és erőforrások újraosztása révén. Az állampolgárok önként mondanak le szabadságjogaik jelentős részéről, a magasabb biztonság és a kiszámíthatóbb egzisztencia reményében. • Médiatér: A független média leépülése felgyorsul, állami propagandagépezetek épülnek ki az új erőforrások és információtechnológiák segítségével. A médiatér független része széttöredezik, a kormányzati média centralizálttá válik, az állampolgárok dezorientálódnak a médiatérben jelen lévő összeesküvés- elméletek és dezinformációk hatására. A demokratikus országok kritikus kommunikációs infrastruktúráját és információbiztonságát autoriter országok információtechnológiája, befolyásszerzési törekvése fenyegeti. A„Post- truth” logika eluralja a nyilvánosságot. • Kulturális javak: A kulturális integráció esetlegesen és torzan, elitista logika mentén megy végbe. Az új információtechnológiákat és kapcsolódó erőforrásokat uraló rezsimbürokraták új hatalmi kultúrát alakítanak ki, hozzájuk képest a társadalom többsége ad hoc, ill. a torz, ideológiailag irányított tartalmakhoz fér hozzá. A kulturális kiadások visszaszorulnak, mint az igény is ezek támogatására: egyéni túlélési stratégiák kerülnek előtérbe a z egységes társadalmi- kulturális válaszok helyett. • Geopolitikai transzformáció: A hibrid rezsimek felemelkedése, egymással való konfrontációjuk és kooperációjuk Oroszországgal vagy Kínával komoly kihívás elé állítja a hagyományos nyugati nemzetközi intézményrendszert, amely a„régi” és valamifajta„új”,„alternatív” világrendek közötti versenyben ölt testet. A nyugati intézményrendszer súlya csökken, új, regionál is nemzetközi intézmények válnak meghatározóvá, melyek az orosz titkosszolgálatokra, energiapolitikára és a kínai információ- és gyártási technológiára támaszkodnak a befolyásszerzésben. Szcenárió 3: Sodródás az árral/Drifting Gyenge állam/dezintegrálódó nemzetközi rend Az államok több területen is csődöt mondanak a válságok és azok következményeinek kezelésében. A régi szolidaritási formák már nem, az újak még nem működnek megfelelően, minek következtében a politikai rendszerek a társadalmi alrendszerek dezintegrálódnak, és egyenetlen, mintázattá nem formálódó új struktúrák jönnek létre. Az adaptációhoz szükséges hatalmi, gazdasági, technológiai és kulturális változások ad hoc módon, az azokat alkalmazó uralmi és társadalmi csoportok lehetőségeitől, érdekeitől függetlenül zajlanak le. A krízis folytán meggyengülő államok nemzetközi kooperációra való lehetősége, hajlandósága is gyengül, és ebbe a vákuumba könnyebben törnek be külső szereplők. Ezzel együtt a nemzetközi rend egy átmeneti, dezintegrált állapotot tükröz, amelyben a régi struktúrák már nem, az új alternatív struktúrák még nem működnek megfelelően egy új status quo kialakításához . A kialakuló káosznak egyszerre vannak termékeny és terméketlen elemei. • Politikai rendszer: Az elit demokratikus legitimitása csökken, de a központi hatalom új jogosítványai nem elég erősek a demokratikus legitimitás visszaszerzéséhez, avagy a hibrid rezsimek felé való elmozduláshoz. Ez ugyanakkor utat nyit az új típusú mozgalmi formák, politikai együttműködések vagy állampolgári érdekérvényesítés előtt. 15