2. DOLGOZÓI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS A SZOCIÁLIS ÁGAZATBAN. EGY INTERJÚS KUTATÁS EREDMÉNYEI 2.1 A KUTATÁS HÁTTERE Fontosnak tartjuk rögtön az elején tisztázni: ez a tanulmány nem egy akadémiai igényű kutatás és terepmunka eredménye. Ez az írás a Szolidáris Gazdaság Központ szakszervezeti szervezéssel foglalkozó munkacsoportja bő egyéves szervezőmunkájának tapasztalatait foglalja össze. A munkacsoport tagjai – egyben ennek a tanulmánynak a szerzői – társadalomtudományos háttérrel rendelkeznek, ám jelenleg fő- vagy másodállásban szakszervezeti szervezéssel foglalkoznak, többek között a szociális ágazatban. Röviden a módszertanról: a szakszervezeti szervezés(angolul: union organising ) egy évszázados hagyománnyal rendelkező módszertan, amely ütőképes szakszervezetek létrehozását szolgálja munkahelyeken. Gyökerei a munkásmozgalom két világháború közötti hőskorához kötődnek(Foster 1936), ám ez az alulról szerveződő munkásmozgalmi kultúra különböző okok miatt, de mind a centrumországokban, mind az államszocialista félperiférián jelentősen erodálódott a második világháború után. A centrumországokban az amerikai hegemónia alatt megszerveződő felhalmozási ciklus során hatalmas monopolvállalatok jöttek létre, ezt a központosított, hierarchikus struktúrát pedig maguk a szakszervezetek is lekövették. Az 1950-es és 1960-as évek centrumországokbeli szakszervezeteit elsősorban a felülről irányított döntéshozás és a nagyvállalatokkal kötött előnyös alkuk jellemezték. Ugyanebben az időben az államszocialista félperiférián a szakszervezetek mozgalmi és politikai mozgósító szerepét tudatosan leépítették, cserébe pedig a jóléti újraelosztás szerepével ruházták fel a vállalatokon belül. Egyik modellbe 2