munka. Ahol el is indul valamilyen szerveződés, ott is problémát jelent, hogy kevesen vesznek részt a szakszervezetben, egy-egy aktivista vállára túl sok feladat nehezedik, ami az aktív tagok kiégésének veszélyével fenyeget. Ezáltal a szakszervezetépítés nehézsége és a leterheltség egymást erősítő folyamatok. Volt példa olyan intézményekre is, ahol nem jellemző a túlórázás és a munkaidő alatt is több idejük van a dolgozóknak pihenni. Ezeken a munkahelyeken könnyebb a szervezőnek elérni az embereket, a dolgozók egymás között is könnyebben meg tudnak beszélni dolgokat. A közhangulat is sokkal optimistább, reményteljesebb a dolgozók között, könnyebb az érdekérvényesítés iránti lelkesedést felkelteni bennük. NINCS TAPASZTALAT SZAKSZERVEZETTEL, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSSEL A szociális ágazat – részben a fenti okok miatt – egy gyenge érdekérvényesítéssel rendelkező terület Magyarországon. Szinte egyáltalán nem látni híreket érdekvédelmi akciókról, nyomásgyakorlásról, ritkán szólaltatja meg a média a szociális szakma szakszervezeti vezetőit. A szociális szférában dolgozók körében a szakszervezeti tagság nem éri el a 10%-ot sem(Mérce.hu 2019), saját becslésünk szerint 2-3% körül lehet a szervezettség. Egy 2021-es felmérésből az is kiderül, hogy a megkérdezettek főként azzal indokolják, hogy nem tagok, hogy nem ismerik a szakszervezeteket illetve nem tudhatják biztosan, mit is várhatnak tőlük(Gyarmati, 2021, 29). Ezzel összhangban jelentős akadálynak bizonyult az, hogy az újonnan bevonni kívánt dolgozók túlnyomó többsége semmilyen szakszervezettel nem találkozott korábban. Bár a terepmunkánk egy másik része meglévő alapszervezetekhez kapcsolódott, azonban a szociális dolgozók túlnyomó többsége olyan intézményben dolgozik, ahol sosem működött szakszervezet. Többször beleütköztünk abba, hogy már a szakszervezet szóbahozása aggodalmat vált ki, és bármilyen apró bevonódást kockázatosnak éreznek. Benyomásaink szerint sokan már a szervezővel való kommunikációt is úgy érzékelik, mint egy gyanús ügyet, amiből jobb kimaradni. 9