KÜLFÖLDI MUNKAVÁLLALÓK MAGYARORSZÁGON – TÉNYEK ÉS MUNKAERŐPIACI KIHÍVÁSOK Az pedig nagyban függ a szakszervezeti szervezők kom­munikációs és bizalomépítési képességeitől és motiváció­jától, illetve az adott üzem adottságaitól, hogy mennyire tudják megszervezni a külföldi dolgozókat – mondta el több szakszervezeti titkár. A legtöbb esetben a magyar szakszervezeti tagok is leterheltek, demotiváltak, ki vannak égve, miközben a saját pozíciójuk féltése nehezíti a külföldi tagok bevonását. 5.12.3. Nehézségek az érdekképviseletben szakszervezetek számára kihívás, hogy munkaidőn kívül próbáljanak meg tagokat toborozni, amikor a dolgozók már a pihenésre koncentrálnak. A vándormunkások legtöbbször hétköznapi problé­mával keresik fel a szakszervezeteket, azok is gyak­ran a munkásszálláshoz kapcsolódnak. Több szak­szervezeti titkár szerint éppen ezért nehéz őket szervezni, mert a magyar dolgozóktól eltérő problémáik vannak. A magyar dolgozók elsősorban a bérek kérdésével szólít­hatók meg a szakszervezeti tapasztalatok szerint. A magyarországi szakszervezeteket érintő szervezési nehézségek több tényezőre vezethetőek vissza a vándor­munkásokat illetően. Az első és legfontosabb akadály a kölcsönzött státusz, amely nem csak ahhoz vezet, hogy jogilag nem érvényesek rájuk automatikusan a kol­lektív megállapodások, hanem a kölcsönzött státuszból eredő bizonytalanság és átmenetiség miatt nem garan­tált a hosszú távú tagságuk. A vándormunkások elsődle­ges célja, hogy minél több pénzt keressenek, ami miatt a szakszervezetek iránti érdeklődésük alacsonyabb. Ezek el­tántoríthatják a szakszervezeteket és a vándormunkásokat is a taggá válástól. Emellett a nyelvi akadályok is nehe­zítik a szervezést, ezzel pedig a bizalomépítés egyik leg­fontosabb eszköze mond kudarcot, hiszen maguk a szak­szervezeti tagok és a feldolgozóipari munkások esetében sem garantált a közös nyelv ismerete. A külföldi tagokat eddig úgy sikerült beszervezni, hogy vagy maguk is beszél­tek magyarul, vagy a tolmácsok is tagjai voltak a szakszer­vezetnek. Ezeken túlmenően, még ha meg is van is a szándék a vándormunkásokban a szakszervezeti taggá válásra, a legtöbben félnek belépni vagy interakcióba lépni a szakszervezetekkel, mert a kibocsátó országból származó tapasztalataik alapján nincsenek tisztá­ban a magyarországi szakszervezetek legális stá­tuszával. Illetve egyéb retorzióktól is tartanak, mint pél­dául a munkaviszony megszüntetésétől, kitoloncolástól vagy anyaországbéli toborzói feketelistára kerüléstől. Ezt a félelmet a toborzó cégek gyakran erősítik is azzal, hogy külön figyelmeztetik a vándormunkásokat, ne csatlakoz­zanak szakszervezetekhez. Sok esetben a munkáltatók is szakszervezetellenesek, különösen a távol-keleti tulajdon­ban levő vállalatoknál. A nemzetiségi csoportok egymástól való elszigete­lődése is problémát jelent, mert a különböző nemze­tiségű dolgozók ritkán vegyülnek, és elsőre gyakran nem látszik hajlandóság az integrációra. Ez a tény csökkenti a csoportkohéziót, ami különösen a közös szakszervezeti rendezvényeken mutatkozik meg. Egyes helyeken a kül­földi dolgozók eljárnak a szakszervezeti rendezvényekre, de a magyar tagok kevésbé érdeklődnek, máshol pedig külföldi dolgozók bevonása tűnik lehetetlennek. Közben a helyiek hozzáállása és idegenellenessége vagy a ván­dormunkások fluktuációja is komolyan befolyásolja, hogy mennyire sikeres a külföldiek integrációja. Végül pedig a 5.12.4. Jó gyakorlatok az érdekképviseletben A szakszervezetek fontos szerepet játszanak a magyar és külföldi dolgozók közötti feszültségek enyhítésében. Ha hagyják, hogy megosztott legyen a munkások közössége, akkor azzal a szakszervezetek saját létüket kockáztathatják hosszú távon. Még ha a hétköz­napi problémák eltérőek is, ugyanazon munkaviszonyok kötik a helyi és vándormunkásokat. A szakértői interjúk során azok az esetek tűntek sikeresnek szakszerve­zeti szempontból, ahol a tagok aktívan tettek azért, hogy ne legyenek megosztva nemzetiség szerint a dolgozók; akkor is segítették a vándormunkásokat hét­köznapi gondjaikban, ha nem is voltak tagok. Ilyen például a felkészületlen vándormunkások ruházattal való segítése, munkaerő-kölcsönző cégek informálása arról, hogy a dol­gozók nem tudják megoldani az önellátásukat az első hó­napban, mert nem tudták felvenni a fizetésüket, és egyéb hétköznapi problémákra való figyelemfelhívás. Illetve a nyílt szakszervezeti vagy egyéb közösségi eseményekre való meghívás, közösségi események szervezése a sokszor közösséget kereső vándormunkások számára utat nyithat a bizalmi viszony kiépítése felé. Hiszen a szakszerveze­tek tapasztalata szerint leginkább két dolog vonzza a vándormunkásokat a szakszervezetbe: az egyéni szolgáltatások és a kapcsolat magyar dolgozókkal. A vándormunkások látszólag kedvezményezett helyzete – például az ingyenes lakhatás vagy a kedvezményes étke­zés – gyakran féltékenységet vált ki a helyi dolgozók köré­ben, de a szakszervezetek igyekezhetnek felhívni a figyelmet az vándormunkások helyzetének nehéz­ségeire, például a családtól való távollétre, a kiszolgál­tatottabb viszonyokra, a munkásszállón való élet nehéz­ségeire. Kommunikáció szempontjából a tolmácsok szerepe kulcsfontosságú, azonban a közvetítőkön keresztüli kommunikáció csökkentheti a bizalmat a szakszervezet iránt. Egyes helyeken sikerült úgy bevonni külföldi tagokat, hogy a tolmácsok is szakszervezeti tagok voltak. Tehát a nyelvtudással rendelkező dolgozók segítsége vagy szak­szervezeti mozgalomba való bevonása kardinális kérdés. A tagok anonimitásának garantálása szintén fontos a vándormunkások esetében, akik tartanak a hátrányos 43