés szankciói nagyon szerények, nem is szoktunk utána menni az így távozó munkavállalóknak. Ugyan­akkor küldünk egy tájékoztató levelet, amelyben fel­hívjuk a munkavállaló figyelmét, hogy a munkaviszo­nyát jogellenesen szüntette meg, és ez nagyságrendileg milyen anyagi igényt alapozna meg vele szemben. De ezt nem szoktuk érvényesíteni.”(vállalati jogtanácsos) Mivel az Mt. hatályos szabályozása nem nyújt megfelelő védelmet a munkavállaló jogellenes munkaviszony meg­szüntetése esetére, ezért Molnár Bence az Mt. vonatkozó rendelkezéseinek módosítására az alábbi három javasla­tot fogalmazta meg. 88 Ezekkel a javaslatokkal magunk is egyetértünk. Egyrészt, az Mt. 84.§ szerinti egy havi távolléti díjat, mint kvázi szankciót fel kellene emelni legalább három, vagy négyhavi távolléti díjnak megfelelő összegre. Egy ilyen emelt összeg, mint kárátalány alkalmas lenne annak biz­tosítására, hogy az igényérvényesítés költsége ne okoz­zon további veszteséget a munkáltatónak. A szabályozás elsődleges hozadéka azonban a munkavállaló jogszerű magatartásra való ösztönzése lenne, azaz elősegítené azt a jogpolitikai célt, hogy a munkavállaló ne szüntesse meg munkaviszonyát jogellenesen. Másrészt, a fizetési felszólítással érvényesíthető igény felső határa – amennyiben az jogellenes munkaviszony megszüntetéshez kapcsolódik – 6 havi távolléti díjnak megfelelő összegben kerüljön megállapításra a három­havi kötelező legkisebb munkabér helyett. Ez a módosí­tás nem lenne idegen az Mt. rendszerétől, analógiaként éppen a munkavállaló kárfelelőssége hívható fel. Míg az általános szabályok szerint négy havi távolléti díj a mun­kavállalói kártérítés felső határa enyhe gondatlanság ese­tén, addig a jogellenes megszüntetésre alapított munkál­tatói kártérítési igény 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg. 87 Molnár Bence: És ki védi meg a munkáltató érdekeit? A munkaválla­lói jogellenes munkaviszony megszüntetés szankciói. Magyar Mun­kajog 2019/1., 29–30, 33. 88 Molnár 2019, 34. Az online kérdőívünkre adott válaszok a munkavállalói jogellenes munkaviszony megszüntetés szankciónak szi­gorítása kapcsán közel fele-fele arányban oszlottak meg aszerint, hogy ez szükséges-e, vagy nem. A következő kér­désben az igennel válaszolók szövegesen is megfogalmaz­hatták javaslatukat. Ezek túlnyomó többségében a megfi­zetendő összeg növelésére irányultak. Egyetért-e azzal, hogy a munkavállalói jogellenes munkaviszony megszüntetés szankcióit szigorítani kellene? Igen 47% Nem 53% 4.4. A BÍRÓSÁGI SZERVEZETI ÉS HATÁSKÖRI REFORM 4.4.1. A megszűnő munkaügyi bíróságok A munkaügyi perek csökkenésére kiható egyik tényező lehet a munkaügyi ítélkezés szervezeti átalakulása, illetve az önálló munkaügyi bíráskodás megszüntetése. Magyarországon – az első világháború végét követő, 1918–1920 közötti zavaros időszakot leszámítva 90 – 1973. január 1-je és 2020. március 31. között működtek külön­bíróságként a munkaügyi bíróságok. 91 Ez alatt az idő­szak alatt több szervezeti változás következett be, illetve folyamatosan alakult a munkaügyi bíróságok hatásköre is, mi több, többször felmerült a különbírósági rendszer 89 Molnár 2019, 35. 90 Antal Tamás: A munkaügyi bíráskodás történetének kezdetei Szege­den(1918–1920). In: Homoki-Nagy Mária, Hajdú József(szerk.): Ün­nepi kötet Dr. Czúcz Ottó egyetemi tanár 70. születésnapjára. Sze­ged, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, 2016. 91 Azzal, hogy 2013. január 1-jétől – a közigazgatási és munkaügyi bí­róságok felállításával – új különbíróság jött létre, amelynek csupán egyik szakága maradt a korábbi különbíróságként működő munka­ügyi bíróság. A történeti áttekintéshez lásd: Király Cseperke – Rácz Zoltán: Gondolatok a magyar munkaügyi és közigazgatási bírásko­dásról. In: Bankó Zoltán; Berke Gyula; Tálné Molnár Erika(szerk.): Quid Juris?: Ünnepi kötet a Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete megalakulásának 20. évfordulójára. Budapest, Pécs; Pécsi Tudo­mányegyetem ÁJK, Kúria, Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete, 2018, 215–216.; Lőrincz György: In memoriam munkaügyi bíró­ság(szubjektív emlékezés). Munkajog 2020/2. 29